• Ismertető
• 2025.09.07. 14:00:00

Tündértánc - Draftolós matek csillámporral meghintve

A Tündértáncban gombafalut építünk és tündérünkkel röpülünk a meseszerű településeken körbe-körbe. Döntéseinkkel mana-záport zúdítunk a saját és esetenként a többi játékos nyakába. Fél óra szüntelen agyalás, alkalmazkodás és kölcsönhatás vár ebben a taktikus, mégis könnyed családi társasjátékban.

A játék előkészítéséhez minden játékos magához vesz egy falutáblát és a színben hozzáillő tündérfigurát, valamint pontozótárcsát. A gombakártyákat szétválogatjuk a hátoldaluk szerint, majd mindenkinek adunk egyet a nullás pakliból. Ez lesz a falunk első gombakártyája, amelyet berakunk a falutábla fölé és rátesszük a tündérünket. Az egyes és kettes számú paklikból játékosszám szerint ki kell venni a jelölésnek megfelelő lapokat, majd az így megmaradt kártyákat alaposan megkeverjük. A játéktér közepére helyezzük a pontjelölő manákat. Sorsolással válasszunk kezdőjátékost, aki megkapja a kezdőlapkát, amelyet a falutábla aljára helyez. Kezdődhet is a gombanövesztés!

A játék két fázisra oszlik, ezeknek a menete azonos, mindössze annyiban különbözik, hogy az elsőben az egyes jelölésű pakliból húzunk 7 lapot, a másodikban pedig majd a kettesből. A felhúzott 7 lapból egyet kiválasztunk, amelyet képpel lefelé a falutábla alá helyezünk. A kezdőjátékos felfedi a gombakártyát, lehelyezi a falujába és lépteti a tündérét. Majd ezt minden játékos megteszi, az óramutató járása szerint sorrendben haladva. A lehelyezéskor eldönthetjük, hogy vízszintesen bővítjük a falut, így gyarapítva a gombák számát vagy függőlegesen – ezzel növelve az adott típusú gomba magasságát. Ha az első lehetőséget választjuk, akkor csak a két legszélső kártya mellé tehetjük az új gombát, nem lehet beszúrni két kártya közé. A második opciónál pedig azt a szabályt kell betartani, hogy csak azonos típusú gombakártyákat tehetünk egymás tetejére, ezekből is maximum négyet. A kártyák bal felső sarkában látható szám a tündérünk mozgását határozza meg. A tündérünk elindul az óramutató járása szerint az aktuális helyéről és végiglépked a saját, valamint a többi játékos gombáin is. Ahová megérkezik ott beindítja a mana-záport, amiből nem csak az aktuális játékos, de a fogadó falu tulajdonosa is profitál. A landolási hely tulajdonosa megkapja a gomba pontozása szerinti mana jutalmat, majd az aktuális játékos is, de ő csak akkor, ha rendelkezik az érkezési gombával azonos típusú gombával a saját falujában. Ha nincs ugyanolyan gombája, akkor ő sajnos nem kap semmit.

A gombakártyák hat különböző típusba tartoznak, melyek közül öt akkor jutalmaz, amikor rajta fejezi be a mozgását a tündér. A Pihenőhely a legegyszerűbb, a kártyán látható manát adja jutalmul. A Kilátó attól függően jutalmaz, amilyen magasra építettük ezt a gombát. A Pollenárium esetében össze kell számolni a gombáink számát és ennyi pontot kapunk. Az Akadémia gombára érkezve annyi pontot zsebelhetünk be, amennyit épp lépett a tündér. A Luminárium esetén meg kell számoljuk a falunkban látható összes szentjánosbogarat, ennyi manát vehetünk el a központi készletből. A Forrás különleges, mert nem az érkezést vesszük figyelembe, hanem akkor kapjuk meg a kártyán jelölt pontot, ha a tündér átröpül a gomba felett. Ha elbizonytalanodnánk, a játékossegédleten tudjuk ellenőrizni, hogy melyik gombára milyen pontozási szabály vonatkozik.
Amint minden játékos sorrakerült, azaz lehelyezte a gombakártyáját, léptette a tündérét és bezsebelte a manákat, akkor mindenki átadja a megmaradt kártyáit a tőle balra ülő játékosnak. A kezdőjátékos lapka is balra vándorol, majd új kör kezdődik. Az első forduló összesen 6 körből áll, 6 lehelyezett kártya után véget ér (plusz az első kezdő gomba kártya), így mindenki kezében marad egy lap, ami kikerül a játékból. A második forduló kezdetén mindenki ismét 7 lapot kap, csak immár a kettes számú pakliból és újból bővítjük a gombafalut az első forduló menete szerint. A játék során, ha bármikor 20 manát gyűjtöttünk, beváltjuk őket egy pontra, ezt titkosan - de becsületesen - számontartjuk a saját pontozótárcsánkon. A játék véget ér a második forduló végén, így mindenkinek 1+6+6 kártyás gombabirodalma épül fel. Végül felfedjük a pontozótárcsákat és a legtöbb ponttal rendelkező játékos győz!

Az egyébként sem unalmas játékmenetet megbolondíthatjuk a célkártyák bevetésével. Négy kétoldalú célkártya biztosítja a változatos küzdelmeket. Minden játszmához három célkártyát csapunk fel, valamint ehhez a játékvariánshoz előkészítjük a virágjelölőket is. A célok között vannak olyanok, amelyek a minél változatosabb gombafalura építésére ösztönöznek, mások szentjánosbogár-gyűjtést kérnek, és akadnak olyanok is, amelyek adott számú vagy magasságú gombák gyűjtését kérik. Ezeket a célokat bárki bármikor teljesítheti, de mindegyiket csak egyszer. Ha megfelelünk egy kritériumnak, akkor ráhelyezzük a virágjelölőnket a célkártyára és kapunk érte egy pontot, amit a pontozótárcsánkon "lelépünk".

A Tündértánctól egy jó ideig idegenkedtem, nem vonzott a túlzóan bájos külső és a téma. Végül mikor esélyt adtam neki, magam is meglepődtem, hogy mennyire tetszett. Legfőképpen az, hogy folyamatosan fenntartotta a figyelmemet. Mindig résen kellett lennem, hogy a többiek milyen falut építenek, és az milyen hatással lesz rám, valamint fordítva is: hogyan alakítsam a saját falumat és mennyit lépjek a tündéremmel annak érdekében, hogy ne zúdítsak a játékostársaimra mana-záport, de én lehetőleg minél jobban járjak. Sok tanakodás öleli körbe a játszmákat, megfontolandó, hogy sok gombám legyen, azaz széltében terjeszkedjek vagy inkább magasítsam őket. Ha sok gombám van, gyakrabban aktiválódhatnak, míg a magasak ritkábban, de több pont megszerzéséhez segíthetnek hozzá.

A kártyaválasztást - a körbejáró kártyákon és a gombaválasztási dilemmán kívül - a tündérem aktuális helye is befolyásolja, úgy kell lépnem, hogy a lehető legjobb helyre érkezzen. Ezek a kölcsönhatások és alkalmazkodás folyamatos figyelmet is kérnek. Az, hogy a többi játékos körében is "kaszálunk" rendkívül pozitív interakciót biztosít. A szép komponensek, a rendkívül élénk, mesés stílus igazi varázsvilágba repít minket. A látványos külcsín mögött azonban egy döntésekben bővelkedő, taktikus, de mégis könnyen tanulható családi társasjátékot kapunk.