• Ismertető
• 2022.01.27. 09:00:00

Álmodj hát! - Valóra vált álom

Az álmok világa mindig is rejtélyes, misztikus volt az ember számára. Vajon van valamiféle mélyebb jelentésük, vagy csak a tudatalattink és a fantáziánk szüleménye? Lehetnek viccesek, megnyugtatóak vagy rémisztőek, sajnos a legtöbb esetben alig-alig emlékszünk rájuk. Erre az élményre alapoz az Álmodj hát!, mely egy kooperatív partijáték 2-8 fő részére, ahol szabadjára engedhetjük a fantáziánkat, majd utána a memóriánkat tehetjük próbára.

A játék 156 színes, kreatívan megrajzolt álomkártyát, 3 pontozókártyát és egy homokórát tartalmaz. Az előkészületek során nincs sok teendőnk: a homokórát és a pontozókártyákat az asztal szélére helyezzük, az álomkártyákat összekeverjük és egy húzópaklit képezünk belőlük, végül minden játékosnak 3 kártyát osztunk, melyeket kézbe vesznek, és kezdetét veheti az Álmodás.

A játék két fázisból áll: az Álmodásból és az Emlékezésből.

Az Álmodás során a kezdőjátékos a húzópakli legfelső lapját felfordítja, ez lesz az álomgyűjtő. Ennek a képnek a felhasználásával kezdődik az álom, ekkor átfordítjuk a homokórát, és addig folytatódik a történetmesélés, amíg az le nem pereg. Aki továbbszövi az álmot, az kijátszik a kezéből egy kártyát, a rajta látható ábrát valamilyen módon pár szóval vagy egy-két mondattal összeköti az eddigi történettel, majd húz egy álomkártyát. Bármely játékos bármikor kijátszhat lapot, nincsen fix körsorrend.

Az Emlékezés fázisban a kezünkben megmaradt lapokat eldobjuk, a pontozókártyákat az asztal közepére helyezzük, az álomgyűjtőt pedig képpel lefelé fordítjuk (így a legelsőnek kijátszott lap kerül legfelülre). Aki utolsóként játszott ki kártyát, az veszi kézbe az álomgyűjtőt, és elmondja az álom első részletét, majd felfedi a felső lapot. Amennyiben helyesen emlékezett, akkor a kártyát a +2-es pontozókártya mellé helyezi, ha a többiek segítségével sikerült csak visszaemlékeznie, akkor +1 pontot ér, ha pedig eltévesztette, akkor -2 pont jár a hibáért. Az álomgyűjtőt továbbadja az óramutató járásával megegyező irányban, és szépen sorban mindenki megpróbálja felidézni a kusza álom soron következő részletét.

Miután az álom végére értünk, és hellyel-közzel sikerült azt felidézni, összeszámoljuk a pontokat a pontozókártyák mellett összegyűjtött álomkártyák segítségével, és a szabályfüzet végén lévő táblázat alapján értékelhetjük, mennyire végeztünk jó munkát.

Álmodás fázis

Őszintén szólva, a kipróbálás előtt igencsak megijedtem, amikor tudatosult bennem, hogy ebben a játékban mennyire hangsúlyos a memória. Az Uga Buga is nagy szerelem volt nálam, mert vicces, pörgős, de sajnos a legtöbb társaságunk szájhúzogatással nyugtázza, amikor kiderül, hogy memóriát is igényel, és így néhány kör után inkább más darab kerül elő. Az Álmodás részéről a Sztorikocka jutott eszembe, amellyel eddig csak unalmas, lapos és hihetetlenül vontatott játékélményeim vannak, tehát kijelenthető, hogy az Álmodj hát! a szememben halmozottan hátrányos helyzetűvé vált. Mindezek fényében komoly előítéletekkel és aggodalmakkal ültem le játszani, de szerencsére nagyon kellemesen csalódtam, és rácáfolt minden kételyemre.

Mivel kooperatív, és van lehetőség egymásnak segíteni, ezért nem probléma, ha valakinek kiesik egy-egy részlet, még olyankor is szerezhető pont. Az álmaink legtöbbször elképesztően viccesre sikerültek, és arra is jó az Emlékezés, hogy másodjára is tudunk nevetni a poénokon. A képek kellőképpen változatosak, mégis egyszerűek, ezért csak a fantáziánkon múlik, milyen irányba halad tovább az álmunk.

A játékot 2-8 fő játszhatja, de igazán jól 5 játékos fölött működik. Ketten kifejezetten szenvedős volt (lehet, hogy nem segített, hogy egy fárasztó munkanap után ültünk le mellé), a kártyákat pörgetni kellett akkor is, ha alig volt használható ötletünk, visszaemlékezni pedig még ennél is kínkeservesebb volt (na jó, negatív pontszámot nem sikerült elérnünk, de valószínűleg csak azért, mert nem próbálkoztunk újabb körrel).

Olyan társasággal érdemes nekiülni, akik szeretik a fantáziájukat szabadjára engedni, és mernek kezdeményezni, különben a körsorrend hiánya miatt megakadhat a lendület. Ez kiküszöbölhető egy előre megbeszélt sorrenddel, viszont ez az Emlékezést is megkönnyíti és kiszámíthatóbbá teszi. Ha viszont a randomitást szeretnénk fokozni, akkor játszhatunk úgy is, hogy meg sem nézzük a kártyáinkat, hanem véletlenszerűen fedünk fel egyet. Mi nagyon sokáig így játszottuk (khm, nem, nem azért, mert rosszul emlékeztem volna a szabályokra, ugyan már...), és ettől még elvetemültebb történetek születtek, így mi inkább ezt a játékmódot preferáljuk (nem, nem azért, mert nem merem bevallani, hogy mindenkinek rosszul tanítottam meg a szabályt).

Emlékezés fázis

Az Álmodj hát! egy rövid, pörgős, gyorsan tanítható, ugyanakkor koncentrációt igénylő játék. Ideális bevezető/átvezető fillernek, hosszabb partikra azonban csak memóriabajnokoknak ajánlott. 2-3 kör után már összefolynak az álmok, és az elért pontszámok elég kiábrándítóvá válhatnak, így inkább érdemes félretenni, és később újra előszedni, ha már megfakultak a korábbi emlékképek. Gyerekekkel és idősebbekkel is játszható, így családi és baráti társaságok számára is szórakoztató kikapcsolódást jelent.

Ti szoktatok emlékezni az álmaitokra? Mi volt az eddigi legabszurdabb/legviccesebb álmotok?