• Ismertető
• 2022.01.24. 09:00:00

Szókötő - Csak egy újabb rókabőr?

Szereted a szóasszociációs játékokat? Netán odavagy a 2019-es év játékáért, a Csak egyért? Jó hírem van: itt van a Repos kiadó következő nagy dobása, a Szókötő. Sok a hasonlóság, de mégis egyedi megoldásokkal dolgozik, ez teszi igazán izgalmassá.

Az előkészületek során mindenki kap egy lóheretáblát és egy filcet, majd húz a kulcsszókártyapakliból négy lapot, és véletlenszerűen leteszi mindet a táblája egy-egy helyére. Ezután a nagyjából egyperces folyamat után kezdhetjük végre a játékot.

A játék két fázisból áll. Az utalások megadása során mindenki szimultán ír egy-egy utalást a szópárokra. A párok úgy alakulnak ki, hogy a négyzet alakú kulcsszókártyták mindegyikén van négy szó (minden oldalon egy), és úgy helyezzük le őket az előkészítés során, hogy a lóheretábla négy leveléhez két-két szó tartozik (két külön kártyáról). Az így kialakult párokra kell asszociálni, emiatt négy utalást fog mindenki írni a táblájára.

Amint az összes játékos elkészült az első fázissal, leszedi a lapokat a táblájáról, hozzácsap még egyet a pakliból, majd a megfejtés következik. Ekkor választunk egy kezdőjátékost, aki elsőként lesz szemlélő. Rajta kívül minden játékos megpróbálja közösen kitalálni az utalások alapján, hogy melyik kártya hol lehetett, és hogyan kell azokat forgatni. Ilyenkor legfeljebb két próbálkozás van szemlélőnként - azután átszáll a szerep a bal oldali szomszédjára. Végigmegyünk az összes táblán, és így kialakul a végső pontszám.

Első ránézésre a Szókötő kísértetiesen hasonlít a Csak egyre: a doboz a dizájnt leszámítva ugyanaz, a játék műanyag táblákkal, filcekkel és szókártyákkal operál és szóasszociációkon alapul. Mélyebbre ásva azonban egészen más játékélményt nyújt, más gondolkodásmódot igényel. Egyrészt a kitalálónak rá kell jönnie, hogy két teljesen véletlenszerű szó egyáltalán hogyan kapcsolható össze, másrészt arra is figyelnie kell, hogy lehetőleg ne illeszkedjen két másik szóra az asszociációja. Számomra a Csak egy és a Szókötő esetében is játék közben esett le igazán, hogy mi a csavar, a nehézség a játékmenetben.

Úgy gondolom, hogy jól illik a játékhoz a végső pontszám kiértékelése: nincs semmiféle minimum pontszám vagy sávos értékelési rendszer, hanem van egy Legendák csarnoka lap, melyre felírhatjuk, hogy mikor kivel mennyi pontot értünk el. Sőt, ha kicsit még nehezíteni szeretnénk a dolgot, akkor egy helyett akár több kulcsszókártyát is hozzákeverhetünk a sajátjainkhoz az asszociációk után - vagy könnyíthetünk azzal, hogy egyet sem adunk hozzájuk. Emiatt igazán családi, és könnyen játszható bármilyen társasággal.

Az alkatrészek nagyon jó minőségűek és ötletes formájúak, ami apróság, de üde színfolt. Számomra kicsit sajnálatos, hogy csak 3-6 fő játszhatja, de emellett érthető is, hiszen már öt főnél is nehéz megoldani, hogy mindenki aktívan részt vegyen a közös kitalálásban, nemhogy még többnél.

"A legendák szerint a fordítás során felmerült a Szóhere is mint potenciális név a játéknak (eredetileg So Clover), de érthető módon ezt hamar elvetették."

Aki egy kellemes, családi szóasszociációs játékra vágyik, és értékeli az egyedi megoldásokat, annak mindenképpen ajánlom a Szókötőt. Sőt, akkor is elfér a polcon, ha már a Csak egy is díszíti azt.

Ti már próbáltátok a Szókötőt? Mi a véleményetek róla? Milyen a Csak eggyel összehasonlítva?