• Ismertető
• 2025.02.17. 14:00:00

Vándortáj - Fejtetőre állított gondolkodás

A Vándortájban Alula csodálatos világát fedezzük fel és igyekszünk a legtöbb hírnévpontot megszerezni. Nyolc fordulóban, mindössze nyolc kártyával, színek, számok és ikonok kombinációjával szerezhetünk dicsőséges hírnevet és lehetünk a legsikeresebb felfedezők.

A Vándortáj előkészítéséhez megkeverjük a régió- és szentélykártyákat. Előbbiből minden játékosnak hármat osztunk, majd felfordítunk a közös térre annyit, ahányan játszunk, plusz egyet. A szentélypakliból a későbbiek során fogunk lapokat húzni, bizonyos követelmény teljesítése esetén.

A Vándortáj mindössze nyolc fordulóból áll, melyekben mindenki egyszerre fog cselekedni, azaz lapokkal bővíteni Alulaban tett felfedezését. Egy forduló három részre osztható, az elsőben mindenki választ egy régiókártyát a kezéből, amit lefelé fordítva az asztalra helyez, majd ezeket egyszerre felfordítjuk. Ez a kártya bekerül a saját játékterünkre, amit balról jobbra építünk fel. Második lépésként meg kell vizsgálni az új és az előtte lévő lap értékét, ugyanis ha az előző fordulóban letett kártyához viszonyítva nagyobb értékű lapot helyezünk le, húzhatunk egy szentélykártyát a pakliból, valamint minden egyes a játékterén látható nyom (sárga pergamen) után mégegyet. Ezekből majd a forduló végén egyet választhatunk, amit megtartunk, a többit el kell dobni. Harmadik lépésben pedig mindenki választ egy régiókártyát a kínálatban lévők közül. A játékosok sorrendjét vagyis azt, hogy ki választhat először, az éppen letett régiókártya dönti el: az alacsonyabb értéket lerakó játékos választ először, majd növekvő sorrendben a többi játékos. A újonnan felvett régiókártyát a kezünkbe tesszük. Ha szereztünk, akkor lerakjuk magunk elé a választott szentélykártyát, a többit pedig a pakli aljára helyezzük. Ez állandó bónuszt (szín, erőforrás) ad nekünk és akár újabb pontszerzési lehetőséget is kínál. Ezzel a fordulónak vége, a megmaradt régiókártya kikerül a játékból, a következő kör előkészítéséhez újakat húzunk a pakliból.

A régiókártyák egy helyszínt ábrázolnak, amin a helyi lakosok és a feldezesére váró csodák láthatóak. Ezek 1-68-ig számozottak, négy különböző színben elosztva, valamint megkülönböztetünk éjszakai és nappali felfedezéseket is. A lakóknak különféle kéréseik lesznek felénk, amiket teljesíteni kell ahhoz, hogy minél több hírnévpontot szerezzünk. A lapokon látható csodák, tulajdonképpen egyfajta erőforrások is, ezek három csoportba sorolhatóak: ásványok: uddu sziklák, állatok: okiko kimérák és növények: aranybogáncsok. A játék során igyekeznünk kell a lakosok kegyeiben járva, a megfelelő kombinációjú lapokat összegyűjteni, ezáltal növelni a hírnevünket, azaz a győzelmi pontokat.

Ez így nem is tűnik olyan nagy kunsztnak, de a mindössze 8 lapos felfedezésünket fordítva fogjuk kiértékelni a játék végén. Ez olyan csavart gondolkodást igényel, ami bizony a gyakorlott játékosok agytekervényeit is kifacsarhatja. Nem mondom, hogy extra nehéz a Vándortáj, de az első játszmánál, az első lap lerakása után én is ráeszméltem, hogy azzal nulla pontot fogok szerezni. Szóval oda kell figyelni, arra, hogy mit, mikor helyezek le a soromba és az mire lesz majd jó, mikor a kiértékelésben sorrakerül. Persze korántsem biztos, hogy a közös térről is az a lap jut nekünk, ami a legideálisabb lenne.

A játék végén az összes régiólapot lefordítjuk, anélkül, hogy a sorrendjükön változtatnánk. Az utolsónak letett régiókártyát felfordítjuk, ezt értékeljük ki elsőnek úgy, mintha a többi lapunk nem is létezne. Ez csak a régiólapokra vonatkozik, a szentélylapokra nem, így azok beszerzése úgy kellhet, mint egy falat kenyér. Plusz általuk tudjuk bővíteni a lapjaink számát, a 8 régiókártya mellé szerezhetünk akár 7 szentélylapot is. Általában az utolsónak letett régiólappal nem sok pontot szerezhetünk, de ha jól választottunk, akkor értékes erőforrást biztosít egy később felforduló laphoz. Így megyünk szépen sorban végig a nyolcadik lap felfordításáig, egyesével kiértékelve azokat. A játék elején letett első lappal sok pontot szerezhetünk, ha okosan építjük fel az útvonalunkat. Végül összegezzük a szentélykártyák által gyűjtött pontokat is. A legfényűzőbb hírnévű játékos aratja le a babérokat, ő lesz a Vándortáj győztese.

A visszafelé történő pontozás nem egyszerű taktikázást igényel, hanem nagyfokú figyelmet és egy olyan jóslást követel meg tőlünk, aminek a végkimenetele korántsem eldöntött. Egy-egy lapon, egy-egy szimbólumon múlhat a felfedezésünk sikere, amihez a szentélykártyák "örökös" bónusza nagy segítség lehet. A játék közben nézem a színeket, keresem az erőforrásokat, próbálok megfelelni az éjjel/nappal elvárásnak, és közben még jó lenne, ha alacsony számú kártyát tennék, hiszen akkor középről feltudom majd venni azt a kártyát, amit kiszemeltem... Na de a növekvő sorrendet is tartani kellene, hogy szentélykártyát kapjak. Persze mindezt majd visszafelé kell kiértékelni. Húha... Beszippant és elsodor magával a döntések sokasága, a fordított gondolkodás és persze a vibráló színek, az egyedi grafika. Ha kíváncsi vagy hogyan formálódott a Vándortáj grafikai világa, itt betekinthetsz a kulisszák mögé.