• Ismertető
• 2022.01.19. 18:14:00

Ti írtátok!- Osztályharc: Az 1917-es forradalmak, avagy utcai harc a dohányzóasztalon

Húgomtól és a férjétől kaptuk karácsonyra a játékot, a vételt pedig a húgom intézte mint kiderült, ugyanis elárulták, mikor megérkezett hozzájuk a játék, a férje azzal nyitott „miért nem kettőt rendeltél belőle?”. Persze elsőre rizikós duplán rendelni valami ismeretlent, de most már megsúghatom nekik, nyugodtan felvehető az ő listájukra is. Hogy szubjektíve miért? A játék nálam minden szempontból betalált. Ugyan kívánságlistán volt a játék a magyar megjelenés bejelentése óta, de a végeredmény felülmúlta a várakozásaim. Alább kifejtem részletesebben, objektivitásra törekedbe.

Tetszetős az anyagminőség, a tokenek vastagok, szépek, a kis faalkatrészek szinte már fölöslegesen jók, ezt értem arra, hogy ebben az árkategóriában nem is vártam volna ilyen szép kis mütyüröket, no persze csak 1-2 dologról van szó, nem egy rakás alkatrészről. Egyedül a győzelmisávon tologatandó kis jelölő, ami kilóg a sorból, mert a többihez képest igazán snassz. Teljesen rendbe lenne alapból, de a népakarat jelölő és a blokádjelölő látványa után valamit ettől az elemtől is várna a szemünk. A kártyalapok szintén minőségiek, jelrendszerük teljesen egyértelmű, sőt a területek jelölése nem csak színnel, hanem jelképpel is történik, így szerintem a színtévesztőknek is tökéletes.

Minden kártyán van egy kis idézet a kor szereplőitől, legyenek azok közismert személyek (pl. a cárné, Lenin) vagy a legkisebbek (gyári munkásnő visszaemlékezése), ez jóalap hangulatot tud adni a játékhoz - bár szerintem játékközben ritkán olvasgatja az ember. Ezen felül vannak kis plusz kártyák is, amik a játékhoz nem kellenek, ezek a játékban szereplő valós „vezetők” rövid életrajzával vannak kitöltve, az eseményekre fókuszálva, így a valós szerepük is megismerhető, továbbá van egy lap egy rövid táblázatocskával a valós eseményfolyam dátumairól. Ezek mind elhagyhatók lennének a játékmenet szempontjából, a meglétük mégis hatalmas plusz szerintem, nagy igényességre vall. (Nem utolsó sorban töri dolgozatra felkészülésben is segítséget nyújthatnak ezek a lapkák, ugyanis tömören adnak át sok fontos információt.) Tehát a játék nem vár el „történelmi előtudást”, viszont ad, de csak akkor, ha kérjük is, nem pedig arcbunkba tolva.

Bizony nagyon fontos – a többség számára legfontosabb – szempont, azonban nem a fentiek, hanem a játékélmény. Igazából jellemezhetném „gyerek wargame”-ként is, ezzel koránt sem arra célozva, hogy gyerekeknek való, mert bizony nem, hanem maga a játék egy „összetömörített leegyszerűsített wargame”. És a wargemeket nem ismerők számára ezt úgy fejteném ki, hogy nyilván nem olyan katarzis megnyerni, mint a tegnapelőtt elkezdett (!) nettó 30 játékórás menetet jelentő nagy játékot a terepasztalnál, viszont egy félórába-órába rejtve komplex élményt ad az Osztályharc. Egy kis „huh, na még egyet tolunk?” utóízzel fűszerezve.

Területfoglaló/uraló játékról van szó. Két fő frakció van, a fehérek és a vörösök. Aszimmetrikus a játék, ugyanis nem teljesen egyforma egységekkel rendelkezik a két oldal, de mégis balanszolt. Vannak semleges csapatok is amelyeket aktuálisan az irányít, akinél a „népakarat” jelölő található. Ez egy vándor jelölő. A feladatunk körönként három terület ellenőrzése, azaz a legnagyobb erővel jelen lenni bennük. Van egy közös cél, amit a „nyugtalanság jelölő” ad meg, van egy saját titkos célunk és az ellenfélnek is. Így alapesetben két célt ismerünk a háromból. Négy-négy lap kijátszása és ezáltal csapatok lehelyezése, mozgatása, erősítése egy kör, mely történhet a kör elején kapott lapokból illetőleg a három vezetőlapunk egyikének kijátszásával. A vezetőlapok szintén egységek lehelyezését tudják adni nekünk, de ezen felül 1-1 plusz akcióra képes mindegyik lapuk. Az ellenfél titkos céljának megnézése, a barikádjelölő mozgatása vagy a népakarat figurácska magunkhoz vétele. Mindegyik lap egyszer játszható ki egy játék alatt ezek közül, így érdemes jól meggondolni mikor használjuk föl.

A lapok felső sarkában levő kis naptárlapra írt számocska nagyon fontos, ugyanis annyit kell lépni a naptáron, amekkora számot ott találunk. Ez azért fontos mert bizony az elmúló napok számával is matekozhatunk, ugyanis amelyik játékos átlép a következő hónapba, az kapja meg a népakarat jelölőt, aki pedig 15.-ére vagy 29-30-31.-ére lép, egy bónusz akciót is végrehajthat. Így bizony néha az alapján választunk lapot, hogy épp hová lépünk a naptárban és csak másodlagos a lap képessége. Egyébként alap esetben a lapunk kijátszása révén vagy a lap által mutatott egységet helyezünk fel az adott színű területre, vagy pedig a lap alsó felében látható akciót alkalmazzuk, ami lehet egység mozgatás, egységmozgatás kettő területnyi távra vagy egység pihentetés. Ez utóbbi egy kifáradt oldalán levő lapka megfordítását jelenti, ugyanis a csatározás után a lapkákon fordítunk egyet, a következő után pedig levesszük a kifáradt, felmorzsolódott csapataink, így a visszafordításuk 1: erősít alapesetben rajtuk (bár ez nem mindegyiknél van így, a vörösöknél egyes egységek „kifáradt” oldala erősebb) 2: egy körrel tovább tartja bent a területen őket. A levett alaplapkáink egyébként visszakerülnek a készleteinkbe, a semleges és a vezetőjelölők pedig kikerülnek a játékból. Visszatérve a naptárhoz, még egy fontos adalék van, a megfelelő hónapnál megjelenik a semleges Trockij, akit a népakarat jelölős játékos irányít, majd később vörössé változik, ekkor a vörös játékosé mindenképp, ha még mindig a táblán van, mert az is lehet, hogy már lekerült onnan.

Tehát egy vérbeli taktikai párbajjáték, ahol figyeljük a másik minden mozdulatát, közbe a célterültünkön dominálni próbálunk, és igyekszünk a megfelelő időben kijátszani a vezetőlapkáink. Egy táncnak is nevezhető, figyeljük a másik lépését így talán kitaláljuk melyik az ő titkos célja, reagálunk az ő lépéseire is folyamatosan, de emellett a közös célra is fókuszálunk, ha ügyesek vagyunk rejtjük a saját titkos célunk amennyire tudjuk és szemünk sarkából a naptárt is figyeljünk, számolunk a napok számával. Mindezt körönként 4 lépésből, szerencsésebb (vagy taktikusan elintézett) esetekben bónuszakciókkal kiegészítve. Tehát a játék választási opciókból ad bőven, de akciószámunk roppant kevés, így nagyon jól kell taktikáznunk, hisz szűk érzetünk lehet. Vége kétféleképpel lehet, a pontozósávon valakihez elér teljesen a csuszka, vagy a kör végén októbert elérte a hónapjelölő.

A játék jól tematizált, ha magát a forradalmat nem is érezzük (ez ember és alkalom függő lehet), de az utcai harc, körzeturalás abszolút benne van a levegőben. Bár még nincs benne olyan sok menet, de abszolúte nagy újrajátszhatósági faktort látok benne a széles választási lehetőségeknek köszönhetően, hisz itt nincs hosszú stratégia (esetleg a következő kör közös célját láthatod előre, így ezzel tervezhetsz minimálisan, erre majd rájöttök, ha játszotok). Vérbeli taktikai a játék, reagálsz a kapott lapjaidra és a másik lépéseire. A mechanika működhetne több fővel is, azonban, mint említettem a szót már, kifejezetten jól áll neki a „tánc”, tehát a párbajjátékság.

A teleshop reklámokban azt hiszem ilyenkor mondják, hogy „és ez még nem minden!”, ugyanis nem mehetünk amellett szó nélkül, hogy a játék kifejezetten jól játszható egyszemélyes móddal bír. Ehhez új tokenek vannak „ellenzék” gyanánt, így bármelyik oldalt választjuk sajátnak egy új frakció lesz az ellenfél, mely erőssége beállítható 1-6-os szintig.

Véleményem szerint nehezebb az automata ellen játszani néhány dolog miatt. Ilyenkor a saját titkos célod sem ismered! Bár azt megnézheted bónusz akcióval, vagy azzal a lépéssel, amivel az ellenfeledét néznéd meg kétszemélyes módban. De sokkal inkább vakon játszol, mint amikor ketten vagytok és igaz, hogy az automatizmus véletlenszerűen generálja az ellenfél lépéseit, és nincs igazi taktika benne, mint egy emberi ellenfélnél, azonban neki mindig több lépése van, mint neked. Sőt, minden kör elején hozzákerül a népakarat jelölő is és több egységgel rendelkezik, mint te. Így eleve erősnek érzem, azt meg már el se tudom képzelni, hogy lehetne megverni a hatos nehézségi szinten, amit azt jelenti, hogy a kimerült oldalukra került egységei hatos erősségűek. Én egyébként a játékot először így, egyszemélyes módban teszteltem és ki is kaptam első fokozaton, de közbe megtanultam játszani, így másodjára már én győztem, harmadjára pedig már fölényesen, tehát lehetett nehezíteni a következő játéknál. De nem érzem magamban azt a taktikát, hogy valaha megtudnám csak szorongatni is a hatos szintű automatát.

Kiknek ajánlanám? A konfrontációtól nemfélő pároknak, akkor is ha kezdők, akkor is ha „medium felhasználók” és filler gyanánt a gémereknek is feküdhet az Osztályharc, a teljesen szubjektív véleményem szerint. Jó minőség, szép látvány és jó mechanika, ezt tudja nyújtani egy nem túl hosszú játékidővel kiegészülve. Nekem néha még hosszabb is lehetett volna, folytattam volna a pofozkodást, de tudom, hogy mindenki más, sokaknak 45 perc bőven elég egy játékra, így szubjektív, hogy ki fogja soknak és ki kevésnek találni a játékidőt.

Nincs párod vagy épp, hogy többen vagytok? Ha szereted a történelmet, esetleg szívesen ellenőriznél területeket, a véredben van a harc, akkor is tudom ajánlani, egy ellenfelet könnyebb találni, mint mondjuk hármat más típusú játékokhoz, de magányos estékre is megfelelő lehet, hiszen a mechanikája úgy is élvezetes és határfeszegető, ha kikapsz revansot akarsz venni, ha pedig győztél akkor emelni akarod majd a tétet, akarom mondani, a nehézségi fokozatot.