• Ismertető
• 2021.12.07. 15:00:00

Stone Age Junior - korhatár nélküli kőkorszak

Szilárd meggyőződésem, hogy a felnőtt társasjátékok junior változatait igazából nem a gyerekeknek készítik, hanem azon társasjátékos szülőknek, akik ki akarják nevelni a saját játékos partnereiket, hogy az öregek otthonában a vasárnapi családlátogatások ne kínos csendben, hanem izgalmas társasjátékozással teljenek.

Örök küzdelem, hogy mennyire lehet leegyszerűsíteni az alapművet úgy, hogy azért nyomokban még felismerhető legyen - már a nevén és grafikáján túl. Ez egyszer jól sikerül, máskor nem. A Stone Age Junior - véleményem szerint az előbbi kategóriába tartozik, megtartja a Stone Age szellemiségét, ráadásul egy más - kisgyerekekhez jobban illő mechanizmust is használ.

A Stone Age Juniort kettő-négy játékos játszhatja, öt éves kortól. A képi világa az alapjátékot idézi, de gyerekeknek szóló játék lévén jóval képregényszerűbb rajzokat, élénkebb színeket használ. Szerintem jó és szép lett, nem vitték túlzásba az infantilizálást, pont annyira gyerekes amennyire még nem taszít egy felnőttet sem. A borítóképen látható mamut a szabályfüzet elején be is mutatkozik. A neve Martin, és a továbbiakban narrálja a játékszabályokat is, én ezt a szabályfüzet olvasása közben Morgan Freeman hangján képzeltem el. Martin elég szószátyár, ezért még a szabályok ismertetése előtt két oldalon keresztül zanzásítva ismerteti, milyen izgalmas is volt kisgyerekként a kőkorszakban, ezzel röviden össze is foglalja a játékban elvégezhető cselekedeteket. 

Hát igen, már az anyajátékban sem teljes kőkor szimulációját kaptuk: törzsi háborúk helyett legfeljebb a vadászaton élhettük ki a vérszomjunkat, a felnőtt tartalom is kimerült a semmitmondó Kunyhó akcióban. A Juniorban viszont a falun kívüli akciók kizárólag gyüjtögetésből állnak, a falun belül pedig a kunyhóépítés, csere és kutya akció között választhatunk. Választhatunk? Erre még később visszatérek, de előbb lássuk a doboz tartalmát!

Egy szép játéktábla, a megszokottnál nagyobb fa jelölők (bogyók, mamutcsontok, halak lándzsahegyek, agyagedények), összeállítható faluállványok, amelyekbe a karton kunyhó lapkák állíthatók, pár egyéb jelölő, de Stone Age-ből jól ismert kocka, az nincs egy darab se. Helyette tizennégy kartonkorongot kapunk, ezek hivatottak véletlenszerűséget vinni a játékba. Hátoldalukon egységesen az erdő képe szerepel, míg a másikon számok egytől-hatig, illetve minden - a táblán szereplő -  helyszín ábrája egyszer.

A játék elején mindenki vegyen maga elé egy faluállványt. A táblán levő kutya mezőre a két kutya jelzőt kell rakni, és utána sorban az agyar, a bogyó, a korsó, a nyílhegy és a hal árumezőkre három-három (két játékos esetén kettő-kettő) megfelelő jelölőt. A cseremezőre minden árufajtából egy-egy  darabot kell tenni. Végezetül az építési mezőhöz tartozó három kunyhómezőre a kunyhólapkák kerülnek fel, egyenlő kupacokban. A kupacok legfelső kunyhólapkáját mindig képpel felfelé kell fordítani. A táblán tehát nyolc akciómező van, köztük nyilakkal jelölve a kitüntetett haladási irány (óramutató járása szerint). Említettem már, hogy a játékban nincs kocka. Helyette az erdőkorongokat használjuk, amelyeket véletlenszerűen, az erdős felükkel felfelé kell a tábla köré rendezni.

A feladatunk a játékban, hogy kis kőkorszaki csemeténkkel elsőként építsünk fel három kunyhót a falunkban, a különféle áruk beváltásával. Árut gyűjteni az öt árumező valamelyikére lépve tudunk,cserélni a cseremezőn, kutyát szerezni a kutyamezőn, építeni pedig a kunyhóépítés mezőn. 

Körünk elején fel kell fordítanunk egy lefordított erdőkorongot. A rajta szereplő szám mutatja meg, hogy hány mezőt kell lépnünk. Ebben sajnos a magyar szabály nem elég egyértelmű, mert lehetőségként írja a lépést, de az eredeti szabályban egyértelműen a kötelező szerepel. Amennyiben egy helyszín szimbólumát fordítjuk fel, akkor pedig az adott helyszínre kell lépnünk.

Ezután az adott helyszín akcióját kell végrehajtanunk, ha tudjuk. Áruszimbólumos mezőn vegyünk el egy árut a mezőről, ha van rajta, és tegyük a paravánként is funkcionáló faluállványunk mögé. A kutya mezőn vegyünk magunkhoz egy kutya jelzőt. Ha elfogyott, akkor egy másik játékostól is elvehetjük. A csere mezőn bármennyi árut kicserélhetünk egy-egy arányban a készletünk és az ott elérhető áruk között. A kunyhóépítés mezőn beválthatunk árukat (a kutyát jokerként használva), hogy elvegyünk egy kunyhót. Ha ezzel nem nyertük meg a játékot (három kunyhó), le kell fordítanunk minden eddig megfordított erdőkorongott és utána ezekből kettőt kicserélhetünk.

Ennyi. Nem bonyolult, hiszen öt éves kortól ajánlják. Felületes szemlélőnek ez egy egyszerű dobsz és lépsz játéknak tűnik, amely mellől minden gémer szülő sikítva menekül. Na jó nem dobsz és lépsz, hanem húzol és lépsz. Ami annyival másabb, hogy a kiválasztott lapkákat más már nem választhatja ki a húzókészlet frissítéséig. De nem véletlen, hogy a kocka és dobópohár helyett (ami olyan kedvelt a Stone Age-ben) nem került be húzózsák sem.

Az erdőlapkák a tábla körül meghatározott pozícióban vannak, és húzni belőlük csak addig szerencsejáték, amíg az összes legalább egyszer felfedésre nem kerül, onnantól emlékezet kérdése. Hogy ne csak egyszerű memóriajáték legyen a dolog, a kunyhóépítés akció után nem csak leforgatni kell a lapkákat, hanem kettőt utána ki is kell cserélni. Így azért egy idő után már jobban meg kell magunkat erőltetni.

"Ok még egy mamutagyar kell, hogy meg tudjam építeni a kunyhót. Ha jól emlékszem ez lesz az az erdő lapka... Vagy a múltkor kicserélték? Akkor hol is keressem?"

Ilyen és ehhez hasonló monológok hangzanak el a játék előrehaladtával. Persze többnyire a felnőttek szájából.

A Stone Age Junior ugyanis tényleg a gyerekekre lett szabva, hiszen nagyon épít a memóriára. Korábban már írtam a Farmer Jones kapcsán, hogy a kicsik rövidtávú memóriája klasszisokkal jobb, mint a felnőtteké. A családi játékok leggyakrabban a szerencse által hozzák helyzetbe casual (= alkalmi, nem gyakorlott, szlengben gyakran kazuár :) )  játékosokat a stratégiai gondolkodásban gyakorlottabb gémerekkel szemben. Az okos gyerekjátékok viszont azzal hozzák helyzetbe a gyerekeket, hogy azokat a kompetenciákat igénylik, amelyekben a gyerekek erősebbek a felnőtteknél.

A Stone Age Junior a fent említetteken kívül azért teret ad a taktikázásnak. A felnőttek lépéseik optimalizálásával, vagy pl. egyes kulcsnyersanyagok begyűjtésével lefaraghatnak egy kicsit a hátrányukból.

Kisgyerekeseknek mindenképpen ajánlom, mert ha felnőttként kicsit laposnak és unalmasnak is találjuk, a játékidő alig húsz perc. Ez azért is üdvözlendő, mert nincs társasjáték, amely hosszabb ideig sikerrel le tud kötni egy kicsit. Magunk között mondva pedig mi az a húsz perc, amikor sokkal de sokkal több időt is eltöltöttünk már a gyerekünkkel, számunkra olyan unalmas dolgokkal, amelyeknek ezzel a játékkal szemben jóval kevesebb értelme volt.