Támogasd a Tarsasjatekok.com-ot a Patreonon! Támogatom!

Anachrony – A jövő most kezdődik

Ha megtehetnéd, hogy visszautazz a múltba, mit tennél meg először? ...és mit csinálnál, ha megtudnád, hogy a világ hamarosan elpusztul, és a bolygó jövője a te kezedben van?

Napjaink egyik legjobbra értékelt társasjátéka az időutazást feszegeti, egy posztapokaliptikus világban. A boardgamegeek.com listájának 45. helyezettje, az Anacrony, melyben a játékosok egy múltbéli katasztrófa következményeit igyekeznek enyhíteni. A játék számos mechanikát használ, de legfőbb motorja a munkáslehelyezés. Az Anachronyt három magyar srác: Turczi Dávid, Péter Viktor és Ámann Richárd alkotta meg 2017-ben, és annak ellenére, hogy magyar koponyákból pattant ki, négy évet kellett várni a hazai kiadására. 

A történet szerint a 26. századra a Föld kezdi összeszedni magát a Megtisztulás Napjának nevezett katasztrófa után, amikor egy aszteroida csapódott be otthonunkba. A népesség nagy része elpusztult, a bolygó lakhatatlanná vált. A megmaradt emberiség négy ideológiai csoportba rendeződött, akik törékeny békében, de egymástól elzártan élnek. Egyetlen találkozóhelyük a Főváros, a Föld utolsó független városa, amelyet egy globális irányító szerv, a Világtanács kormányoz. Sok évvel később a katasztrófa epicentrumában felfedeztek egy anyagot, a neutróniumot. Az anyag segítségével féregjáratokat nyitottak, aminken keresztül képessé váltak az időutazásra.

Ennek köszönhetően az emberiség jólétben élhetett, mígnem rájöttek, hogy a becsapódás oka az egyik időkapu. A Népek mindent megtesznek, hogy felkészüljenek a közelgő becsapódásra és kiválasszák, melyik Nép vezesse tovább az emberiséget.

Az idő nem játék! Vagy mégis?

A játékban munkásokat toborzunk, akiket elküldhetünk a főváros és a saját játéktáblánk akciómezőire. Négyféle munkással dolgoztathatunk: a mérnökökkel, a tudósokkal, az adminisztrátorokkal és a zsenikkel. A munkások bizonyos feladatban kiemelkedők, de néhányat el sem tudnak végezni. Kivéve a zsenik, ők mindenben jók. A fővárosi akciókkal tudjuk felhúzni az épületeinket, munkásokat toborzunk, bányászunk és feltalálunk.

A fővárosba nem mehetünk pőrén a mostoha körülmények miatt, ezért embereinknek magunkra kell ölteniük exopáncéljaikat. Ezeket az alapjátékban hatszögletű lapkákon jelenítették meg. Ha a miniket keresed, azokat külön dobozban vásárolhatod meg itt

További akcióhelyeket biztosítanak a játék során a városodban felépített épületek és szuperprojektek, amik bár drágák, mégis erősebb akciókat biztosítanak, mint a fővárosi területek. Ráadásul itt nincs szükség az exopáncélokra sem. A becsapódás előtt főképp a főváros akcióit használjuk, az után pedig a saját városunk lesz az akciók fő helyszíne. Persze, ha kellő figyelmet fordítottunk annak felépítésére.

Amikor a munkások hazatérnek, fáradtak lesznek, és inaktívvá válnak. Ahhoz hogy újra rávegyük őket a munkára, két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy megitatjuk őket, és ők jókedvel (morállal) bújnak vissza páncéljaikba, amiért még győzelmi pontokkal is gazdagodunk. A másik lehetőség, hogy kényszermunkára küldjük őket, ami nem kerül vízbe, de győzelmi pontokat veszítünk.

A játék egyik legfontosabb tematikai és mechanikai eleme az idővonal. Ezen keresztül behíváslapkáinkkal kérhetünk erőforrásokat és eszközöket a jövőből. Az Anacronyban az időutazást úgy kell elképzelni, hogy a jövőbéli önmagunktól kölcsönzünk erőforrásokat, amiket majd vissza is kell fizetnünk, hogy a jövőben mi is kölcsön adhassuk múltbéli önmagunknak. Ilyen egyszerű!

Az időutazáshoz erőműveket kell építeni, amihez neutróniumra van szükség, amit bányászni kell, vagy egy gyárban előállítani. Az időutazás jó befektetés, mert sok győzelmi pontot gyűjthetünk vele. Fontos is, mert ha bekérünk egy erőforrást és nem fizetjük vissza, akkor paradoxonok keletkeznek az idővonalban, három ilyenből pedig kijön egy anomália, amik foglalják a helyet az építési területünkön és -3 pontot érnek.

A negyedik forduló után jön az aszteroida, ami összedönti világunkat. Ezután a romba dőlt Fővárosban még csinálhatunk pár akciót, de a használat után ezek a helyek megsemmisülnek, ezért a lehetőségek egyre fogynak. A hetedik fordulóig, vagy mielőtt az utolsó akcióhely is odavész, evakuálnunk kell. Az evakuáláshoz az eszme-táblákon látható feltételt kell teljesíteni, majd az itt látható erőforrásokat vesszük figyelembe. Ahányszor teljesíteni tudjuk, annyiszor kapjuk meg a mellettük látható győzelmi pontot.

A játék végén összeszámoljuk, az épületekből, találmányokból, időutazásból, morálból és a pontjelzőkből származó győzelmi pontokat, ebből levonjuk, a behíváslapkák és anomáliák büntetéseit, majd aki a legtöbb pontot gyűjtötte, megalakíthatja az új Világtanácsot, vagyis győz.

Ahogy észrevettétek, a játék szabályait nem fejtettük ki részletesen, mert rengeteg szabályt és összefüggést tartalmaz. Ezt inkább meghagyjuk Petinek és Ferinek, akik remek szabály-összefoglaló videókat készítettek.

Időn és téren át

A játék fizikai megvalósítása lenyűgöző, a játékmenet pedig szépen illeszkedik a sztorihoz. De sajnos számunkra a történet valahol az összetettség mögött elvész. Nagy kár érte, mert a sok száz apró alkatrész mind szerves részét képezi a világnak.

A játékban nagyon sok a változó, sokféle épület, szuperprojekt, bánya és toborzás kártya van, amitől az újrajátszhatóság nagyon magas. Ezt fokozzák a népek karakterkártyái, kétoldalas eszme és játékostáblái. Ezektől a játékosok egyedi képességeket kapnak, amitől még aszimmetrikussá is válik.

Az egész játék felépítése nagyon ésszerű, sallangmentes, már amennyire egy ekkora játék sallangmentes lehet. Kevés a „kivétel” szabály, és szinte minden a táblákra van nyomtatva. Viszont a jelölésrendszer elég bonyolult, összesen 62 ikon van az alkatrészeken, de az ikonográfia segítségével az első játék alatt egyértelművé válnak.

Ahogy írtuk, az alapjáték nem tartalmazza az exopáncél miniket. Hogy mennyire van rájuk szükség, az szubjektív. Az alapdobozban található hatszög lapkák teljesen megfelelnek a célnak, és egymásra rakva jobban elférnek az asztalon, mint a minik. Mert helyre bizony szükség lesz! Rengeteg a mütyür, és a tábla. Ketten a 0,7 m2-es asztalunkon éppen hogy elférünk, 4 játékossal a duplája is épp hogy elmegy. 

Szerintünk három-négy fővel a legjobb, mert a kevesebb akcióhelyért folytatott verseny, további döntések elé állítják a játékosokat, és az épületek is jobban cserélődnek, mint két fővel. Játékidőre 30 percet ígér játékosonként, ami gyakorlott időutazóknál igaz, de az első partikra számoljunk mindenkire negyed órával többet.

Ahogy haladunk előre az időben, úgy gyűlnek mögöttünk a behíváslapkák, aminek a visszafizetése egyre sürgetőbb a paradoxonok és az anomáliák miatt. Persze behívás és időutazás nélkül is játszhatunk, de akkor jelentős GYP mennyiségtől esünk el, és kevésbé lesz izgalmas a játék.

Mennyit ér az időd?

Ha azt hallottad, hogy az Anachrony nehéz és hosszú játék, akkor igazat hallottál. Bizony, ez a játék nem kezdőknek való. De ha gyakran játszol komolyabb játékokkal, talán a 27 oldalas szabály is könnyen emészthető lesz. Mi a nehézségét nagyjából a Tzolk’in és a Scythe fölé tennénk (ezt alátámasztja a BGG is).

Az első játék tényleg hosszú lesz, és bele kell nézni többször is a szabályokba. A komplexitás leginkább az ikonokból és a sokféle lehetőségből adódik. Sokféle úton szerezhetünk pontot, és minden út teljesítésének sok feltétele van. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a pontszerzési rendszer szétaprózott, és az ember sosem tudja igazán, hogy hol is tart.

Mindennek ellenére az Anachrony brutálisan jól összerakott erőforrás management játék, ami a sokadik alkalomra is fejfájást okoz. Elsősorban a heavy eurót kedvelő olvasóinknak ajánlanánk, akiknek nem szegi kedvüket, ha a játékmenet erősebb, mint a téma.

A(z) Anachrony: A jövő útjai társasjátékot a Reflexshop biztosította számunkra!

Keresd fel a boltot és tekintsd meg a játék adatlapját!


MEGNÉZEM A JÁTÉKOT
írta -- ARduel

Támogasd Te is a Tarsasjatekok.com-ot!

Járulj hozzá Te is, hogy legyen YouTube, podcast tartalom és hogy még több társasjátékot bemutathassunk! Minden támogatónk közösségi pontokat kap és a legnagyobb támogatóinknak egy nagy dobozos társasjátékot adunk ajándékba!

02Jún

Tension: A nagy kvízválasztó - 1 kérdés, 10 válasz

Ismertető | 2024.06.02. 14:00:00

Sorolj fel minél több helyes választ az adott témakörben a kérdéskártyán szereplő tíz lehetségesből!

27Jún

Walking in Burano - Nyáresti séta Olaszországban

Ismertető | 2024.06.27. 14:00:00

Színes házakkal szépítjük az olasz sziget, Burano utcáit, miközben igyekszünk megfelelni a helyi kritériumoknak és elnyerni a turisták elismerését.


Kommentek

  • Judit420

    2022-02-06 10:04:44

    Teljesen egyetértek! :) Nagyban hozzájárulnak a nyelvfüggetlenséghez. Idővel az ember már a nehezebb ikonrendszert sem tekinti nehéznek, hiszen minél többet van játszva a játék, annál könnyebben elsajátítódik a "mi-micsoda". :)

  • hierroo

    2022-02-06 08:03:20

    Én összességében szeretem az ikonrendszereket, igaz minden játékban kicsit máshogy néznek ki, de alapjában véve az sem baj. Sőt, jó hogy nyelvfüggetlenné teszi a játékokat általában. Néha persze van olyan ahol nem, de van amit nem lehet egy egyszetrű ikonnal elmondani, hogy mi is lényeg. Nyilván a nehezebb játékoknál kicsit összetettebbek a jelek, mit egy egyszerűnél.

  • Judit420

    2022-02-05 22:35:30

    Én ugyan csak egyszer játszottam eddig ezzel a játékkal, de véleményem szerint nagyon jól követhető az ikonográfiája! :) Nekem sokkal egyszerűbbé tette az értelmezést, hogy ennyire letisztult és átlátható, jól követhető és nagyszerűen felépített ikonográfiája van! Persze elsőre sok, mint minden komplexebb játék esetében, hogy mindet fejben tartsuk és jól kövessük, de engem egyáltalán nem emlékeztetett hieroglifákra! :)

  • hierroo

    2021-12-08 08:59:05

    Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de az Anachrony-n és még jópár nehezebb játéknál (pl. Vital Lacerda játékainál is, stb, stb...) olyan ikonrendszerük van, hogy azt egy jó ideig tanulmányozni kell. Persze megtanulható minden, és azért jó, hogy vannak ikonok, mert azért az segít. De első pillanatra a tábla olyan mintha hieroglifákkal lenne tele, vagy maja írással készült volna, és meg kellene fejteni az írásjeleket. Lehet, hogy egy idő után létrejön egy szabványos jelrendszer társasjátékokra, ami minden játéknál ugyanolyan lesz? Olyan mint például a kresz? (Egyébként ez ebbe az irányba mutat!) Vannak visszatérő motívumok. Az azért talán nem lenne jó, ha minden ikon minden játékon ugyanolyan legyen, mert ez elvesztené a játékok stílusát. Viszont ha csak betűket vesszük figyelembe, akkor ez egy példa arra, hogy mindenhol ugyanazokat a betűket használjuk, de mivel annyiféle betűtípus van, ezért nem lesznek sablonosak a szövegek a táblákon vagy kártyákon.

  • godzsakattila

    2021-12-06 20:44:51

    Nekem a videó hatására az amúgy is vevésre esélyes Szép Új Világ ami előrébb lépett a rangsorban.

  • harnas1207

    2021-12-06 18:10:09

    Az Anachrony szabálykönyve elég combos, és néhol ködös is. Pl az időutazás és visszafizetés terén, de aki ezen át tudja rágni magát, annak már nem lesz nehéz dolga. A játékmenet nem bonyolult, maximum a "hogyan játszak eredményesen" része az ami nehézséget okoz. Ez utóbbi meg ugye társaság függő. Számomra 4/5-ös nehézségű, összehasonlításképp a Szellemek szigete 2,5/5. De ez szubjektív, és nem mindegy, hogy ki miben látja a nehézséget.

    A solo mód jól működik, nálunk harmadik AI-ként van kezelve, így bátran ajánlom. (Ennek oka, hogy hiába működik 2 fővel is jól, hárommal sokkal jobb)

  • Zsomboo

    2021-12-06 13:53:16

    Sajnos hasonló helyzetben vagyok én is. Alapvetően a feleségemmel együtt kezdtünk el játszani / gyűjteni, de amíg én mindenevő vagyok, ő inkább a rövidebb, egyszerűbb játékokat szereti. A Mars már nála nagyon megosztó, csak azért szokott belemenni, mert van egy baráti pár akivel néhanapján összeülünk, és ők viszont nagy fanok. A Robinson Crusoet és a Nemesist pedig már úgy vettem meg, hogy tudtam ,hogy ő nem fog vele játszani egyáltalán, úgyhogy ahhoz pajtásokat kellett keresnem. Szerencsére laknak itt a környéken olyan barátok, akik szintén érdeklődnek a masszívabb játékok iránt, az már más kérdés, hogy ebben a rohadt rohanó világban semmire nincs ideje az embernek, és azért egy 3-4 órás Nemesis az nem az a kategória, hogy "te figyelj, most épp ráérek, ugorj át, nyomjunk egy kört". :( Van jó pár olyan játékunk, ami nagyon ritkán kerül elő, és olyan is, amit még egyáltalán ki sem tudtunk próbálni (pl mert 3 fős, és valahogy soha nem jutottunk oda, hogy neki üljünk, ha vendégek vannak nálunk). De valahogy úgy vagyok vele, hogy ha csak ritkán is, de sikerül elővenni és jó kikapcsolódást nyújt, akkor már megéri, hogy az év nagy részében meg csak ott porosodik a polcon. Egyedül valahogy nekem nem az igazi. Ha nem tudom másokkal megosztani az élményt, akkor nem köt le hosszú távon, pedig nem egyszer kezdtem már neki különböző solo módoknak.

  • hierroo

    2021-12-06 13:35:35

    Nálam is! :D Én is megnéztem Zoli videóját. Én egy kicsit máshogy látom ezt a dolgot, mint Ő. De jó játékokat mutatott be. Viszont én szeretem, ha van fiktív ellenfél. Az Anachrony egyfőse nem tudom, hogy milyen.

  • soetigabor

    2021-12-06 13:02:52

    Ez már egy nehezebb téma. Tavaly fogalmazódott meg bennem igazán, hogy nekem a társasjátékozás a szenvedélyem. Viszont közel sem tudok annyi alkalommal partnerrel játszani, mint amennyiszer elég lenne. Aztán lehet, hogy nekem az elég sem lenne elég. Ez (is) lenne a gémerség? :)

    Ha esetleg még nem láttad, tegnap a Mit játsszunk? csatorna kirakott egy videót, 1 fővel is jól működő játékokról. Én sem vagyok kifejezetten egyedül társasozó típus (azért volt már rá példa), de a Hadrianus fala most előrébb került a képzeletbeli rangsoromban. :)

  • hierroo

    2021-12-06 12:25:27

    Igen, lehet hogy igazad van. Csak vannak dolgok amiket figyelembe kell venni társasjáték vásárlásnál, még akkor is, ha az akarat és a pénz is meg volna a megvásárláshoz. Például olyan partner kell, aki vevő a játékra. Ha viszont nincs ilyen, vagy nem ezt a típusú játékot szereti, akkor nem kell erőltetni a dolgot. Ez van. Ezért is mondtam, hogy majd talán egyszer... Egyedül meg nem is tudom...

  • godzsakattila

    2021-12-06 12:10:26

    Igen hasonlóképp vagyok vele én is, plusz gondolva arra, hogy ok tegyük fel megértem, de társaságom is lenne hozzá?

  • soetigabor

    2021-12-06 11:26:40

    Szerintem próba nélkül nem fogod tudni eldönteni, hogy számodra mennyire komplex a játék. Ha jól emlékszem, Réka a Mit játsszunk?-ból úgy fogalmazott a bemutató videójukban, hogy arra számított, hogy szétégeti majd az agyát, ehhez képest kellemes csalódás volt a játékélmény. Én a Szellemek szigete előtt komplexitásban maximum családi játékokkal játszottam, és habár nem hazudok, azt hiszem, 4 órán keresztül csak szabályt értelmeztünk, de megértettük a játékot. Sőt, azt is hozzá kell tennem, hogy eddig 4 játékból 4-szer vesztettem/vesztettünk, ennek ellenére élvezem. :)

    Szerintem a megfelelő adottságok birtokában már nem az a kérdés, hogy megérted-e a játékot, hanem, hogy ez mennyi ideig tart, és itt lesz fontos szerepe az előzetes tapasztalatszerzésnek. :)

  • Dagmar

    2021-12-06 11:09:02

    Nekem is nagyon tetszik ez a játék, viszont biztos, hogy egy hétvégén át bújnám a szabályait, hogy megértsem a működését.

  • hierroo

    2021-12-06 10:59:57

    A témája ennek a játéknak nagyon izgalmas, de mivel olyan komplex, és annyira sokmindenre kell figyelni, ezért csak figyelem ezt a játékot. Az is lehet, hogy még nekem is fejlődnöm kell, és majd később, amikor eljutok arra a szintre, hogy jobban átláthassam a játék működését, majd csak akkor fogok foglalkozni vele komolyabban. Szóval egyelőre "érleltetem" (magam). :)

  • veerzoltan80

    2021-12-06 10:13:42

    köszi a cikket, szemeztem vele korábban, de azt hiszem ez még korai lenne nálunk. nagyon részletesen kidolgozott játéknak tűnik, amiben könnyű elveszni, egyszer biztos hogy valamilyen formában beesik majd hozzánk, de ahhoz még a csapat többi tagjának nőni kell kicsit :)

Népszerű

Friss

Címkék

Kapcsolódó játékok

  • Anachrony: A jövő útjai