• Ismertető
• 2021.09.04. 10:10:00

Gyémántvadászok – Bátraké a (bal)szerencse

Tacora barlangja telis-tele van gyémántokkal, ősi relikviákkal és persze a rájuk vigyázó csapdákkal. Kincsvadászként hatolunk egyre mélyebbre a hegy gyomrába, hogy a lehető legtöbb kinccsel térjünk haza. De a sötétben rejtőző csapdák miatt jól kell időzíteni, hogy összeszedd az elhagyott gyémántokat és élve kijuss a barlangból.

A Gyémántvadászokkal először online találkoztunk, pontosabban annak elődjével az Incan Golddal még a Covid harmadik hullámának idején. És szerelem volt első látásra. Amikor lehetőség nyílt a játék kézzelfogható példányának kipróbálására rögtön le is csaptunk rá. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon ugyan olyan gördülékeny lesz-e mint online.

A Gyémántvadászok egy egyszerű push your luck mechanizmust használó játék, melyben egyenlően kell elosztanotok a kincseket, úgy hogy mégis te vidd haza a legtöbbet.

Minden játékos kap két szavazókártyát, egy kincsesládát és egy választott színű bábút. Összekeverjük a felfedezéspaklit, amiből minden körben egy-egy kártyát csapunk fel. A pakliban vannak kincskártyák és csapdakártyák. Amikor egy kincskártya kerül játékba, akkor a rajta látható rubinokat a játékosok között egyenlően szét kell osztani, ha van maradék, akkor azt a kártyára kell tenni. Ezután szavazunk: mindenki eldönti, hogy folytatja-e a kincskeresést, vagy inkább kövekkel a zsebében visszatér a táborba. Az ennek megfelelő kártyát titkosan kiválasztják, majd egyszerre felfordítják. A visszatérők között a kártyákon hagyott gyémántokat is szétosztják, majd a fordulóban gyűjtött összes gyémántot beteszik a ládájukba, a többiek pedig mennek tovább.

Amikor az első csapda játékba kerül, még nem történik semmi, viszont ha egy csapdából a második is az asztalra kerül vége a körnek, és minden barlangban tartózkodó játékos elveszti a fordulóban szerzett összes gyémántját.

A játékhoz tartoznak még relikviakártyák is. Minden körben egy kártyát bele kell keverni a pakliba, aztán a kártya vagy feljön, vagy nem. Ha egy ilyen kártya kerül játékba, és a szavazás után csak és kizárólag egy ember fordul vissza, akkor ezt a kártyát is elviszi. A relikvia a rajta lévő számnak megfelelő győzelmi pontot éri.

Van még egy mini kiegészítő is a játékhoz, az Árulás. Ez egy harmadik szavazókártyát ad a játékosok kezébe, amit csak egyszer használhatnak. A kártyák felfedésekor először ezeket kell felfedni, amit rögtön egy másik játékos elé kell tenni. Ha az a játékos visszafordul, akkor 10 rubint kell átadnia a társának.

Öt barlang átkutatása után a játék véget ér, a legdicsőbb kincsvadász pedig az lesz, aki a legtöbb drágakövet és a legértékesebb relikviákat gyűjtötte össze.

Ez egy nagy szerencsefaktorú játék, melyben nagy szerepe van a kártyák felcsapásának. Előfordult, hogy 2 kártya felcsapása után véget is ért a kör, és persze olyan is volt, hogy mikor csak 1 ember maradt a barlangban, miután 4 csapda felkerült, utána talált rá a legtöbb drágakőre.

Ennek ellenére számunkra az egyik legkedveltebb partijáték lett. De miért is értékeljük ilyen nagyra? Az egész játékot áthatja a kincskeresés hangulata, az hogy a lehető legtöbb kincset facsarjuk ki a játékból, és pont akkor szálljunk ki, mielőtt feljön az utolsó csapda. Az egész nagyon izgalmas, kellemes feszültséggel bír, amitől nagyon addiktívvá válik. Persze nem szereti mindenki. Sokakat felbosszant a kiszámíthatatlansága, vagy pont a feszültség miatt érzi magát kellemetlenül.

Az árulás kiegészítő

Az Árulás kiegészítő még egyet dob az interakción, viszont konfrontatívabbá teszi a játékot, hiszen szó szerint lopni fogunk a többiektől. Viszont annyira nem veszélyes, mint elsőre tűnik. Mivel egyszer használható, és csak akkor működik, ha az áldozat éppen visszatér a táborba, elég ritkán jön össze az árulás. Viszont amikor bejön, akkor nagyon tud fájni.

Érdemes a játékosokra bízni a rubinok kiosztását, mert, ha ezt egy valaki csinálja, akkor 6-8 játékossal elég időigényes lesz, és kicsit megtöri a játék lendületét. Az előkészületek és az elpakolás is pár perc, a játékidő pedig attól függ, hogy milyen hosszú egy-egy kör.

Bár háromtól nyolc főig játszható, valahol négy-hat között van az igazság. Ennél a játékoszámnál még egész sok rubint szerezhetünk, 7-8 főnél pedig alig-alig csordogál a ládánkba pár kövecske.

Relikvia kártyák

A sok keverés miatt indokolt a kártyavédőzés, viszont a négyzetlap kártyák miatt nem tudni hol a teteje, így a védők mindig összeakadnak. A ládák és a kártyaminőség is rendben van, de a sztárok egyértelműen a drágakövek.

Nagyon könnyű tanítani, és már 7-8 évesekkel is kitűnően játszható. Kiváló tábori és családi játék: a körök gyorsak, az előkészületek rövidek és az interakció is nagyon rendben van. Bátran ajánljuk nem csak kincskeresőknek.