• Ismertető
• 2021.06.22. 09:00:00

A Watergate-ügy

1972. június 17-én a Washington Post egy rövid cikkben közölte, hogy betörtek a Watergate épületbe. Betörés közben 5 férfit fogtak el, akik lehallgatókészülékeket telepítettek a demokrata elnökjelölt irodájába. A hír kezdetben nem okozott nagy felfordulást, mígnem a lap egy ötrészes cikksorozatban bontotta ki a szálakat. Kiderült, hogy a regnáló elnök, Richard Nixon keze is benne van, az akció célja pedig az volt, hogy az így gyűjtött információkat felhasználják a demokraták ellen az elnökválasztási kampányban. Az ügy végül akkorát robbant, hogy az amerikai történelemben először, egy elnök lemondásáig vezetett.

A Watergate-ügy hazánkban nem sokat mond, de az Egyesült Államokban a mai napig tartó, társadalmi és politikai hatása van.

Meredek témaválasztás ez egy társasjátékhoz, főleg egy ennyire amerikai témát hazánkban is piacra dobni. A Watergate-ügy egy nyelvfüggő, kétfős, kártyavezérelt játék. Az egyik játékos újságíróként gyűjti a bizonyítékokat, göngyöli fel a történetet, a másik oldal pedig Nixon kampánycsapatát irányítva igyekszik eltussolni az ügyet. 

A játék központi eleme a tábla, közepén Nixon portréjával, körülötte pedig a bizonyítékokat szállító informátorokkal. A tábla szélén találjuk a kutatássávot. Ezen fogjuk mintegy kötélhúzás-szerűen ide-oda tologatni a fehér kezdeményezés és piros lendületjelzőt, valamint itt dől el, hogy kinek sikerül megszereznie a terhelő bizonyítékokat.

A játékosok a történetet saját paklijaikkal vezetik, melyből a kezdőjátékos öt, ellenfele pedig négy kártyát húz. A játékosok felváltva 1-1 lapot játszanak ki, aminek vagy az érték, vagy az akció részét használják. Ezekkel mozgatják maguk felé a bizonyítékokat és a jelölőket. A különbség, hogy az akciók ezt hatékonyabban teszik, mint az értékek, viszont, ha egy kártya akció részét használjuk, azt a legtöbb esetben ki kell dobnunk a játékból.

Egy kör akkor ér véget, amikor mindenki kijátszotta az utolsó lapját. Ekkor a játékosok elveszik a feléjük eső jelölőket. A kezdeményezés jelzőt birtokló játékos kezdi a következő kört, így ő húzhat öt lapot. A lendületjelzőt a lendületkártyájukra teszik, ez az újságírónak plusz akciókat jelent, Nixonnak pedig ez váltja ki a győzelmét. A bizonyítékokat az újságíró képpel felfelé tűzi a táblára, és igyekszik összekötni 2 informátort az elnökkel. A Nixonpárti játékos ezt azzal próbálja megakadályozni, hogy az ő bizonytékait képpel lefelé tűzi fel.

A játék a kabinet győzelmével ér véget, ha sikerül 5 lendületjelzőt összegyűjtenie, az újságíró pedig akkor nyer, ha két informátort összeköt Nixonnal.

Gyakran felmerül a kérdés az aszimmetrikus játékokkal kapcsolatban, hogy vajon megvan-e bennük az a „Dolog”, ami megteremti az egyensúlyt és ezáltal a játékot működőképessé teszi. Ez a kérdés a Watergate-ügy kapcsán is felmerült. Nálunk az első 5 partit az újságíró nyerte. Végül is ez lett az élet játékának vége is. Sok véleményt elolvastunk a kérdéssel kapcsolatban, és meglepetésünkre többen épp ennek ellenkezőjét tapasztalták.

A Watergate-ügy kimenetele nagyban függ a játékosok stílusától. Most a támadás a jobb, nem a védekezés! Aki csak a kártyák értéket használja, mert az akciókat későbbre tartogatja, az nagy eséllyel veszteni fog. Bárkit is alakítasz, minden muníciódat el kell használnod, mert nem lesz több esélyed tüzelni. A játék általában nem tart olyan sokáig, hogy legyen második esélyed egy jó akciót, egy jó lapot kihasználni.

E mellett fontos, hogy kezedben tartsd az iránytást, és minél többször megszerezd a kezdés jogát. A kezdeményezés jelző ugyan olyan fontos, mint bármelyik másik alkatrész. A kezdésből adódó plusz egy lap nagyban meghatározza, hogy ki irányítja a kört. Ezt a lehetőséget minden körben átengedni az ellenfélnek a vereség biztos módja.

Bár kártyahúzást és a bizonyítékok táblára kerülését befolyásolja a szerencse, mi inkább a kártyák felhasználásának időzítésében látjuk a partik végkimenetelének döntő tényezőjét. Persze előfordul, hogy a felhúzott lapokkal az adott körben nem tudunk az ellenfélre kellő nyomást gyakorolni, de így a következő körben már nagyobb eséllyel érkeznek a megfelelő lapok. E mellett jól tompítja a szerencsefaktort, hogy a bizonyítékok között több két színű lapka is szerepel.

Az biztos, hogy bárki is nyer, a végjáték mindig szoros, mindig 1-2 lépésen múlik a győzelem.

A Watergate absztrakt alapokon nyugszik, aminek a téma szerves része. A szabályban részletes ismertetőket találunk a karakterekről, eseményekről, és minden kártyán idézeteket olvashatunk. Azonban játék közben ebből kevés mutatkozik meg, igazából egy kártya vezérelt lapkalehelyezős, hálózatépítő játékot kapunk, melyre nagyon ügyesen húzták rá a témát.

Valószínűleg még sokáig vitatkoznak majd arról, hogy „kivel könnyebb nyerni”, és vajon tényleg olyan jól sikerült-e belőni azt a bizonyos kiegyensúlyozottságot. Ebben nem leszünk döntőbírók.

A lehető legjobb élmény elérése miatt ajánlunk mellé egy kis ’70-es évekbeli rock ’n’ rollt. Akit bővebben érdekel a téma, bátran nézze meg a kor politikai botrányait feldolgozó filmeket is. A kártyákon sok ismerőssel fog találkozni.

Ha érdekelnek a történelmi hátterű játékok, nem zavar a kissé agresszív interakció, és felborzolja a kedélyeidet a politikai igazságtalanság, akkor érdemes kipróbálnod a Watergate-ügyet.