Blue Banana - Lehet zöld az ég, és lehet kék a banán

Kommentek

• Cygnus

  2020-10-18 00:54:01
  

  Egyáltalán nem húztad le a játékot, és nagyon is helye van a véleményednek :)

  A játék jól működik gyerekekkel és felnőttekkel is, próbáltam már mindenféle korosztállyal, annyi talán a meglátásom, hogy a vegyes életkor nem szerencsés (gyerekek és felnőttek együtt) a nagy képességbeli különbségek miatt. Felnőttek is nagyon tudják élvezni, de inkább itt jött elő többször, hogy hunyorogva hajolgatnak a kártyák fölé "Ez most piros?!" és hasonló felkiáltásokkal. (A másik az ellenőrzéskor feltörő cifra káromkodás, mert 5 lapot is elhozott a rossz színből.) Nekem speciel nincs bajom velük, én látok mindent, és viccesek is a fenti reakciók, de nem lehet elmenni a probléma mellett.

  A megjelenésével kapcsolatban is teljesen egyetértek, annyira egyszerű kívül, mint belül. 0 inzert, indokolatlanul nagy doboz, semmi tasak, minden vándorol benne, ahogy csak nem szégyenli. Nem adja el magát a játék, a szerző sem tudom, hogyan akadhatott rá. Ebben nekem hasonlít a Sorban állásra: az olyan csúnya volt, hogy biztos voltam benne, sosem veszem meg. Aztán akciós volt, megvettem, és azóta sem bántam meg. Na, a Blue Banana is ez a kategória nálam.

  Ha van rá lehetőséged, próbáld ki, aztán ki tudja, még a végén megtetszik ;)

• laczkodavid

  2020-10-17 19:31:01
  

  Ne érezd magad amiatt furán ha nem tetszik egy játék. Én személy szerintem egyáltalán nem szeretem a gyorsasági játékokat, mert leblokkolok, ha hirtelen kell csinálni valamit, és valószínúleg nem is fogok vele játszani, maximum kipróbálom, mert mint írtam, annyira megfogott ez a kék banán dolog :D, de ettől nem érzem azt hogy ezek a játékok nem jók, mert például a kedves párom egy vadállat az ilyen játékokban :D A kedvence a Sushi Dice. Azoknak, akiknek ezek bejönnek nyilván sokkal érdemibb véleményük lehet erről a játékról a sok másik gyorsasági játék közt, de én ehhez nem tudok annyira érdemben hozzászólni, csak az alapján, amit látok :)

• gyd

  2020-10-17 18:02:23
  

  Alapvetően nincs olyan társas, ami mindenkinek tetszik, kár volna ilyen miatt bárkit kinézni bárhonnan. :)

  Az nagyon fontos, hogy szeressék a gyorsasági társasjátékokat azok, akik ezzel akarnak játszani - azoknak szinte minden nehézségével együtt. Jó lehet akár készségfejlesztőnek is, mivel elég korrekt nehézségig "beállítható" a játék a különféle variánsokkal. Sőt, ha már az is túl könnyű lenne, akkor szerintem házi szabályokkal még tovább lehet bolondítani. Szerintem egyébként szuper törekvés volt a fejlesztők részéről az arra való törekvés, hogy aki nagyon elhúz, az ne merjen annyira kockáztatni, mert tényleg egy hibával simán bukhatja az első helyét.
  A kivitelezés nem tökéletes - pl. színek -, de simán játszható. Ha egy kicsit csavartabb logikával szeretnél gondolkodni a gyorsasági játékban, akkor szerintem érdemes lehet a Blue Bananán elgondolkodni. De nem sokat tudok hozzátenni a cikkben leírt ajánláshoz. :)

• Barnil

  2020-10-13 16:41:45
  

  Oké, nagyon zavarodott vagyok ezzel a játékkal, meg a kommentekkel kapcsolatban. (Majdnem egy hét kellett mire összeszedtem a gondolataimat.) Először is, a játéknak a dobozát sokszor láttam a játékboltok társasjátékos részlegén, de sose fogott meg annyira, hogy leemeljem a polcról és megnézzem mit is tud. Ránézésre gagyinak tűnt. Ez a Blue Banana cím és a kék-sárga pacás doboz miatt, félresikerült készségfejlesztő gyerekjátéknak hittem. Éppen ezért meglepődtem, hogy külön cikket kapott itt. Rögtön éreztem a késztetést, hogy elolvassam. Már akkor sejtettem, hogy valamit nagyon benéztem. :)
  Hát sajnálom, de minden feltételezésemet nem sikerült cáfolnia a cikknek sem. Elsőre az jutott eszembe, hogy ki játszik ezzel a játékkal. Mármint melyik korosztály. Lehet velem van a baj, de nem tudom elképzelni se gyerekekkel, se felnőttekkel. Nagyon érdekelt, hogy kinek tetszett ez a játék és mégis miért? A többiek kommentje alapján már kezdem megérteni és látni, amit eddig nem.
  Az alapötlet, azt kell hogy mondjam, még tetszik is. Inkább a kivitelezés lehet az, ami miatt idegenkedem ettől a játéktól. A grafikája tipikus gyerekjáték hangulatú, ami egyáltalán nem baj (lehetne sokkal rosszabb). A mechanizmusa is remek, sőt, ha nagyon ferde szemmel nézünk, hasonlít a Dobble-hoz, amit mi imádunk. (Annyira, hogy már újat kéne venni, mert szétmennek a kártyái :) ) Határozottan nem a mi játékunk, de most már csak azért is ki szeretném próbálni. Szeretném átélni azt amit ti is. :)
  Nekem is a, kicsit indokolatlan, nagy, műanyag, kék banán a kedvencem. :)
  Remélem nem húztam le nagyon a játékot, és elfogadjátok a véleményem. Többnyire az általam istenített játékokhoz írok kommentet, de sajnos mindennek két oldala van.

• Cygnus

  2020-10-11 23:06:44
  

  Ha van rá lehetőséged, mindenképp próbáld ki! Én nagyon szeretem :) A nehézsége tényleg csak ekkor jön ki igazán.

  A gyerekeknél nekem az is segít, hogy pedagógus vagyok, így azért könnyebben be tudom lőni, melyik korcsoportnak mi lehet kihívás. No meg van körülöttünk néhány gyerek, akik nagyon szívesen próbálgatják a játékainkat :D

• Alleira

  2020-10-11 22:37:38
  

  Köszi a választ, abszolút igazad van. Csak így elolvasva az ismertetőt annyira egyszerű játéknak tűnt, persze nem próbáltam. Ha lenne személyes tapasztalaom benne akkor biztosan jobban átjönnének a nehézségei.

• Cygnus

  2020-10-11 22:10:34
  

  Személy szerint óvodás korúaknak egyáltalán nem ajánlanám ezt a játékot (eredeti szabályokkal legalábbis). A kártyák invertálása még felnőttként is kihívást jelent, és az első benyomás ellenére egy bonyolult gondolkodási folyamatot igényel, amely óvodás korban még nem alakul ki. Ott még az is elég lehet, ha a felül látható tulajdonságokkal megegyező kártyákat kell gyűjteniük.

  Magát az invertálást külön gyakoroltatnám velük, ilyen "találd ki, mi van a kártya hátulján" stílusban. Ez is egy alternatív felhasználása lehet a játéknak, hozzáteszem, ez már kifejezetten fejlesztő gyakorlat, de ezt is nagycsoportos korban, vagy még inkább iskoláskorban alkalmaznám.

  Ilyenkor mindenképp figyelembe kell venni a gyermek fejlettségi szintjét, nyilván vannak "kis zsenik", akiknek ez 4 évesen sem kihívás, de vannak, akiknek 7-8 évesen is kínai.

  A Blue Banana nálunk nagy kedvenc, ezért senkit sem szeretnék lebeszélni róla. Inkább a házi szabályokat, "junior" változatot ajánlanám óvodás korúakkal, aztán pedig lassan lehet adagolni az "eredeti" szabályokat.

  Mint általában a gyorsasági játékoknál, itt is nagyon egyenlőtlenné tudnak válni az erőviszonyok, büntetőpontok ide vagy oda. Még felsősökkel játszva is hatalmas előnyünk volt felnőttként, és erősen vissza kellett fognunk magunkat, hogy ne vegyük el örökre a kedvüket a játéktól. Kisebb gyerekeknél pedig ez hatványozottan előfordulhat, ezért erre nagyon kell figyelni :)

• gyd

  2020-10-10 21:32:46
  

  Alapvetően megvan az esélye annak, hogy szerencsétlenül ütköznek a kezek. Velünk még nem fordult elő szerencsére, talán az segít egyébként a helyzeten, hogy nem egy dologért lehet csak nyúlni, hanem van 8 pakli kártya, amikből el kell kapkodni. Így ugye több is megfelelhet a feltételeknek egyszerre, illetve van esély arra, hogy mindenki másik paklit vizsgálgat (főleg mivel max 5 fős a játék).

  Talán a leginkább úgy lehet elkerülni a bajt, ha nem ész nélkül kapkodunk a kártyákért, hanem odafigyelünk egymásra, és néha esetleg el is engedjük az adott kártyát.

  Alleira felvetésére válaszolva: óvodással nem feltétlenül kell játszani szerintem már csak a gyorsaság miatt sem, mert kérdés, hogy egyáltalán megérti-e a szabályokat, illetve hogy tudja-e alkalmazni. Egy 6-7-8 éves kisiskolásnak pedig már nem kéne problémát okozzon az, hogy rögzültek a szín-forma kombinációk (legalábbis azok, amik a játékban vannak). Ezek persze csak feltételezések részemről, hiszen gyerekekkel még nem volt alkalmunk kipróbálni.

• gevanda

  2020-10-10 20:44:20
  

  Mind a két felvetett kérdésedre választ ad ez a két mondat a cikkből:
  "A játék nyolc fordulóból áll, és fordulónként felfedünk két-két feladatkártyát. És most kapaszkodj: a nyolc pakli felső lapjaiból azokat kell minél gyorsabban magunkhoz venni, melyeknek legalább egy tulajdonsága (szín vagy forma) megegyezik bármelyik feladatkártya hátoldalán lévő tulajdonságok valamelyikével."
  "Minden kártyán szereplő ábrának két jellemzője van: szín és forma. Ezek viszont sosem a megszokott párosításban szerepelnek, emiatt van a játékban rózsaszín béka, zöld flamingó és kék banán is. A lapok hátoldalán pedig pont az adott páros inverze/fordítottja látható: az adott színhez tartozó forma, és az adott formához tartozó szín. Például ha látunk egy piros békát, akkor a hátoldalán zöld eper lesz."

  Szóval a színek a játék lényege. A feladatkártyák színe határozza meg, hogy milyen formát keresel, és a formája, hogy milyen színű lapokat. Színvakok és színtévesztők számára lehetetlenség ezt a játékot játszani. Szóval ha gondod van a színekkel, vagy csak nem szereted a színre épülő játékokat, nem ajánlom neked.

  Ugyanazokat a lapokat keresi mindenki, szóval ugyanoda csapsz le. Viszont ez szerintem gondolkodósabb és lassabb játék annál, hogy sérülések legyenek.
  10 éves kortól ajánlják a játékot. Szerintem a fiatalabbaknak bonyolult lehet a feladatkártyák lefordítása, és ahogy az előző kommentelő írta, lehet, meg is zavarják a kisebbeket, hogy nem a megszokott színűek a tárgyak.

  Én játszottam már egy másik gyorsasági játékkal, a Panic Labbel, téma és grafika alapján nekem az jobban tetszik, de mégse élveztem. Ott én is valahogy belassultam, és nem volt sikerélményem. Úgy éreztem, az nem az én játékom. Ezt a gyorsaságit mégis imádom, élvezem, és megy is. Szóval szerintem van nagy különbség gyorsasági játékok között is. :)

• laczkodavid

  2020-10-10 20:01:39
  

  Megmondom őszintén én eddig még nem csak nem is hallottam erről a játékról, csak most ezen az oldalon tévedtem ide, és egyből ez a kék banános kép ugrott a szemem elé :D nem tudtam hirtelen hova tenni a játékot :D de nagyon tetszik, szeretem az ilyen irracionális elemeket egy társasban --> lásd: Throw, throw burrito. Alapavetően nem szeretem a gyorsasági játékokat, valamiért nekem ez olyan nagy nyomás a játék alatt hogy kapkodni kellene a fejem, és többnyire lelassulok tőle, illetve volt egyszer egy kisebb balesetem is Twin it! játék közben, majdnem eltörtem az ujjam, pont szerencsétlenül kaptunk az egyik barátommal ugyanaz után a lap után. Nem tudom, hogy ebben a játékban mit gondoltok erről, mennyire lehet ez balesetveszélyes esetleg fiatalabb korosztállyal is játszva? Mert például, ha nem ugyananoda kell csapni, akkor az azért kevésbbé problémás. Van ugye a Dobble-nak is néhány olyan játék variánsa ahol nem egy lapra kell mindenkinek csapkodni, hanem a saját lapodat adod másnak. Ebben ez hogy működik?
  (Bár én elég hadilábon állok a színekkel, és olvastam, hogy eléggé színvezérelt kicsit a játék, de mondjuk ettől eltekintenék.)

• Alleira

  2020-10-09 09:57:00
  

  Valahogy nem tudom eldönteni, hogy ez a nehézség szerint simán gyerekekkel is játszható kártyajáték, vajon mennyire jó irányba fejleszt. A cikk elején még azt gondoltam, hogy ez egy nagyon jó ügyességi játék lehet kisgyerekeknek, tanítva az 'out of the box' gondolkodást. Viszont lehet, hogy egy kis óvodásnál bezavarhat, hogy a játékban semmi sem úgy van, ahogy valójában, abban az életkorban amikor minden második (túlzással persze) fejlesztőkönyv arról szól, hogy megtanulja, hogy a cica nyávog, a kutya ugat, a banán sárga és a béka pedig zöld. Szóval okozhat némi fejfájást. De ez csupán hipotézis. Lehet akkor érdemes ezzel játszani, ha az ilyen fogalmak már rögzültek a gyermekben.

  Nagyon köszi a cikket, jól átadta a játék hangulatát, lényegét :)

• gevanda

  2020-10-08 20:56:11
  

  Imádom ezt a játékot! :D A kedvenc gyorsasági játékom.

  A játék elején szükség van egy gyors logikai-asszociációs következtetésre, hogy invertáld magadban a két feladatlapot, gondolom, ez lehet bonyolult kisebb gyerekeknek, emiatt lehet a korhatár 10év. Ezt memorizálni, és ez alapján válogatni a lapokat, nem hangzik nehéznek,. De szerintem sokkal bonyolultabb megtartani a fejedben a két színt és két formát, miközben a többi hasonlót böngészed, mint azt elsőre gondolnám. Én egyszerűbb feladatnak hittem, amíg nem próbáltam. Sajnos egy memóriajátékokat nem kedvelő barátomnak emiatt nem is tetszik ez a játék, és nem is volt benne siekrélménye.

  Érdekes a rendszer a banánhéj korongokkal: aki vezet a kör legvégén, kap egy banánhéjat. A következő körben mindenki elvette, amit gondolt, majd jön az ellenőrzés. Mindenki, aki hibázott, lapot veszít: ahány hiba, annyiszor, ahány banánhéjja van (hiba x banánhéj). Így aki még soha nem volt első, és hibázik, csak egy lapot veszít, viszont, aki már négy körön keresztül vezetett, négy lapot veszít. Emiatt aki már több körben nyert, többet bukik egy-egy hibázással. Szóval nem konkrétan bűnteti a játék a nyerésre álló játékost, de óvatosabb játékra ösztönzi, így adva esélyt a többieknek. Ez nagyon tetszett, hiába látod, hogy nagyon vezet valaki, egy hibával gyorsan fordulhat az állás, nem tudhatod biztosra, hogy aki elhúzott, nem fog-e csúnyán visszabukni egy apró hiba miatt.

  Egyáltalán nem zavaró, hogy absztrakt, téma nélküli. Az ábrák szépek, a színek szép színesek, viszont tényleg összetéveszthető pár egymással: a narancssárgát én inkább napsárgának hívnám, és a piros is lehetne pirosabb, nem ilyen narancssárga-piros átmenet.

  A doboz az UFO Farmerhez hasonlóan indokolatlanul nagy és üres, csak hánykolódik benne a bedobált pár alkatrész.

  A kedvenc alkatrészem a játéknak is nevet adó kék banán! :D Szuperül feldobja az asztalképet, színt visz ebbe az egyszerű kártyajátékba. De nem masszív, minőségi darab, ezért durván lecsapni rá nem szabad!