Támogasd a Tarsasjatekok.com-ot a Patreonon! Támogatom!

The Mind Extrém - Fehér nyulak már megint

2018 Wolfgang Warsch éve volt. Szinte a semmiből tört be a köztudatba három játékával: két Spiel des Jahres jelölttel (The Mind és a Ganz Schön Clever) és egy Spiel des Jahres győztessel (Kuruzslók Quedlinburgban). Ráadásul az utóbbi kettő azonos kategóriában (Kennerspiel des Jahres), egymással is versenyzett a díjért.

Mégis talán a legnagyobb visszhangja a The Mindnak volt.  Sokan még a társasjáték mivoltát is megkérdőjelezték, nemhogy a létjogosultságát egy ilyen díj nevezettjei között. Már több cikkben kifejtettem azon véleményemet, mely szerint üdvözlendő, hogy a társasjátékozás ismertebbé és elfogadottabbá válása kiszabadította hobbinkat a szektás mandalori gondolkodásmód béklyóiból, amely kerek-perec kimondta: csakis a logikus gondolkodás készségét igénylő játékok számítanak társasjátéknak:

"This is the Way!"

Mert ez nem így van. Számomra a társasjáték fogalmába minden belefér, amely a szabályok közé terelt, eszközigényes csoportos tevékenység, jellemzően egy asztal körül játszva (boardgame!!!) és amely során kialakulhat a flow élmény. A The Mind tökéletesen megfelel a fenti definíció minden elemének: van szabálya, vannak fizikai komponensei, egy asztalt körül ülve lehet játszani, és megfelelő társaságban a flow élmény is garantált.

Hogy nem való mindenkinek? Na bumm, nem vagyunk egyformák. Én például szeretem a sushit, de csak ha nincs benne puhatestű.

Feleségemmel szeretjük ezt a játékot, kisebb családi összejöveteleken is elő-előkerül. De pl. voltam már olyan szituációban, hogy egy baráti házaspárral kezdtük el játszani, és csak néztek, de nem értették, hogy ez most mi? Ilyen is van.

A The Mindról már leírtak mindent, amit lehetett, többek között ezen az oldalon is. 

Mivel népszerű játék lett, törvényszerű volt, hogy lesz folytatása. Amikor meghallottam, hogy az új változat neve The Mind Extrém lesz, kicsit értetlenkedtem, mit lehet ezen még extrémebbé tenni? Hát jelentem, sokat.

"And if you go chasing rabbits, and you know you're going to fall…"

Aki az eredeti The Mind szabályaira kíváncsi, itt elolvashatja, ebben a cikkben csak az eltérésekre fogok koncentrálni. A kis kártyadobozban megint csak 120 kártyát kapunk: 100 számkártyát, 12 szintkártyát, 5 életkártyát és 3 dobócsillag kártyát. Az első újdonságot a számkártyáknál találjuk: 1-50 számozással egy-egy fehér és piros paklit kapunk. Ebben a játékban ugyanis külön kell ezeket lepakolni, a fehéret növekvő, a pirosat csökkenő sorrendben. És hogy ne legyen egyszerű a dolgunk, nem lehet úgy, hogy először az egyiket, aztán a másikat, hanem folyamatosan kell lerakni mindkettőt.

The Mind - Azaz MINDenkiben ott van egy kis parafenomén

Ismertető, 2019.10.06. 08:00:00

Te letudnál pakolni pár kártyalapot egytől százig? Na és mi a helyzet akkor, ha úgy kell ezt megtenned, hogy dunsztod sincs, milyen számok szerepelnek a kiosztott lapokon?

A szintkártyák - azon kívül, hogy megint pszichedelikus-szürreális nyusziképekkel örvendeztetnek meg bennünket - segítségünkre is vannak. Az egyik oldalon fehér 0, a másikon a piros 51 jelzés mutatja, hova kell majd pakolni. Biztos vagyok benne, hogy sokan már ezt is lehetetlennek gondoljátok, de még nincs vége. Egyes szintkártyákon a fehér vagy piros (vagy mindkettő) paklijelzés mellett van egy kéz. Ha ilyet láttok, ezen a szinten az adott paklit képpel lefelé kell lepakolni, így csak a szint végén derül ki, sikerült-e. A játék addig hamis reménybe ringat, vagy feszültségben tart - ez nézőpont kérdése. A szint kiértékelésekor, minden idő előtt kijátszott kártyáért ugrik egy élet (ha már nyuszi).

A szintkártyákon a jutalmak ugyanúgy működnek, mint az elődnél. Dobócsillag kijátszásakor meg kell mondani, melyik színből szeretnénk eldobni/eldobatni a legkisebb lapokat. Erre akkor is lehetőség van, ha az adott színű paklit képpel lefelé játsszuk ki.

"And you've just had some kind of mushroom, and your mind is moving low…"

Szeretem ezt a játékot, legalább annyira, mint az elődjét. Mondom ezt úgy, hogy még egyszer sem tudtuk megnyerni. Akkor mégis miért? A kézenfekvő válasz nyilván valami oravecnórás instant bölcsesség lenne. 

Az elcsendesedés, a másikra figyelés, a megnyílás miatt. Mert meditatív és spirituális. Az intuitív pillanatokért. Mint amikor a legvalószínűtlenebb helyzetekben tényleg megérzed amit kell, és leteszed a fehér 44-est a 45-ös előtt. Ezek olyan hátborzongatóak tudnak lenni. 

Ad valami többet az új játék, amiért megéri ezt is beszerezni az előd mellé? Egyértelműen igen. A bizalom és ráérzés magasabb fokára lesz szükségünk a nehezítések miatt. Ráadásul a titkos csalós időszámlálós módszer a két pakli miatt ebben a játékban lehetetlen.

Ezt a játékot szigorúan csak azoknak ajánlom, akik a The Mindot is szeretik, de nekik nagyon.

A(z) The Mind Extrém társasjátékot a Gémklub biztosította számunkra!

Keresd fel a boltot és tekintsd meg a játék adatlapját!


MEGNÉZEM A JÁTÉKOT
írta -- Kanalasgém

Támogasd Te is a Tarsasjatekok.com-ot!

Járulj hozzá Te is, hogy legyen YouTube, podcast tartalom és hogy még több társasjátékot bemutathassunk! Minden támogatónk közösségi pontokat kap és a legnagyobb támogatóinknak egy nagy dobozos társasjátékot adunk ajándékba!

01Dec

Gondold ki! - "Ország, város, fiú, lány, ..."

Ismertető | 2022.12.01. 07:59:00

Tudsz mondani egy műszaki eszközt "G"-vel? És egy foglalkozást "Ü"-vel? Na és mindezt úgy, hogy te legyél a társaságból a leggyorsabb? Ha gyerekkorodban szeretted az ország-várost, akkor most itt a lehetőség partijáték formájában újra elővenni.

02Feb

Kulcskérdés - Az meg ki?

Ismertető | 2023.02.02. 15:12:00

Gondolkodtál már azon, hogy milyen lehet egyszerre profi nyomozónak és leleményes nyomravezetőnek lenni? Még én sem, de hadd adjak egy kis kontextust ennek a fura kérdésnek, hátha utána fontolóra veszed a lehetőséget.


Kommentek

  • armin.d.ivan

    2021-10-26 11:35:32

    Ez abszolút ismerős, csak nálunk 1 ilyen ember van a társaságban, akit egyszerűen képtelenség kiszámítani, és szinte mindig valahol nála törik meg a dolog. Bosszantó tud lenni, de néha így is előkerül bizonyos estéken.

  • porcine

    2021-10-26 11:11:58

    Tulajdonképpen a belső órátokat figyelitek. Ki mennyi ideig képes tartani adott számot. Pár kör után, ha a játékosok képesek megnyílni egymásnak, akkor nagyon lehet hasítani. Ráérzel arra, hogy a másik meddig tartogat, mennyit bír az idegrendszere. De sajnos ebben rejlik a játék hibája is. Ugyanis gyakran előre meg lehet mondani, hogy kivel képtelenség összehangolódni, melyik játékos nem hajlandó megnyílni. Ilyen esetben (és bármilyen társasjáték esetében) nem szabad eröltetni. El kell engedni és másik játék felé fordulni. Személy szerint szeretem ezt a játékot, de volt már rá példa, hogy előre közöltem a partnerrel, hogy nem fog menni, mert nem fog megnyílni. Váltottunk is másra.:)

  • armin.d.ivan

    2021-10-23 12:54:55

    Mi általában 4-5-en szoktunk Mind-ozni, de még 6. szint felé nem sikerült mennünk. Valószínűleg egyszer egy párosat ki kéne próbálnom valakivel, mert egyébként rendkívül szórakoztató. Viszont igen, minél többen vagytok, annál nehezebb a dolog 😅 Azért hatan 6 lappal... hát nem egyszerű.

  • vacogi

    2021-10-18 19:37:38

    A The Mind-ot sikerült végigvinni a férjemmel, 3-4 bemelegítő kör után. Szerintem a rutin meg az évek segítettek. 😀 A fiammal hármasban sokkal rosszabbul ment, 4-5 szintnél tovább nem jutottunk. De ő még csak 12 éves.

  • kemonszt

    2020-08-05 22:53:35

    Akinek tetszett a The Mind alapjáték, annak kötelező mű a The Mind Extrém is!

    Én egyszerűen imádom a The mind című társasjáték művet, így nem telt sok időbe, mire beszereztem otthonra a The Mind Extrémet is. A legtöbb helyen ugyan olyan áron kapható, mint a The Mind, így az ár-érték arány nem tolódik el az esetleges túlárazás miatt. Nagyon sok játék folytatásnál lehet erre példát látni, viszont a The Mind Extrémnél én ezt egyáltalán nem tapasztaltam. Sőt! Azt tapasztaltam, hogy a The Mind Extrém, a The Mindhoz képest inkább több (értem itt most a komplexitását), így többet kapunk az áráért. Azonban ha újra választanom kellene, hogy melyiket vegyem meg előbb, akkor szigorúan a The Mindot venném meg elsőnek, majd csak utána a The Mind Extrémet! Megjegyzem, azzal sincsen baj, hogyha valaki esetleg csak a The Mind Extrémet veszi meg, és a sima alapjátékot nem. Ekkor is élvezhető lesz szerintem ugyan úgy, a játék nem kiegészítő, tehát önmagában tökéletesen, hiánytalanul játszható. Viszont nagyobb kihívást jelenthet, hogyha rögtön az Extrém verzióval kezd az ember a sima helyett, azonban ahogy a mondás is tartja: "Bátraké a szerencse."

    Amikor először mutatták be nekem, nagyon sok furcsaságot tapasztaltam a játékkal kapcsolatban, amiket még egyetlen másik játék esetében sem tapasztaltam korábban. Szó szerint nevettem akkor, amikor először azt mondták, hogy nem szabad beszélni egy társasjáték közben. Így egy kicsit csalódott is lettem, mert én ugyan szeretem a heavy euro típusú non-interaktív játékokat is, azonban egy könnyed játéknál szeretem, hogyha mégis csak van az emberek között interakció. A kezdetben furcsa és szokatlan dolgok azonban szépen lassan átalakultak érdekes és magával ragadó részekké, amelyek segítenek elmélyedni a játék apró kis örömeiben, hozzásegítve a játék élmény kiteljesedéséhez. Egyetlen játéknál sem tapasztaltam még ekkora összhangot, egymásra hangoltságot és együttműködést, a játék hangulata és légköre minden alkalommal teljességig lenyűgöz engem. Az játékosok között fellépő interakció egy teljesen más szinten, 'dimenzióban' zajlik. Olyan élményt ad így a játék, amely leutánozhatatlan. Ezért nem tartom túlzásnak a játékot társasjáték műnek nevezni.

    A The mind valójában szörnyen egyszerű szabályokkal rendelkezik: rakjátok le az adott körben kiosztott lapokat növekvő sorrendben, úgy, hogy nem tudjátok, hogy milyen lapok vannak másoknál. Ugye, nem bonyolult?
    Nos ezzel szemben a The Mind Extrém, már egy kicsit bonyolultabb szabályzattal rendelkezik. Itt már nagyon oda kell figyelni, hogy milyen színű lapot kaptunk a kezünkbe, mert CSAK a fehér lapokat szabad növekvő sorrendbe lehelyezni, és CSAK a piros lapokat szabad csökkenő sorrendben lehelyezni. Már önmagában ez is nagyon izgalmassá teszi a játékot, hiszen csak ötven-ötven darab kártya van a piros és fehér lapokból is. Azonban a szerzők úgy gondolták, hogy ez még nem elég
    A szokásos felállás mellett, vannak olyan körök, amelyekben a játékosoknak teljesen vakon kell kijátszani a lapjaikat egymás után. A kártyán megfelelő ikonográfiával jelölve vagy a fehér, vagy a piros, vagy mind a kettő színű kártyát lefelé fordítva kell lehelyezni, azonban itt is szigorúan be kell tartani az eddigi szabályokat! Tehát a fehér kártyáknak ugyan úgy növekvő sorrendben kell szerepelniük, a piros kártyáknak pedig ugyan úgy csökkenő sorrendben kell szerepelniük. A kártyákat csak a kör végén fedjük fel, így csak akkor derül ki, hogy helyes sorrendet alkottunk-e. Számomra még nem teljesen világos (mert a szabályzat ilyen speciális esetekre nem tér ki), hogy mi történik abban az esetben, amikor a felfordított lapok között többször is láthatóan rosszul alkottuk meg a sorrendet. Ilyenkor mi úgy játszuk, hogy ahányszor rontottunk, annyi életünk megy le, viszont egy-két esetben már előfordult, hogy csak egy életet vontunk le, hogy azért tovább tudjunk játszani még egy kicsit

    Az elején nagyon könnyű legyőzni a játékot, nagyon könnyű kooperatívan nyerni néhány kört, azonban egy idő után (7-8-9-es szintek esetében) arra lettem figyelmes, hogy a nehezéség növekedésének mértéke, nem lineáris, hanem exponenciális. Különösen nehezítő körülmény az, hogy nem szabad egymással semmilyen formában sem kommunikálni. Azonban ez nyilván csak bizonyosan fokig betartható, mert akaratlanul is létrejönnek a kommunikáció bizonyos fokozatai a játékosok között. Ez azonban egészen megszokható, sőt ez a szabályrendszer nagyon könnyen elfogadható, azonban nem mindenkinek. Van, aki nem képes csendben maradni, muszáj beszélnie, utalgatnia, ezt-azt mondania, amik nem oda kapcsolódnak. No ebben az esetben már a fókusz elvesztése igencsak nagy gondokat okozhat a játékosok számára. Még akkor is, hogyha ez csak pihentetésnek lett szánva, vagy esetleges feszültség oldásnak (sokszor tapasztaltam, hogy a játékot nem meditatív, nyugtató, kikapcsoló élményként élték meg a játékosok, hanem feszengtek a játék alatt és úgy érezték, hogy a csend inkább feszélyezi őket és stresszesek lesznek tőle. Ilyen esetekben gyakran fordult elő, hogy offtopic beszélgetésekbe kezdtek, lazítottak a szabályokon, beszélgetések, beszólások lettek részei a játéknak, ami önmagában nem baj akkor, hogyha ezzel mindenki egyet ért és képes ilyen irányba alkalmazkodni, mert akkor igenis működhet jól a játék így is), volt hogy ez konfliktushoz vezetett a közösségben.

    Szerintem nagyon össze tud kovácsolni akár két, vagy akár több embert is ez a játék. Párkapcsolati építő jellegét muszáj kihangsúlyoznom, mert úgy érzem, hogy a jól struktúrált szabályrendszerben való döntéshozatal az egészséges párkapcsolati bizalomnövekedéshez vezethet. Ez nagyon kellemes és fontos, elég jó érzés, amikor a kellemeset összekötjük a hasznossal. De nem csak párkapcsolatokra vonatkozik ez, hanem baráti, munkatársi, egyéb viszonyokra is, amikor az egymásra való hangolódás előnyös lenne mindenki számára. Ez egy jó ice-breaking játék lehet, azonban erősen kihangsúlyoznám, hogy nem mindenki számára!

    A The mind és a The Mind Extrém, nem csak a flow élményt adják meg a játékosoknak, hanem a csapatmunka rendkívül sokrétű élményét is. A csapat saját stratégia mentén haladhat a problémamegoldás ösvényén. Ugyanis rendelekzésre áll három darab dobócsillag a játék során, melyeket egybehangzó döntés esetén fel lehet használni, azaz akkor ha a csapat minden tagja egyetért ezzel. A dobócsillag felhasználásakor minden játékos eldobja a legkisebb kártyát a kezéből. Ez hozzásegítheti őket a győzelemhez, de mindenképpen megkönnyíthet egy nehéz döntési helyzetet. Kifejezetten ajánlott a dobócsillagot akkor felhasználni, amikor kevés életük van a játékosoknak, azonban nem minden esetben érdemes csak akkor felhasználni őket. Például velünk gyakran előfordul, hogy egy dobócsillagot sem használunk fel (mert elfeljtjük, vagy tartalékoljuk stb.) és az adott körben már kapnánk egy új dobócsillagot. Azonban mivel maximálisan csak 3 db dobócsillagunk lehet, így a kör végén nem kapnánk jutalmat, tehát inkább felhasználjuk a dobócsillagot, hogy biztosan megnyerjük a kört. Azonban jó lenne, ha lehetne több csillagot is gyűjteni, mint három, de valószínűleg nem véletlenül van így balanszolva a játék. A dobócsillagok könnyítést adnak a játékhoz, amelyek nagyon izgalmas stratégiai kérdésekhez vezetnek.

    Számomra egyetlen dolog nem szimpatikus a The mind és a The Mind Extrém című játékkal kapcsolatban: ugyan magas a játék újrajátszhatósága, a jutalmazás mégis mindig ugyan olyan mértékű és sorrendű. Egyet értek azzal, hogy a játékban fontos a kiszámíthatóság egy bizonyos fokig, azonban szerinten nagyon izgalmas lenne, hogyha nem lehetne tudni azt előre, hogy melyik körben miből mennyit nyerhetnek maguknak a játékosok. Így például az utolsó körökben is lehetne akár bónuszokhoz jutni. Tudom, hogy a The mind extreme már jóval több faktorral dolgozik, azonban ezt a funkciót nem rakták bele abba a változatba sem, úgyhogy kíváncsian várom, hogy esetleg lesz-e egy újabb kiadás, amelyben már változó mértékű és sorrendű lesz a jutalmazás.

    Őszintén, még sosem sikerült végigjátszani a The mind-ot, vagy a The Mind Extrémet. Általában mindig véget ért a játék a hetedik/nyolcadik szint körül. Sokféle faktor befolyásolhatja ezt, pl a dekoncentráltság, az erőforrások rossz menedzselése, a kapkodás stb. Azonban kíváncsi lennék, hogy sikerült-e esetleg már valakinek végig játszania a játékot? Nem gondolom, hogy ez azért lenne, mert alapból kevés élet áll rendelkezésre, vagy mert maximálisan csak 5 élettel lehet rendelkezni... biztosan van, aki így is meg tudja oldani a feladatot. Egyelőre nekünk még nem sikerült, de kíváncsian várom a tanácsokat, hogy hogyan lehetne tökéletesíteni, finomítani a megközelítésünket.

    A játék előnyei közé tartozik, hogy olcsón elérhető, nagyon sok helyen lehet kapni és rendkívül könnyen tanítható. A korosztályok széles körében élvezhető szerintem a játék, különösen azért, mert rövid a játékidő viszonylag. Nagyon kompakt kis játék, könnyen hordozható, szállítható. Kétlem, hogy 8 éves korban érthető és játszható lenne a játék, azonban idősebb korban el tudom képzelni, hogy nagyon élvezetes egy gyermek számára is a The mind és a The Mind Extrém társasjáték is. Nagyon egyszerű, nyelvfüggetlen és strapabíró kártyák járnak a játékhoz, mégis a kártyák grafikája egyedi és szép. Olykor nagyon igényes és cuki képek is vannak a kártyákon.

    Ár-érték arányban szerintem teljesen hozza az elvárásokat a játék, hiszen azt kapjuk, amit a játék hirdet. Nem hirdet magáról többet, mint ami és árban sem kér többet, mint amennyit ér egy csomag szépen rajzolt és számozott pakli kártya. Mégis vannak mélységei a játéknak, amelyeket érdemes felfedezni, ám ezek a mélységek nem a megszokottak. A játékmechanizmus teljesen egyedi és a játékélmény sem hasonlítható más játékéhoz.
    Családbarát játéknak tekintem, mivel nagyon szép és barátságos ábrák találhatóak meg a kártyákon és nagyon aranyosak is egy kisgyermek számára is. Továbbá a játék biztonságos környezetet ad, hogy mindenki a saját idejében, a saját tempójával dolgozzon úgy, hogy megérzik a a játékosok egymás és a saját gondolkozásuk viszonyát, kölcsönhatásait is. Rendkívül pozitívnak tartom, hogy nem okoz rossz élményt a játék a kiesés lehetőségével. Ugyanis, ez teljességgel lehetetlen, hogy a játékból valaki kiessen, mert ha valaki kiesik, akkor mindenki kiesik. Így nem kell a kiesett játékosoknak megvárni, amíg a még játékban maradt játékosok végeznek, hanem mindenki az egész játék alatt aktívan részese a cselekménynek, közösen alakítják a játékot. A Pandemic után talán ez a második kedvenc kooperatív típusú társasjátékom, amit eddig valaha is játszottam.


    Mindenkinek jó szívvel csak ajánlani tudom a The Mindot és a The Mind Extrémet is!

  • kemonszt

    2020-08-05 22:35:30

    .

  • armad0r

    2020-07-06 10:19:23

    Bárki, aki már ismeri szereti az eredeti játékot, csak ajánlani tudom extrém változatát, mert ez még egy lépéssel tovább megy: Itt a taktikán és a józan észén kívül kisebb adag szerencsére is szükség van. A felfelé és lefelé történő számolás egyszerre nem mindenkinek felel meg. Valójában az eredeti játék eléggé extrém volt számomra. Az a koncepció, hogy sok kártyát megfelelő sorrendben helyezzünk el szinte ismeretek és tervezés nélkül, akkor is elég merésznek tűnt számomra. A vakon történő játék nem is volt mindig az én asztalom. Végül azonban a játék hangulata igazán hatásos volt ránk, és hónapok óta az egyik leggyakrabban játszott játék. A Mind Extreme intenzív játékélményt teremt, és a legmagasabb formában feltárja saját észlelés határait.

    A csillagokat ritkán használtuk a játékban. A "Mind Extreme" -ben szerintem még nehezebb használni: Míg az eredetiben a többi játékos kártyáira rá lehetett jönni, itt ez egy kicsivel nehezebb a különleges kártyákat taktikai eszközként használni, különösen mivel ezt a megszakítást meglehetősen bosszantónak találtuk a játékkörökben, és a legtöbbször meglehetősen nehéz volt utána visszatérni a játékba.
    A rejtett pakli viszont sokat kínál: Nincs szükség arra, hogy a belső ütemet a többi játékoshoz igazítsuk. Hasznosabb az ilyen hamis dobások mellőzése.

    A kiadó szerint ez a játék 8 éves kortól játszható. Kétlem azonban, hogy a legtöbb nyolcéves gyermek ilyen egyszerűen képes megbirkózni az egyidejű számolással. Ezért érdemes előtte gyakorolni az eredetivel. Ennek ellenére nagyon jó, hogy az alapjátékot nem kell feltétlenül játszani az extr-ééhez, és hogy az extrém nem csupán bővítés, hanem egy továbbfejlesztett változat a fejlett telepaták számára.

    Néhány játék után rá is jövünk arra, hogy a játék miért is kapott év játéka díj jelőlést 2018-ban.

Népszerű

Friss

Címkék

Kapcsolódó játékok

  • The Mind - Érezz rá!
  • The Mind Extrém