• Ismertető
• 2020.06.21. 10:00:00

Homályrév – A társasjáték-evolúció újabb nagy mérföldköve

Mindig öröm látni, amikor kedvenc hobbink egy-egy címe áttöri azt a képzeletbeli plafont, ami választóvonalként húzódik a rétegjáték és a széles körben ismertté válás között. Ismerünk már pár ilyet, ezért okozott hatalmas meglepetést, hogy egy komplex, a zsáneren belül is szubkulturális buboréknak számító dungeon crawler, vagyis afféle taktikai-harci mini-szerepjáték-light (én kérek elnézést) kerüljön rivaldafénybe. Ha ehhez hozzátesszük hajmeresztő árát is, akkor még inkább elgondolkodtató, és egyben örömteli, hogy 2019-re így megérjen az egyébként nemzetközi viszonylatban picinyke magyar társasjátékos közösség. Merthogy a Homályrév nem csak külföldön aratott zajos sikert, hanem kis hazánkban, köszönhetően a Gémklub rendkívül igényes honosításának.

De mi is ez a Homályrév, és hogyan került a BoardGameGeek világranglistájának első helyére? Tervezője egy észak-amerikai úriember, Isaac Childres, akinek a Homályrév a második játéka, 2017-ben futatta meg a Kickstarteren némi kalapozás reményében, és ugyan nem büszkélkedhet a CMON milliós gyűjtéseivel, de ettől függetlenül nagyon szépen tarolt. A Homályrév alapja a világhírű Dungeons & Dragons-ig vezethető vissza: a terepasztalos, figurás, háborús szimulációkból kiforrott labirintusokban mászkálás (innen a neve is: dungeon crawler) a lényege, vagyis a kazamaták felfedezése, az ott élő szörnyek leölése, a kincsek elrablása, és persze a fejlődés. Ez így politikailag korrekt fülnek valószínűleg csúnyán hangzik, de ne feledjük, a játékosok által irányított karakterek elvileg a jófiúk, akik megszabadítják a gonosz és csúnya szörnyektől a szegény falusiakat.

Nagyon lecsupaszítva valójában ez a Homályrév, persze nem beszélnénk egy világsikerű játékról, ha nem lenne gyönyörűen felöltöztetve és minden jóval kitömve. A játékosok egy kalandozócsapatot alkotnak Homályrév sötét tónusú fantasy világán (ami nem egy Warhammer, de nem is Gyűrűk Ura), akik amellett, hogy szeretnék a saját pecsenyéjüket megsütni, muszáj egy hatékonyan összedolgozó csapattá kovácsolódniuk, különben a szörnyek prédájává válnak. Akár egy videójáték különböző pályáin, úgy haladnak egyik küldetésről a másikra, közben vagyont, varázstárgyakat és tapasztalatot gyűjtve. Aki nagyon nincs képben, annak talán segít, ha A Gyűrűk Urából a Gyűrű Szövetségére és Móriára gondol: harcosok, varázslók, tolvajok merészkednek a föld mélyébe, aminek elhagyatott járataiban számtalan veszély leselkedik rájuk.

Ezeket a veszedelmeket pedig minden játékos az általa irányított szereplő képességeinek megfelelően igyekszik leküzdeni, vagyis a harcos közelharcban kaszabol, illetve felfogja a sebek nagy részét, a varázsló tűzgolyókat hajigál, villámokat szór az ellenfélre, a pap gyógyít és felerősíti a társait, a tolvaj pedig piszkos trükkök garmadáját veti be. Legalábbis az ősi D&D alapfelállás szerint, mely, mint a Homályrévben is, számtalanszor módosult, modernizálódott az idők folyamán. A World of Warcraft instáit érdemes még példaként felhozni, ahol a csapat minden tagja a közös cél érdekében igyekszik összehangolni tudása legjavát.

A játék szabályaiba nem mennék bele, mert habár nem vészesen sok, de kellőképpen komplex. Amit mindenképpen ki kell emelni, az a dobókocka elhagyása, és taktikai kártyákkal való helyettesítése. Mivel általában a szerepjátékos örökségből kifolyólag a dungeon crawlerek dobókockát használnak a különböző kérdéses szituációk eldöntésére, ezért kissé szokatlan ez a megoldás, még ha nem is forradalmi. Ennek köszönhetően a Homályrév egy nagyszerű, gondolkodtató, erőforrást beosztó, előretervezést igénylő taktikai játékká válik, amely a fejlődéssel megszerezhető újabb kártyák révén egyhamar nem válik unalmassá.

Már csak azért sem, mert a karakterek, a világ, és a különböző helyszínek egy jól működő narratívában helyezkednek el. A játék története a szokványos fantasy sablonnal indul, a kalandozók egy tavernában ücsörögnek, ahol – mi más – bunyó tör ki, majd egy megbízóval egyezkedve megkapják az első feladatot, vissza kell szerezni a szörnyektől valamit. A Homályrév nagyszerűen ötvözi a nyitott világ adta lehetőségeket a Legacy stílus elemeivel: a játékosok döntései alapján a történet több ágon bonyolódhat, és csak a csapattól függ, hogy mikor melyik úton haladnak tovább, nagyjából egy lapozgatós könyv sztorijához hasonlóan. Egy gyönyörű térkép nyújt segítséget a játékosoknak, hogy bejelöljék, mely területek nyílnak meg, hol jártak korábban, meg hogy tájékozódjanak, és ne csak úgy lézengjenek. Egy-egy csetepatét követően a csapat Homályrév városába tér vissza, hogy megpihenjen, felgyógyuljon, feltöltsék készleteiket, és hogy fejlesszék magát a várost. Nagyszerűen működő aspektusa ez a játéknak: nem kell folyamatosan törni előre, mindig van hová hazamenni, ahonnan új irányokat, új feladatokat lehet venni.

A Homályrév tulajdonképpen egy asztali szerepjáték light verziójaként is felfogható, mivel nagyon közel áll a gyökerekhez. A különböző karakterek szépen kidolgozottak, így akik nem csak a megoldandó taktikai küzdelmek kedvéért ülnek le vele játszani, könnyen beleélhetik magukat, innen pedig már csak pár lépés egy komolyabb szerepjáték kipróbálása (ha minden igaz, idén érkezik az ötödik kiadású D&D, úgyhogy itt a remek alkalom). A Homályrév azonban nem csak az árával és zseniális megoldásaival érte el a nehézsúly kategóriáját, hanem konkrétan a fizikai beltartalmával is. Bődületes mennyiségű kártya és jelölő található a brutális méretű dobozban, és a dizájnra sem lehet panasz, a játékra jellemző hangulatot tükrözik egytől-egyig. Igaz, ennek hátulütője, hogy sokáig tart elő- és elpakolni. Ezt az időt azonban könnyen meg lehet spórolni (illetve az agybajt elkerülni), ha a TheGiftForge által készített fainzertet használjuk a játékhoz, amely sajnos jócskán megnöveli a ráköltött pénzt, azonban rendkívüli mértékben megkönnyíti a Homályrév csillió mütyürkéi közti eligazodást, méghozzá egy nagyon pofás, több elemből álló rendező-szett képében. A tartozékok elhelyezése logikus, látszik, hogy nem egy összecsapott fatákolmány, hanem vérbeli játékosok állnak a kiagyalása mögött.

Ezen a ponton rögtön felmerül egy másik kérdés, mégpedig az, hogy vajon hány kibontott és félretett, illetve megkezdett és azóta a polcon porosodó példány lehet Magyarországon? Örvendetes, hogy olyanok is egy komolyabb játék vásárlására adták a fejüket, akik korábban nem mertek megpróbálkozni ilyen összetett játékkal, mert bizonyára minden harmadik beletört bicskájú próbálkozóra akad egy újonnan megtért rajongó, aki előtt így egy új világ nyílik meg (persze csak évekkel később, amikor befejezi a Homályrévet és a nemrég bejelentett folytatását, mivel 90 darab feletti küldetésével jó időre befizetett a labirintusmászkálásra). Viszont a nagy hírverésnek köszönhetően minden bizonnyal olyanok is beruháztak a Homályrévre, akiknek talán kezdőbb típusú játékokkal kellett volna „szocializálódni”, és keserű szájízzel adtak túl rajta. Pár évvel ezelőtt még csak és kizárólag a harcedzett veteránoknak ajánlottam volna a játékot, akiknek rengeteg idejük van végigmángorolni a kalandokat, azonban a fentieket látva azt kell mondanom, hogy bátran tegyen vele az is egy próbát, aki már túl van pár középkategóriás társason, és valami igazán nagy falat beszerzésén töri a fejét. Maximum egy kis időre félreteszi, amíg elég tapasztalati szintet nem lép, nem romlik az meg a polcon.

Homályrév kritika | A társasjátékok Hack 'N' Slash királya

Társasjátékok.com: https://tarsasjatekok.com/tarsasjatek/homalyrev-2017 Rendező: https://thegiftforge.hu/products/bg05046 Gémklub videó: https://www.youtube....