• Ismertető
• 2020.06.19. 08:00:00

Ti írtátok! - Répáskert

A Répáskert című játék Pierrot társasjátékműhelyéből került a boltok polcaira, amelynek témája elsősorban a gyerekeket célozza meg, de inkább mondható családi játéknak, ugyanis a felnőttek is ugyanúgy (sőt!) megtalálhatják benne mindazt, amit a játék kínál: szórakozással teli versengést, üldözést és persze a répagyűjtést! A játékosok a saját nyuszijukat irányítják, cél a legtöbb pont megszerzése, ami pedig különlegessé teszi a játékmenetet, az a kutyák közös terelgetése, amely lehetővé teszi, hogy elkapjuk a konkurens nyuszikat.

A játék egy kihajtható, színesen illusztrált táblán játszódik, amely a kertet, a kapukat, egy kutyaólat, valamint a répák helyeit ábrázolja, ezen felül egy kisebb értékelőtábla is található a dobozban, amely segít követni a játék eseményeit. A szabályzat remekül leírja a setupot, nézzük is meg, milyen előkészületek szükségesek a játékhoz!

Minden játékos (legfeljebb 4 fő) kiválaszt egy (fehér, fekete, barna vagy szürke) nyuszit, magához veszi a színéhez tartozó kártyákat, amelyek segítségével tud majd lépni, és – ami a legviccesebb faktor a játékban – játékosszámtól függően nyúlbogyókat is maga elé vesz.

A játéktáblára lehelyezzük a két kutyusjelzőt, a répákat (fontos, hogy az „egyrépás” oldalukkal felfelé, ez így egy-egy pontot fog érni, a játék meghatározott pontján viszont a megmaradt répákat megfordítjuk a „duplarépás” oldalukra, ezzel jelzőnként két ponttal gazdagodhatunk), az értékelőtáblán pedig jelöljük a nyusziknál az alapértelmezett +3 pontot, végül pedig az alsó sorban az aktuális forduló számát és a kutyaharapásszámokat.

Érdemes szemügyre venni a lapokat, ugyanis a hét lapból hat ketté van osztva, azaz eldönthetjük, hogy az adott kártyát nyuszilépésre vagy kutyalépésre használjuk. A tappancsnyomok a lépések számát jelenti, de bizonyos lapok segítségével lehetőségünk van átugrani az éppen utunkba kerülő sövényt vagy a nyuszinkkal megbújni a fűben (ez utóbbi esetben a kutya „nem veszi észre” a nyulat, így nem kaphatja el). Az egyik lappal valamelyik kutyát tudjuk visszazavarni az ólba vagy a saját nyuszinkat valamelyik szabad kertkapuba küldeni, a kérdőjelet ábrázoló kártyával pedig valamelyik másik játékos kezéből vehetünk el egy lapot, amit azonnal fel is kell használnunk lépésként. Amíg mindenkinek külön nyuszija van, a két kutya közös: bármelyik játékos léphet bármelyik kutyával. A nyúl a répákat gyűjti és a nyúlbogyókat ejti el, a kutyákkal pedig vadászhatunk a többi játékos tapsifülesére. Ha sikerül a kutyával egy olyan mezőre pontosan megérkezni a lépésünk végén, ahol egy nyuszi található, azt megharapja, ami azt jelenti, hogy egyrészt a megmart nyuszi kikerül a kertből, de természetesen a következő körében újra lesz lehetősége belépni a kertbe, másrészt teendőink vannak az értékelőtáblán is: a pórul járt nyúl tulajdonosa veszít egy pontot, a levadászó játékos pedig nyer egy pontot, valamint eggyel megnöveljük a harapásszámot.

Hogyan is tudunk lépni a játékban? Minden forduló elején a játékosok megkeverik a színüknek megfelelő hét lapot és húznak belőle hármat, majd pedig a kezdőjátékosnak ki kell választania kettőt a kezében lévő lapok közül és lehelyezi az asztalra, jelezve ezzel a lépési szándékát. Az egyik kártyát bal oldalra rakjuk, ezzel tudunk majd a nyulunkkal lépni, jobb oldalra pedig a másik lapot, amit a kutyának szánunk. A játékosok egymás után játszák ki a lapokat a kezükből és lépnek ennek megfelelően. Amikor léptünk, felhúzunk a paklinkból újabb két lapot, hogy ismét három legyen a kezünkben. Ha a fordulóban az utolsó játékosnál nincs már két kijátszható lap, akkor új forduló kezdődik, ilyenkor a kijátszott kártyákat vissza kell venni, újrakeverni, majd szintén három lapot felhúzni. A játékosok számától függ azonban az, hogy hány fordulót is lehet játszani: maximális létszám esetén kettőt, három játékossal hármat, kétszemélyes játék során ötöt.

A nyuszik tehát a kapukon érkeznek meg a kertbe és elindulnak répákat szerezni ügyelve arra, hogy minden körük végén a célmezőre érkezve pottyantsanak egy-egy nyúlbogyót. Miért is jó ez, azon túl, hogy a nyuszik általában így tesznek? Ha nem szabadulunk meg a bogyóinktól a játék végén, bizony pontokat veszítünk el, de van még egy csavar a dologban: ha egy nyuszinak rá kell lépnie olyan mezőre, ahol már van nyúlbogyó, akkor elcsúszik azon, és elveszít egy pontot. A játék itt nem tesz különbséget, akár a saját bogyónkra lépve is megtörténhet a baj. Ezzel remek lehetőségünk van a taktikázásra, akár zsákutcába is tudjuk kergetni az ellenfél nyuszijait, ebben a játékban ugyanis minden megszerzett pont értékes kincs.

Három lehetőség is van a játékban, amivel lezárhatjuk a játékot, és megnézhetjük, hogy ki mennyi pontot szerzett:

• Megettük az összes répát a kertben
• Elérkeztünk az utolsó forduló végéhez, azaz kijátszottuk az utolsó lapokat is és már nem keverhetjük meg újra a kártyákat
• Az ötödik kutyaharapás is megtörtént

Ha ezek valamelyike bekövetkezett, akkor össze kell számolni a játékosoknak, hogy:

• ki mennyi egy- illetve kétpontos répát szerzett
• maradt-e nálunk nyúlbogyó (-2 pont/kocka)
• valamint az értékelőtáblán hány pluszponttal gazdagodtunk

Értelemszerűen a legtöbb ponttal rendelkező játékos nyer, és elrágcsálhat egy répát ennek örömére. :)

Amikor először találkoztam a játékkal, felkaptam a fejemet az ismertetés során: hogy mi, nyúlbogyó? Ez komoly? És igen, akár hisszük, akár nem, nem csak nagy humorfaktor (játék közben vicces mondatok tudnak elhangozni :) ), hanem egy idő után, amikor a kertet ellepték a bogyók, bizony nagyon meg tudják nehezíteni a nyuszik mozgását, ha nem szeretnénk hátrányba kerülni. Érdekes, ahogyan megjelenik benne a vadászatjátékok alapvető eleme, azonban a készítő csavart rajta egyet, hiszen nem egy játékos irányítja a kutyákat, hanem mindenki. Az is remek húzás, hogy a játék közben a megmaradt répák egyszer csak duplapontot érnek, lehet így taktikázni és kivárni, csak hoppon ne maradjanak a nyuszik!

A játék aranyosan illusztrált, a kártyák és a jelölők az elvárt minőséget hozzák, a répából pedig még kicsivel több is került a dobozba. Inzert nem található benne, de nem is igénylik a játékelemek. A szabály külön kitér az egyes lapok leírására és a lépéseket is egyértelműsíti, könnyen értelmezhető.

Ha figyelünk a kutyákra, családi játékként 6-7 éves kortól javasolnám, mert könnyen sértődés lehet belőle, ha csak egy nyuszit pécézünk ki magunknak. A játékmenet gyors, nagyobb társasjátékpartik be- vagy levezetőjátéka is lehet.