• Ismertető
• 2019.11.19. 08:00:00

Ti írtátok! - Agricola ízelítő: Földet művelni jó!

Uwe Rosenberg nevével fémjelzett játék mellé leülni egy-két kellemes órára mindig hatalmas élmény. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Sokak szívét megdobbantja e kiváló német tervező arzenálja. Sokszínű munkásságát remekül példázzák egyszerű kártyafillerei vagy a félig-meddig védjegyévé vált “tetris” játékai illetve a komolyabb lélegzetvételű munkáslehelyezős vonala is. Ha valaki egy társasjáték dobozán a címe mellett a tervező nevét is fürkészi, akkor valószínű már megjegyezte Rosenberg nevét. Pláne, ha már játszott is játékaival. Ebben a bemutatóban egy számomra igen kedves művét az Agricola-t szeretném közelebbről megismertetni, elsősorban azokkal, akik eddig valami miatt elkerülték. Nekik szeretnék egy rövid átfogó képet nyújtani a játékról, inkább néhány személyes tapasztalat és megjegyzés formájában.

Tehát Agricola, annak is a 2016-ban kiadott “hobbi” változata, ami szerintem sokkal szebbre sikerült és szélesebb játékos körben nyújt szórakozást, mint 2007-es “gémerebb” elődje. Gondolom azért kapta a "hobbi változat" megjelölést, hogy az is kedvet kaphasson hozzá, aki nem vérbeli "gémer földműves". Az ára mai viszonylatban teljesen elfogadható, már csak akkor is, ha összevetjük az első verzióval, de egyébként egy hasonló komplex játékok árához viszonyítva is megállja a helyét.

Kompaktabbá tették az újragondolt Agricola tartalmát. De még így is rengeteg minőségi alkatrészt kapunk. Aki először találkozik ilyen sok alkatrészes játékkal az biztosan nem lesz csalódott e tekintetben. A doboz szó szerint tele van, maximálisan kihasználták a pakolható helyet. Egy nagy asztalon kiterítve is kitölti a teret (ezzel csak arra akartam utalni, hogy egy kis dohányzóasztalkán ne is kezdjétek el a setupot). Minden fából készült kellékről látni lehet, hogy mit jelképez, nemcsak egy színes kocka jelöli a mivoltát, ez eleve pluszt ad a játék-élményhez. Szerintem, a fa alkatrészek amúgy már önmagukban is egy kellemes hangulatot varázsolnak bármelyik játékba. A masszív kartonlapok színkavalkádja gyönyörködtet, és mivel egy farmon zajlik a játék, így sok helyen dominál rajtuk a zöld szín.

Az első kiadáshoz képest a mesterség- és fejlesztés kártyák száma harmadára csökkent (szám szerint 120 lap), de szerintem ez is a javára vált az átláthatóságnak. Az újrajátszhatóság szempontjából, így is tetemes mennyiségű lapot kapunk ahhoz, hogy ne legyen rá panasz. Jelenleg a Boardgamegeek mindenkori listájának 81. helyén tartózkodik a játék, ami szerintem egyáltalán nem mondható rossznak. 

Túl sok játékról nem mondható el, hogy egyszemélyes módban is játszható, illetve ha játszhatók is nem működik túl jól a sok kompromisszum miatt. Az Agricola esetében ez nem így van. Bár az egyszemélyes játék sokak szerint nem társasjáték (ami igaz is), de Uwe bácsi jól átgondoltan úgy alkotta meg, hogy ez esetben igenis jól működjön ez a mód. Szóval, ha van egy magányoson töltött 30-40 percünk amit egy frappáns egyszemélyes játékkal szeretnénk eltölteni, bátran ajánlom a földművelés eme szellemi változatát. Így teljességgel egyet értek a dobozon szereplő 1-4 fő játékosszámmal, minden variációban tökéletesen működik.

Nem szeretném, ha tömény szabály ismertetésbe fulladna a cikk, mert az egyrészt lehet, hogy sokaknak unalmas és száraz lenne, másrészt hála az égnek (illetve a tervezőnek) találunk egy elég részletes játékleírást plusz egy függeléket is a dobozban. Ezeken átrágva magát az elszánt és lelkes játékosnak biztosan lesznek elsőre kérdései. Szerencsére találtok néhány szuper magyar nyelvű bemutatót is a videomegosztókon, amik biztosan segíteni fognak a játékmenet megértésében. A legjobb viszont úgy megtanulni a játékot, ha van rá mód olyan valakivel játszani, aki már jól ismeri.

Ez egy munkáslehelyezős játék, amiben munkásaink (azaz családtagjaink) segítségével fogunk különböző nyersanyagokhoz és egyéb akció lehetőségekhez jutni.

Az elejétől a végéig rengeteg módunk van arra, hogy teljessé tegyük játékbeli családunk életét. Gyűjthetünk alapanyagokat, amiből később építhetünk házat vagy az állatoknak istállót és karámot, szánthatunk, tanulhatunk mesterségeket vagy gyarapíthatjuk családunk létszámát. És így tovább. Csak, hogy néhányat említsek meg a számtalan akció közül a teljesség igénye nélkül. Végig az a feladatunk, hogy családunk gyarapodjon, élelemhez jusson és közben próbáljuk a játék végére a farmunk teljes területét beépíteni. Ennek megvalósításához mindössze 14 kör áll rendelkezésünkre. Egyszerűen hangzik, de higgyétek el, hogy közelről sem az!

2-4 fővel játszva például rendszerint járhatunk úgy, hogy megint nem azt az akciót választottuk, amit szerettünk volna, mert a játékostársunk elhappolta előlünk a kiszemelt akciómezőt. (Nem árt néha a kezdőjelölőt is figyelemmel tartani.) Emiatt a játékosok közt elkerülhetetlen egy kicsi interakció. Általában nem kiszúrásból adódnak a helyfoglalások, csak értelemszerűen mindenki szeretne a legjobb helyeken lenni a legjobb időben. Ilyenkor kénytelenek vagyunk újratervezni és megpróbálni egy új koncepciót felépíteni.  A játék alatt folyamatosan azt tervezzük, hogy az adott helyzetben mit lehet maximálisan kihozni a szituációból, mi az amire még nagy szükségünk van. Azt egyértelműen kijelenthetem, hogy a játékban nincs olyan taktika amit, ha bevetünk, akkor biztosan miénk a győzelem. A játék lelke mégis úgy gondolom a mesterség- és kisfejlesztés kártyákban rejlik, mivel minden játék alkalmával új kombinációkat kapunk ezekből.  Ezek sokszínűsége teszi az Agricolát érdekessé és számtalanszor újrajátszhatóvá. Egyébként mi a setup után kiosztott kártyákat mindig meg szoktuk draftolni, így adva magunknak egy kicsit még több lehetőséget. Ahány játék, annyi kimenetel és megannyi fordulat, biztosan nem lesz két egyforma menet. 

Nekem egy kicsit mindig nyomasztó, hogy sokkal több dolgot szeretnék véghez vinni, mint amire időt ad a játék, de a végére valahogy ez az érzés mindig átfogalmazódik bennem. Inkább jó érzéssel tölt el, hogy egy csodás kis farmot alkottam, még akkor is, ha nem mindig sikerül úgy, ahogy szerettem volna. Szinte hallom, hogy kéri a kis földműves családom: gazd’urunk ugyanmá’ játssz velünk még egyet - lehet elment az eszem, hogy hangokat hallok. :) 

A kissé nyomasztó hatást valószínűleg azért is lehet érezni, mert a játék mindenre pontot ad. Ezek lehetnek plusz vagy akár mínusz pontok is, ami arra kényszeríti a játékosokat, hogy megosszák figyelmüket és párhuzamosan fejlesszenek mindent a farmjukon. Mindenből legyen egy kicsi! Nem elég, ha csak az állatállomány vagy csak a termőföldek gyarapodnak. Ebből a szempontból tehát tényleg remekül idézi meg a játék a 17. századbeli tanyasi gazdálkodó hangulatot, ahol úgy tudták a földművelő családok a mindennapokat túlélni, hogy növényt termesztettek, állatokat neveltek, etették a családjukat és ez nem volt könnyű feladat! Mindezt nagyon frappánsan ültette át a tervező erre a fantasztikus játékra.

A dobozon 30 perces játékidővel kalkulálnak játékosonként, ami ha kivesszük belőle a játék eleji setupot és az elpakolást a végén, akkor reálisnak mondható. Tehát 4 fő esetén, ha már mindenki tisztában a szabályrendszerrel és nem kell böngészni a füzetet sem, akkor szerintem kényelmesen lejátszható 2 óra leforgása alatt egy-egy parti.

A javaslatom tehát, hogy akinek még nem volt ehhez a csodás játékhoz szerencséje, mindenképpen próbálja ki! Nálunk alapmű és nagy kedvenc a munkáslehelyezősök között. Mindenkinek kívánok remek szórakozást ehhez a bő 2 órához. Ami könnyen válhat sokszor 2 órává, ha ti is meghalljátok azokat a bizonyos hangokat. :)