• Ismertető
• 2019.10.08. 06:00:00

Pandemic: Bevetésre készen - Apokalipszis most

A Pandemic univerzum azért nem süllyedt még le a Monopoly szintjére a tizedik rész ellenére, mert nem csak a tematikát variálja olcsójános módjára, hanem a játékmechanikát is. Bár vannak nagyon hasonló részek, mindegyik tartogat valami újdonságot. A legacy után most a valós idejű játékok világába kirándul a sorozat – és végre sikerült fölbérelniük egy grafikust is!

A preapokaliptikus és a posztapokaliptikus környezet után most egy éppen zajló világégésbe kalauzol el minket a Pandemic: Bevetésre készen. Hősienk – vagyis mi – egy, a S.H.I.E.L.D. Helicarrierét megszégyenítő óriásrepülőn járják a világot, hogy ott segítsenek, ahol tudnak. Ez a csodagép pont annyi idő alatt teszi meg a Madrid-Atlanta távolságot, mint az Isztambul-Kairót, és a fedélzeti laboratóriumával konzerv ételt, tiszta vizet, sőt, még kötszert, vakcinákat és áramot is elő tud állítani. A feladat az lesz, hogy ezeket a dolgokat elszállítsuk a világban a kívánt helyre.

Repülőből csak egy van, segítségre szoruló városokból viszont végtelen. Fontossági sorrend nincs. A bogotáiaknak a víz pont annyira létfontosságú, mint a New York-iaknak az áram, hogy az armageddon vége előtt még posztolhassanak egyet a közelgő meteorviharról. Sajnos a mindenttudó repülő sem tökéletes. Még üzemszerű működés közben is annyi káros anyagot termel, hogy ha nem oldják meg időben a megfelelő hulladékelvezetést, a világ a saját megmentőjének mocskába fullad bele.

A Bevetésre készen abban is kitűnik az eddigi Pandemicek közül, hogy szép. Az eddigi játékok általában valamilyen térképen zajlottak, melyeknél az elsődleges szempont az áttekinthetőség volt, így a látvány háttérbe szorult. Itt viszont az események nagy része a repülőgép belsejében történik, összesen hét, színkódolt szobában. Bőven volt tehát lehetősége a grafikusoknak megkapó táblát alkotniuk.

A Bevetésre készen leglátványosabb eleme azonban nem a tábla, hanem a főszerepet játszó dobókockák. Kellemesen csörögnek, jó érzés kézbe venni őket és a csillámló-márványos borításuk ellenére is jól kivehetőek rajtuk a szimbólumok. A leggyengébb pontja a csapat helyét jelképező repülő. Rideg, vékony műanyagból lett kiöntve, ránézsre is könnyen törik. Nekem egy kicsit Kinder-tojás utánérzésem volt tőle.

A feladatunk tehát az, hogy (nehézségtől függően) öt-tizenhárom várost megmentsünk a pusztulástól azzal, hogy leszállítjuk nekik a kért ellátmánycsomagot. Ez lehet a víz, az étel, az áram, a kötszer és a védőoltások bármilyen kombinációja. A városok a tábla körül helyezkednek el, kártyák formájában – ezeken fogunk majd lépkedni a repülővel.

A játék valós időben zajlik, vagyis nincsen adott számú kör. A játékosok egészen addig cselekedhetnek, amíg a homokóra le nem pereg.

A soron következő játékos eldobja a saját kockáit – ezt a körében még kétszer megismételheti – majd a dobott szimbólumokat akciókra költheti. Először is, mozoghat a gépen belül. Ehhez bármilyen kockát fölhasználhat. Másodszor, mozgathatja magát a repülőt is. Ezt bármelyik szobából megteheti, de csak olyan kockát költhet el rá, ami repülőt ábrázol.

A játék legfontosabb része a szobák feltöltése és aktiválása. Ha a játékos bábuja egy szobában tartózkodik, akkor az ahhoz tartozó szimbólumokkal elkezdheti feltölteni azt. Ha a kockák száma elérte a kívánt mennyiséget, akkor a csapat a szoba aktiválásával ellátmányt kap. Ezek a kis színes jelölők lesznek azok, amiket el kell majd vinnünk a rászoruló városoknak.

Minél több dobókockát költ el a játékos, annál több ellátmányt tud kitermelni, de sajnos a kettő nem egyenesen arányos. Szobától függően akár három-négy dobókockába is kerülhet, mire egy csomagnyi ellátmányt kisajtolunk a gépből és van úgy, hogy még ez sem elég. Bizonyos helyeken ugyanis egyszerre kell kidobnunk az összes megfelelő szimbólumot, hogy felhasználhassuk őket. Ilyen például az áramtermelő sárga szoba. Itt akkor tudunk egy egységnyi áramhoz jutni, ha egyszerre három áramkockát viszünk oda.

Könnyítést az adhat, hogy nem kötelező egy játékosnak egyedül feltöltenie egy szobát. Bárki elvihet bárhová kockákat, de ha egy dobókocka bekerült valamelyik szobába, az ott is marad egészen addig, amíg valaki ellátmánnyá nem alakítja.

Bármit is készítettek ott, egy szoba mindig termel hulladékot. Ha valaki aktivál egy szobát (tehát ellátmányt készít ott), akkor rögtön újra kell dobnia az összes ott lévő kockát. Amennyi kör alakú szimbólumot sikerült így dobnia, annyival kell előremozgatni a tábla végében a hulladékjelzőt. Ha ez eléri a tizenegyes szám helyén álló koponyát, akkor mindenki toxikus sokkot kap és vége a játéknak. Minden dobókockán három kör alakú szimbólum van, úgyhogy nagyjából az elköltött kockák feléből lesz mindig hulladék.

"Ez alól természetesen kivételt jelent, ha a csapat nagyon közel áll a vereséghez, mert akkor valamiért minden kocka körszimbólumot fog mutatni..."

A szemetet eltakarítani a repülőgép farkában található újrahaszonsító központban lehet. Ennek a szobának nincs saját szimbóluma, ehelyett három vagy öt különböző képet mutató kockával lehet aktiválni, hogy visszafelé haladhassunk a hulladéksávon.

Végül, ha a repülő a megfelelő város fölött áll, és sikerült összeszedni mindent, amire  ott szükség van, akkor a legutolsó szobában, a raktérben, egyetlen repülőikon elköltésével ki lehet dobni a segélycsomagot. Ha sikerült az összes várost időben ellátni, a csapat megnyerte a játékot.

Szigorúan nézve a Bevetésre készen egy egyszerű kockamenedzselő játék. Ellépkedünk a bábunkkal a megfelelő szobába és ott addig dobálunk, amíg ki nem jön a kellő mennyiségű szimbólum. Igen ám, de ott az a fránya homokóra, ami erre az egészre nagyjából kettő percet ad. Ha lepereg a türkizkék homok, a csapat elveszít egy időtokent. Ha már nincs mit elveszíteni, akkor a csapat elbukott.

Az esélyeket – mint mindig –, most is a játékosok egyedi képességei növelik. Nagyjából minden szobának megvan a maga szakértóje. Van, aki a repülőt mozgatja jobban, van aki a takarításban jeleskedik és olyan is van, aki a saját kockáit tudja kölcsönadni másnak. Nagyon kreatív képességekre nem kell tehát számítani. A játékmenetet itt is színesíthetik eseménykártyák, amiket most krízislapoknak hívnak. Ezek mindig hátráltatják a játékosokat, például azzal, hogy turbulenciába kerül a csodagépük, ezért a használatuk opcionális és csak haladó pandemiceseknek javasolt.

Akinek az eddigi Pandemic részek túl feszültek voltak, vagy úgy látta, hogy nem működik a csoportdinamika, az az új részben sem fogja megtalálni a számítását. A folyamatosan futó homokóra csak még stresszesebbé teszi a helyzetet. Az eredeti játékban még mindenki elmondhatta a saját ötletét, itt már nem lesz erre idő. Ebben a játékban sajnos óhatatlan, hogy valaki beleszóljon a másik körébe. Ha viszont bevezetjük az ilyenkor kötelező némaságot, a parti – és vele együtt a világ – halálra van ítélve.

Emiatt az eddigi játékokra jellemző gondos tervezés csak egy kis részét képezi a megoldásnak. Itt a két kulcs a higgadtság és a szerencse. Ha engedjük, hogy a rohanó idő okozta stressz ránk telepedjen, még a legbiztosabb kézből is repkedni fognak a kockák, bábuk dőlnek majd fel és kártyák szóródnak szét. A pergő homokórát pedig nem fogja érdekelni, hogy ezek helyreállítása eredetileg nem volt a játék része.

A szerencsére azért lesz szükségünk, mert a kocka sem fog azzal törődni, hogy épp az utolsó városban állunk és nagyon nagy szükség lenne mondjuk három ragtapasz ikonra. Ha ő konzervet akar dobni, akkor a konzerves oldalára fog fordulni, akár tízszer egymás után is. Lehetőleg úgy kell alakítani a körülményeket, hogy ne okozzon problémát a kocka szeszélye.

A Bevetésre készen teljesen új élményt hoz az eddigi Pandemicekhez képest. Régi játékosok is pont annyira megszerethetik, mint az újoncok. Ez a játékstílus persze nem való mindenkinek. A magam részéről élvezem azt a feszültséget, amit az időlimit okoz és viszonylag jól tudom kezelni az ilyenkor meg-megjelenő káoszt. Megértem ugyanakkor azt is, hogy valakinek a sietség pont a társasjáték jelleget öli meg. Mivel ennyire megosztó játéktípusról van szó, mindenképpen ajánlott vásárlás előtt kipróbálni, hogy ez a fajta feszült, akciódús stílus bejön-e a társaságnak.