• Ismertető
• 2019.10.04. 07:00:00

Szellemek szigete – Amikor a szellemek irtják az embert

Manapság olyan dömping árasztja el a társasjátékpiacot, ami egyfelől nagyon kellemes érzéssel tölti el a velejéig „romlott” boardgame geeket, másrészt aggodalomra ad okot, hiszen elválasztani az ocsút a búzától egyre nehezebb és körülményesebb. Mind több és több idő, illetve energia kimazsolázni az egyéni preferencia alapján jónak vélt társasokat, még annak is, aki évek óta ennek szenteli szabadidejét, ezért nagy szó egy olyan játék érkezése, amely szinte minden beszámoló szerint a „muszáj beszerezni” kategória éllovasa. Márpedig a 2017-ben eredetileg Spirit Island néven megjelent Szellemek szigetéről igencsak nehezen lehet negatív hangvételű bemutatót találni, és ismerve a játékot ezen nem is csodálkozom.

Annak ellenére, hogy földrengető újdonságot nem vonultat fel a játék, a már jól ismert mechanizmusokat olyan szinten keveri meg és tálalja az újdonság varázsának mézédes tortabevonójával, ráadásul emeli ezt a komplexitás és a cselekvéstervezés eleddig ismeretlen magaslataiba, hogy még a hájjal jócskán megkent vén bölcsek is elismeréssel vegyes meglepetéssel bólintanak rá csupán egyetlen játszma után. Aki pedig azt gondolja, hogy mindez csak agyatlan marketingduma, hatalmasat téved. A Szellemek szigete az egyik legösszetettebb, leginkább gondolkodásra és kooperációra sarkalló játék az utóbbi tíz évből, de az is könnyen meglehet, hogy ennél merészebb merítés közt is megállná a helyét.

Nézzük is gyorsan meg, mitől döglik a légy, vagyis mi teszi olyan frenetikusan monumentálissá a játékot (akit egyébként a számok szoktak meggyőzni: a BGG-n összetettben a 14., stratégia kategóriában a 13. helyen áll – ez elképesztő teljesítmény, akárhonnan is vesszük). A Szellemek szigete egy kooperatív eurogame, masszív tematikával nyakon öntve. Maximum négyen ülhetnek neki, de játszható szóló módban is. A játékosok gyökeresen eltérő képességekkel és akciólehetőségekkel rendelkező szellemek, vagyis inkább elementálok asztrális bőrébe bújnak, akik – vagy amik – egy primitív berendezkedésű sziget flóráját, faunáját és hagyományos társadalmát igyekeznek megóvni a hanyatló nyugat ópiumát szívó kolonisták mindent megrontó kapitalista, imperialista, expanzív és kizsákmányoló törekvései elől.

Szellemeinknek a túlélés érdekében muszáj minden követ megmozgatniuk, néha a szó szoros értelmében. Elementáljaink ugyanis a sziget elemi erőit testesítik meg, úgymint a villám, a mocsár, a tenger, a sziklák, vagy a nép hitének manifesztálódott, városokat elpusztítani képes avatárjait. A Szellemek szigetének egyik legerőteljesebb mechanizmus-kavalkádja ezen elemi erők totálisan eltérő működésének összehangolása, illetve minél hatékonyabb, és hatásosabb bevetése. Változatos erőkben márpedig nem lesz hiány, sőt, csak győzzük követni, mikor és hogyan kapcsol be a gaz környezetromboló telepesek elűzésére kihegyezett képességeink és varázslataink agyrobbantó kavalkádja.

A Szellemek szigete első pillantásra rettentően összetett és melós játéknak tűnik. Igazából második pillantásra is, ráadásul a szabályok magyarázata sem az a fajta, amit öt perc alatt megemésztünk, aztán nyomunk egy eszméletlen mókás ebédszüneti partit. Nem, a Szellemek szigete megköveteli az elköteleződést: ha nyerni akarsz, muszáj átlátnod az egyébként nem vészesen komplex működési mechanizmusokat, a telepesek terjeszkedési algoritmusait, a fenyegetettség terjedésének olykor kiszámíthatatlan, de mégis előrelátható hullámait. Szerencsére egy-két játszma alatt elég tapasztalatot lehet szerezni ahhoz, hogy rákészülhess a mételyt lelkiismeret nélkül terjesztő kolonisták környezetszennyező szóródására (akik egyébként az európai embert testesítik meg, tehát valahol egy csöppnyi társadalomkritikával is szembesülünk a játék folyamán).

A játékmenet egyébként kellemes meglepetéssel szolgál, ugyanis meglepően egyszerű: szellemeink eldöntik, hogy milyen területen gyarapodjanak (kártyák, játéktábla vagy energia), kiválasztják, mely lapjaikat fogják bevetni a fordulóban (igen, előre meg kell tervezni), majd aki tud, cselekszik a telepesek előtt, végül őket követően is. Elementáljaink csak rájuk jellemző tulajdonságokkal és erőkártyákkal rendelkeznek, van, aki a honfoglalókat rémálmokkal képes bombázni, van, aki közvetlenül tűzvésszel jelzi, hogy ideje lenne szedni a sátorfát, de másnak például inkább defenzív, vagy mozgató képességei vannak – ettől olyan okos ez a játék, hogy ennyiféle hatást ad a játékosok kezébe, akiknek ezeket legjobb tudásuk szerint kell összehangolniuk.

Természetesen a gaz kolonisták nem ülnek ölbe tett kézzel, egy pakli segítségével terjeszkedésbe fognak, de nem ám a feng shui szabályait szem előtt tartva, á, dehogy. Porcelánboltba szabadult olifánt módjára dózerolnak le mindent, ami az útjukba kerül. Ebből a szempontból a Szellemek szigete rímel a Pandemic alapvetésére, miszerint a játék algoritmusa vírusokkal igyekszik beteríteni a táblát, a játékosoknak pedig az egyre ellenállhatatlanabb erővel szemben kell felhúzni a kesztyűt. A nehézség ebben a játékban is skálázható, annak ellenére, hogy egy nem éppen könnyen teljesíthető társasról beszélünk – persze ez adja meg a szépségét, mert annál édesebb a győzelem, minél nehezebb körülmények között sikerült kivívni. A léc magasra tételében nem ismert kegyelmet R. Eric Reuss, a játék készítője, kezdetben alacsonyabb szinteken is vért izzadunk, a nehezebb fokozatokon pedig egyenesen kihívás a Szellemek szigete.

Az újrajátszhatóságot már ez is megdobná, de Reuss úr nem bízta a véletlenre, különböző küldetéseket választva tehetjük még változatosabbá a Szellemek szigetét, sőt, három kolonizáló nagyhatalom ellen is nekiülhetünk, amelyek mindegyike egyedi módon működik, tehát az sem lesz kevés idő, míg ezeket kiismerjük, és naná, hogy ezek nehézségi fokán is lehet állítani – telepes-terminálásban tehát nem fog hiányt szenvedni, aki beruház a Szellemek szigetére. Húszezer forint körüli árával manapság már – sajnos – nem tartozik a kifejezetten drága játékok táborába, de az biztos, hogy aki szereti a kooperatív, gondolkodós, kombinálós, előretervezős játékokat, annak a játékba fektetett minden forint megtérül majd.

Nem pusztán a zseniális tervezés, hanem a játékba pakolt elemek, és azok minősége miatt is. A francia jellegű, rajzfilmes stílusú grafikai dizájn habár nem üti meg a csúcskategória vigaszágát sem, ennek ellenére hangulatos, a színes-szagos-elementálos hangulatot lazán hozza, ráadásul gyerekbarát módon – bár azt rögtön megjegyezném, hogy a Szellemek szigete nem való gyerekeknek. A szellemek nem kímélik a kolonistákat, és ugyan explicit erőszakot nem ábrázol a játék, az erők hatásai több esetben szülői magyarázatot kívánnak meg. De még ha csak ennyi lenne: a játék komplexitása túlmutat a kezdő kategórián, és bár megértéséhez nem kell hardcore gémernek lenni, bevezetésnek semmiképp sem ajánlom - ahhoz túl sok szabályt, túl sok kivételt használ, illetve a megoldási utak feltérképezése, a játékos akciók kombinációinak lehetőségei maguk alá temetik a könnyed játékokhoz szokott elméket. Viszont aki kiéhezett egy roppant ügyesen megtervezett, igazi kihívást kínáló játékhoz, az mindenképpen próbálja ki, nagy valószínűség szerint rákap majd az ízére.

Szellemek szigete | Kolonistapusztítás, mert azt szeretem

A www.tarsasjatek.com felajánlását, a Szellemek szigetét mutatom be nektek, ahol 1-4 játékos együtt küzd a sziget szellemeiként a szigetre érkező kolonizáció ellen. A jelenlegi toplistákon világ legjobb 15 játéka közé kerülő Spirit Island soha nem lesz unalmas.