• Ismertető
• 2019.07.19. 10:00:00

7 Csoda: Armada – Új vizek felé

A 7 Csoda kedvelői majdnem úgy jártak, mint a Trónok harca olvasói: csak vártak és vártak, hogy a bejelentett folytatás megjelenjen, és nagyon sokáig tűnt úgy, hogy az Armada kínkeservesen fog csak kifutni a fejlesztői szárazdokkból a játékosok nyílt vizeire. Jó munkához idő kell, ahogy a mondás is tartja, de vajon megérte-e ez a hosszú várakozás, illetve megéri-e megvásárolni az azóta valószínűleg rongyosra játszott alapjátékhoz az új kiegészítőt?

Nem szeretnék zsákbamacskát árulni, úgyhogy mielőtt kicsit mélyebben alámerülnénk az Armada nyújtotta újdonságok felszínre hozatalában, gyorsan el is árulom: igen, nagyon is megérte, mert az Armada egy nagyszerű kiegészítő lett. Pontosan az a fajta, amelyik felpezsdíti, felfrissíti az eddigi játékot, méghozzá úgy, hogy nem bonyolítja meg feleslegesen, nem hoz be merőben új, szokatlan, netán a megszokottaktól eltérő mechanizmusokat, hanem elegánsan, szervesen és a veteránokat is kielégítően épül be az alapok közé.

Pedig az előzetes híreket olvasva úgy tűnt, hogy még a Bábelnél is nagyobb felfordulást hoz majd, így aztán óvatosan, a lelkesedés legkisebb jele nélkül ültem le elé – és pár kör elégnek bizonyult, hogy mindenkit beszippantson az asztalnál! Ezen a ponton muszáj megjegyeznem, hogy a társaságunk enyhén szólva unásig játszotta egy időben a 7 Csodát, ráadásul nem csak a hivatalos, de a fanok által készített kiegészítőket is beszereztük hozzá. A várva várt narancssárga, tengeri kereskedős lapok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ellenben a kevésbé várt Armada nagyon ügyesen oldotta meg a feladatot.

Ennyi kedvcsinálás után térjünk rá inkább a lényegre, vagyis nézzük meg, mik azok az újítások és változtatások, amik miatt érdemes újra leporolni a 7 Csodát. Akár csupán az alapjátékkal rendelkezünk, akár a többi hivatalos kiegészítő valamelyikével, fontos megjegyezni, hogy az Armada gond nélkül integrálható bármelyik kombinációba: mivel az alapjáték négy fő színét érinti, ezért a fehér és a fekete lapok jól kijönnek majd vele (bár tény, hogy a feketéket picit háttérbe szorítja).

Az új kiegészítő a 7 Csoda draftra épülő főmechanizmusát szerencsés módon nem bolygatja meg, hanem afféle bónuszakcióként a vállalkozó kedvűeket extra jutalmakkal honorálhatja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy kapunk egy új táblát, amit a csodánk mellé téve az egyre terebélyesedő flottáinkat kommandírozhatjuk, mégpedig úgy, hogy kék, zöld, sárga és piros lapok megépítésekor, illetve csodaszint emelésekor a hajótáblán mutatott költségért cserébe az adott szín vagy csoda sávján léphetünk előre egyet. A flottaépítés nyilván plusz költségekkel jár, ami a játék elején könnyen túlköltekezésbe csaphat át, viszont hosszú távon megéri, mert nagyon kellemes zsákmánnyal gazdagodhat, aki hajózásra adja a fejét.

Sőt, ha ki tudjuk gazdálkodni, akkor nem is igazán van más választásunk: hajózni márpedig muszáj. Nem kötelező, de rettentően erősen ajánlott, ugyanis a piros lapok mellé bevezetésre került a tengeri konfliktus. A lényege ugyanaz, mint a most már szárazföldi konfliktus néven futó eredeti hadászaté: piros helyett kék pajzsokat gyűjtünk, viszont nem csupán a szomszédjainkkal mérjük össze ezek számát, hanem a szárazföldi csaták után a tengeren mindenki egyszerre csap össze. Negatív pontot kap, akinek a legkevesebb kék pajzsa van, viszont a legtöbbet gyűjtők már az első körben is akár 3 pontot szerezhetnek, az utolsóban pedig 7-et (nem feltétlenül, mivel döntetlen esetén kevesebbet). Kék pajzsokat a piros hajó előrejuttatásával, illetve az új kártyákkal lehet szerezni.

A kék maradt továbbra is a legunalmasabb, viszont a legminimálisabb rizikóval járó szín: a kék hajó a kék lapokhoz hasonlóan fix győzelmi pontokat ad. A sárga hajó már sokkal interaktívabb, nem csupán a saját vagyonunkat növeli, méghozzá a sávon előrehaladva igencsak szép mértékben, hanem kapzsi, fukar módon megadóztatja a versenytársakat. A sárga sáv bizonyos pontjain ugyanis attól függően, hogy ki hol áll a sárga hajójával a kereskedelmi szintjén, pénzt kell dobni a bankba, amely sajnálatos esemény ráadásul a Cities kieggel már csúnya mínuszpontok képében jelentkezik.

A legizgalmasabb viszont kétséget kizáróan a zöld kártyákkal érkezik, ami nem más, mint a felfedezés. Óriási piros pont Bauza úrnak, mert nem csak tematikailag, de játékmenet szempontjából is tökéletes megoldást talált a távoli ismeretlen felfedezésére: zöld hajónk minden második lépésével húzhatunk bizonyos számú lapot a szigeteket jelképező paklikból, amelyekben előre nem látott jutalmak, kincsek, erőforrások bújnak meg. És hiába a véletlenszerűség, hiszen remekül kiegyensúlyozott kártyákkal találkozhatunk, mivel szinte mindegyiket hasznosíthatjuk, függetlenül a csodánktól, játékstílusunktól. A harmadik szintű szigeteken pedig busás jutalmak várják a felfedezőket, csak jussanak el odáig.

A legszebb az egészben, hogy az Armada műanyag hajócskái és részletgazdag, kellemes tengeri színekkel megrajzolt hajótáblái nem kavarják össze az eddigre már alaposan betanult játékmenetet. Az igaz, hogy a lapok kiválasztásánál a mérlegelendő szempontokat megváltoztatja, felértékelve a négy „színes színt”, ám mivel a hajózáshoz „csak” egy kis extra befektetésre van szükség, a társaságunkból mindenki azon kapta magát, hogy nem azt a bizonyos lapot választotta volna, ha nincs a tengerre szállás.

Az Armada ráadásul nem megy el az ész nélkül megemelt erőszintek irányába, nem dobja meg a játékot indokolatlan pluszpontokkal (mint egyes rajongói kiegek). Viszont oda kell figyelni, mert a megnövekedett költségek legfőképpen a játék elején könnyen krachba sodorhatják az ily módon felélénkült kereskedelemhez folyamodó játékosokat. Az új kártyák képességei részben a meglévő lehetőségeket szélesítik (két játékosnyi távolságig elérő kereskedés, plusz harcot indító portyázás), részben az újdonságokra, a hajózás adta opciókra hatnak. Egy szó, mint száz, az Armada „nem töri el” az alapjátékot.

Két, az előzőekhez képest jóval kisebb mértékű újítást ácsolt még bele játékába Antoine Bauza úr. Az első nem is olyan apróság: egy lap pénzért való eldobása esetén választhatunk, hogy inkább ingyen lépünk a sárga hajóval. Ez a döntés végre megszünteti a lapos, tétlen kört, ugyanis sokkal nagyobb hasznot hoz, mint az egyszeri három pénz. Lehet, hogy kicsi, de erős újítás. A második inkább egyfajta kiegyenlítő szabály, aminek értelmében ezentúl egyik lila kártya sem adhat tíz pontnál többet. Nem kell aggódni, nem lesznek értéktelenek a szomszédok lapjaiért pontot adó céhek, de vége az extrém sok pontot nyújtó kombóknak. Hosszútávon talán jót tesz a játéknak, viszont így egy hangyányit kevésbé lesznek kelendőek a lila lapok.

Az Armada legnagyobb fegyverténye - azon kívül, hogy milyen kellemes mértékben tereli új vizekre az alapjáték állóvizét -, hogy növeli az interakciót, a szemétkedési faktort, és ténylegesen a versenyhelyzetet. A hajóinkkal valóban érdemes elhúzni - hogy tengeri erőfölényt alakítsunk ki, hogy adósságokat rakjunk a többiek vállára, illetve, hogy elsőnek érhessünk a kincses szigetekhez. Lemaradni pedig nem jó, mert a tengeri csaták nagyobb mínuszpontokkal terhelnek meg (aki egyáltalán nem háborúzik és nem is tudja valahogy kivédeni, az most már mínusz tizenkét ponttal „gazdagodik”), a sárga hajózás pedig átmegy egyfajta adóztatási versenybe. Biztosan van olyan, akinek ez inkább unszimpatikus vonás, így akik nem szeretik a kiélezettebb, közvetlenebb játékokat, azok inkább ne vegyék meg az Armadát.

Viszont aki nem ódzkodik az ellenfél hátráltatásától, az agresszívabb játékmenettől és barátságtalanabb környezettől, sőt, eddig kifogásolta, hogy a 7 Csoda alapesetben kicsit pasziánszos is tud lenni, az semmiképp se hagyja ki. A lapvételhez társított extra tennivalók átalakítják, ahogyan eddig gondolkodtál a lapokról; most már nagyon olyan kevés eset van, amikor nem kell gondolkodni egyes lapok megvételén, mert a hajók bónuszai más értékelési szempontokra sarkallják a játékosokat. Ez kétségkívül óriási pozitívum, viszont emiatt kezdő játékosoknak nem javasolnám az Armadát, pláne nem belépő szinten. Érdemes előbb az alapjáték minden csínyját-bínyját megismerni, utána ajánlott csak az Armada (a Bábelt felejtsük el, hogy megtörtént).

A magyar kiadás kellemes színfoltja az idei megjelenéseknek, valószínűleg számos 7 Csoda tulaj lehet az országban, így sokak számára fogja feldobni a társasjátékos alkalmakat, hiszen az Armada miatt mindenképpen megéri előszedni az esetleg egy ideje hanyagolt játékot. Szerencsére sikerült jól illeszkedő színekkel kinyomtatni a hátlapokat, nem fognak elütni egymástól, mint korábbi kiadások, vagy az Anniversary csomagok esetében (ahol a barna szinte már vörös…). Zárszóként annyit csupán, hogy a félresikerült Bábel után Bauza úr jóvátette botlását, sőt, új szintre emelte a hétcsodázás fogalmát. Egyúttal jó nagy csávába is keverte magát, mivel embert próbáló feladat lesz az Armadát felülmúlni – de ezúton is sok sikert kívánunk hozzá, mert ha a következő kiegészítő csak egy picit marad el az Armadától, már örülni fogunk neki.