• Ismertető
• 2025.10.28. 19:44:00

New York építészei - avagy építsd fel a Flatiront!

A Flatiron Buildinget a chicagói építész Daniel Burnham tervezte, a nevét pedig vasalóra emlékeztető formájáról kapta. A beaux-art stílusú 22 szintes, 87 méter magas toronyház New York Manhattan kerületének legikonikusabb és egyben második legidősebb épülete. A háromszögletű ház az Ötödik sugárút és a Broadway találkozásánál áll, északról a 23. délről pedig a 22. utca határolja.

A spanyol szerzőpáros Israel Cendrero és Sheila Santos (Vörös Katedrális, Fehér Várkastély, Shinkansen) tollából egy újabb alkotás érkezett, ami New York építészei (Flatiron) címmel jelent meg itthon. E rövid felsorolásból is látható, hogy egyre növekvő népszerűségük egyáltalán nem alaptalan, bár mi is csak mostanában figyeltünk fel a munkásságukra.

A New York építészei kifejezetten két fő számára tervezett, alapjaiban munkáslehelyező és motorépítő társasjáték, melyben az ikonikus Flatiron Buliding épületét kell felépítenünk. Az építészek a felhőkarcolót határoló utcákban állnak meg, hogy akciókat hajtsanak végre, vagy kártyák vásárlásával fejlesszék táblájukat. Az emblematikus épületet “tégláról-téglára”, szintről-szintre a táblából kiemelkedve kell megépíteni.

Építés közben

A játék célja, hogy felépítsük az épület 6 szintjét. Ehhez minden szintre 3 különböző színű tartóoszlopot kell letenni. Ezért különböző jutalmakat: győzelmi pontot, pénzt, vagy egyéb hasznos dolgokat kaphatunk. Az oszlopokat megvásárlás után a játékostáblára, majd építés után az épület lapkájára helyezzük.

A Flatiron utcakártyái két részből állnak. Amikor megveszünk egy kártyát el kell dönteni, hogy a táblánkon lévő azonos utca felső vagy alsó feléhez illesztjük. A kártyákat ügyesen pakolgatva az utcákat nagyon hatékony, hosszú akcióláncokká lehet fejleszteni. Amikor az építésszel a Manhattan tábla egy utcájába lépünk, akkor sorrendben végrehajthatjuk a játékostábla azonos utcájában található összes akciót. 

Fejlesztett játékostábla

A Városházán az utcakártyák mellé játék végi célkártyákat (rendeletkártya) is vásárolhatunk. Ezek pontozása elég változatos, valamelyik a pénzt, másik a kártyákat, de legtöbb a beépített oszlopok színét pontozza.

A kártyákon hírnévpontok is szerepelnek, amik pozitív vagy negatív értékűek lehetnek, amit egy felfelé vagy lefelé mutató hüvelykujj jelez. Amikor fejlesztünk egy kártyával, azzal is számolnunk kell, hogy a játék végén minden negatív hírnevű utcáért 3 pontot veszítünk, ha viszont a hírnevünk pozitív, akkor 5 pontot kapunk.

Az újságárus, a játék bónusz-akcióját hivatott betölteni. Amikor játék közben a pontozótáblán megelőzzük a figuráját, az újságlapkából húzunk kettőt, melyből egyet megtartunk a másikat pedig a társunknak adjuk át. Ezeket a “bónusz” akciókat a játék során bármikor a főakció előtt vagy után hajthatjuk végre.

Amikor az épületre felkerül a tetőlapka, a játék véget ér és pontozás következik. Az addig megszerzett pontok mellé még megkapjuk a rendeletkártyák és a hírnév után járó győzelmi pontokat. Aki ez után a legtöbb pontot gyűjtötte megnyeri a játékot.

A Flatiron nagyon látványos játék, az asztalképből kiemelkedő épület figyelemre méltó. Itt tényleg építkezni kell – nem csak a kétdimenziós lapkákat rakosgatunk egymás mellé. Aki ilyesmire vágyik tényleg átélheti az építkezés élményét. Emellett nagyon izgalmas része a játékostábla fejlesztése, illetve az akciólánc végrehajtása is. Ez alapvetően olyan, mint amit a Fesztávból is ismerhetünk, ahol a lejátszott madárkártyákból hozunk létre kötött sorrendű akcióláncot.

Igazi “nagydobozos” stratégiai élmény, remek elemekkel. Ez egy verseny, ahol folyamatos a vetélkedés az újabb emeletek megépítésének lehetőségéért, és közben egymást zárogatjuk ki a fontos utcákból.

Interakció elsősorban az ellenfél kizárásából fakad, ami elsőre nem tűnik túl jelentősnek. De mivel öt helyszín van, és könnyű következtetni társunk lépésére, könnyen blokkolhatjuk a tervezett akcióját, vagy elvihetünk fontos kártyákat, amivel megakasztjuk játékostársunk stratégiáját (ezen kicsit oldanak az újságlapkák). Az agresszív interakció egyébként nem a játékmenet sajátja, hanem a játékosok döntésén múlik.

Nagyon jól harmonizálnak az aszimetrikus játékostáblák, ráadásul 8 lehetőség közül választhatunk, ami az újrajátszhatóságot is nagyban megnöveli.

A hírnévpontok, szépen kiegyensúlyozzák az akciókártyák képességeit. Az erősebb hatású lapok több negatív hírnevet adnak, ami komoly hatással van a játék végi pontokra.

A játék elsajátítása, vagyis a szabályok értelmezése és helyes alkalmazása igényel egy kis befektetést, de egy parti után minden a helyére kerül és egy gördülékeny, dinamikus játékélményt kapunk.

A játékidő kb. 45 perc, és az előkészítés sem hosszabb 5 percnél. Bár analízis-paralízis-érzékeny, de ez két főnél kezelhető.

A játék rengeteg erénye mellett, azért akad pár hátránya is, bár ezek a megvalósításban jelentkeznek. Ilyen a városháza-kártyák háttere, ami annyira sötét, hogy némely ikonok elvesznek rajta. Az utcakártyák nevei nagyobbak, mint a Manhattan tábla feliratai, emiatt gyakran rossz helyre tettük a figuránkat. A játékostáblák aljára jó lett volna kártyahelyeket kialakítani, hogy könnyebb legyen becsúsztatni a lapokat. És az is előnyére vált volna, ha kicsit szélesebbre tervezik, mert az egyik mindig kilóg ami rontja az összképet. Egyikünknél még az is gondot okozott, hogy a női építész bábu színe zöld a férfi pedig élénk rózsaszín, ezért gyakran egymás bábuját mozgattuk.

A Flatiron egy olyan kétfős játék, mely nem csak a játékmenetével, hanem a hangulatos látványvilágával is remek élményt nyújt. 

A játékot elsősorban a haladóbb játékosoknak javasoljuk. Azoknak ajánljuk, akik szeretik, ha valamit közösen építenek meg, de mégis egy feszesebb versenyre vágynak.