• Ismertető
• 2019.05.08. 14:13:00

Ti írtátok! - KINCSVADÁSZ - “Kiváló kalandorok kristályokat kutatnak”

Aki egy kicsit jártasabb a társasjátékok világában, annak Richard Garfield neve és munkássága valószínűleg nem idegen. Ha esetleg valaki nem hallott róla érdekességként elmondom, ez a kiváló amerikai matematikus, feltaláló és nem utolsó sorban társasjáték tervező.

Ő az atyja az első gyűjtögetős kártyajátéknak a Magic: The Gathering-nek. Már az 1980-as években elkezdte fejleszteni és később 1993-ban adta ki, megalapozva ezzel az ehhez hasonló játékok elterjedését. Nevéhez fűződnek még olyan remek darabok, mint az 1994-es Robo Rally, a Tokió Királya 2011-ből, a következő évből a New York Királya és az Android:Netrunner vagy a Keyforge 2018-ból és még sok más fantasztikus játék a teljesség igénye nélkül. Abban mindenesetre biztosan egyetérthetünk, hogy Mr. Garfield igazán tehetséges, sokrétű és termékeny tervező, mindenki válogathat kedvére a játékai közül.

Most pedig egy számomra igen kedves művét, a magyarul a Queen Games által 2015-ben kiadott fantasy elemekkel tarkított Kincsvadász társasjátékot szeretném górcső alá vetni nektek ebben a bemutatóban.

Isten hozott titeket kedves gazdagságra vágyó névtelen hősök ebben a varázslatos drágakövekkel, temérdek pénzzel, varázs tekercsekkel és goblinokkal tarkított birodalomban. Bátor kalandorokkal és hűséges őrző-védő kutyákkal három szélsőséges helyszínen kell dicsőséget aratni, hogy végül tiétek legyen a hőn áhított kincs. A játék dobozában a 75 db kártyalapon kívül masszív kartonból kinyomható alkatrészeket és egy teljesen egyértelmű, nem hosszú, jól kidolgozott szabálykönyvet találtok. A kártyák anyaga egy kicsit lehetne strapabíróbb, érdemes őket kártyavédőzni a hosszú távú használat érdekében. Szerintem kifejezetten szép és a témának pont megfelelő, hangulatos grafikai illusztrációt csatoltak játékhoz, ami igen jól mutat úgy a kártyákon, mint az összes többi játékkelléken, mindezt egy nagy dobozban tálalva.

A setupnál mindenkinek jól elérhetően középre helyezzük a központi figyelmet élvező két darabból összerakható játéktáblát.

Ennek a játékoldala 3 fő részre tagolható:

• Az első részen 3 helyszín található különböző színekkel jelölve, ahol a kalandorok segítségével a kincsekért fogtok megküzdeni.

• A tábla második, azaz középső szürke részén a tolvaj goblinok telepedtek le, hogy minél több pénzt elorozzanak tőletek a táborból, amíg ti a kincsek után kajtattok a vadonban.

• A harmadik szekcióban pedig a játék öt körének jelzésére szolgáló sáv foglal helyet.

A kincs lapkákat összekeverve két azonos toronyba rendezve a 3 helyszín alá helyezitek és 3-3 lapkát felfordítva az egyes mezőket feltöltitek velük. A goblin lapkákat szintén lefordítva a goblin mező alá kell helyezni és ebből is felcsaptok hármat. Ezt a töltögetéses fázist minden forduló elején megismételjük. A körjelölő álljon az első mezőn.

Miután kiosztottuk mindenkinek a kezdőtőkéjét és a kilenc kártyalapot fejenként a pakliból, készítsük elő a vadászatot. Egy izgalmas draftolással fogjuk kiválasztani, hogy végül melyik lesz az a kilenc kártya amivel nekivágunk az ismeretlennek.

Ennek folyamata: 1 lapot kiválasztunk, azt lefordítva magunk elé rakjuk, az összes többi lapot a kezünkből tovább adjuk az utánunk következő játékosnak, az előttünk lévőtől pedig elvesszük a nekünk szánt lapokat. Ezt addig folytatjuk, amíg el nem fogynak a lapok a kezünkből.

Az így összeállított lapokkal tehát belépőt nyertetek egy igen furcsa kincsvadászatra.

Ezt a szélsőséges klímát még egy meteorológus is megelégelné egy napra, hiszen lesz itt csontig hatoló jeges hideg, páradús trópusi meleg és tűzforró kánikula, az meg ráadásul egy hegy gyomrában. Húha, ez lesz ám a kaland! A játék három küzdőtere tehát az égkék színnel jelölt Fagyos Hegy, a Sűrű Dzsungel átláthatatlan zöld erdeje és a Láva Barlang pirosan tündöklő tárnája. Minden helyszínen két kincs található, az egyik nehezen, a másik könnyen megszerezhető, max. és min. felirattal jelölve. Egyesével végigmentek a három helyszínen. Mindenki kötelezően kijátssza maga elé az összes adott helyszínhez tartozó kalandorát. A nehezen megszerezhető kincset az viszi el, akinek az adott színű kalandor és akciólapok értékének összességéből a legtöbb van. A könnyen megszerezhető kincs értelemszerűen ennek az ellentéte, a legkevesebb érték viszi a lapkát. Aki a kettő között szerepel, vagy épp nincs adott színű kalandora, az sajnos zsákmány nélkül megy tovább a következő helyszínre.

Ilyen módon tehát végigmegyünk mindhárom területen és szétosztjuk a kincseket. Az akció lapokat nem feltétlenül muszáj kijátszani, azok meghagyhatók a következő körökre. Van többféle akció kártya is a pakliban, ezekről egyenként részletes leírást találtok a játékszabályban. Én egyébként egy kicsit sajnálom, hogy ha már magyar nyelvű a társasjáték, akkor a lapok szövege miért nem kapott fordítást, bár ez nem ront az élményen csak formaság. Szóval visszakanyarodva a kincslapkák megszerzéséhez hozzáteszem még, hogy természetesen nem mindig a nehezen vagy könnyen megszerezhető dolog a jó, mert lehetnek olyan lapkák is amiken értéktelen kacatok vannak, amik a játék végén negatív pontokat hozhatnak, vagy lehetnek varázstekercsek amik később válthatók be pénzre. Ez persze már a kör eleji draftolásnál fejtörést okozhat és jócskán megnehezíti azt. Ki is szúrhatunk az ellenfelünkkel, ha neki hagyjuk a nem kívánatos kalandor lapokat, de lehet, hogy pont mi leszünk az áldozatai a nagy kártyaadogatásnak.

"Hehehe…Vannak kutyáid? - szólt a morcos rút kobold - Lássuk mit tudnak azok az ebek."

A goblinok ellen a paklinkba megszerzett őrző rottweilerekkel tudunk védekezni, összeadjuk hány tappancsot gyűjtöttünk össze, ha meghaladja a goblinok erejét akkor megvédtük magunkat. Ha pedig nincs annyi kutyánk, akkor fizetnünk kell a kis tolvaj népségnek annyit, amennyit az a goblin kér, aki ellen nem tudtunk védekezni. Aki a legtöbb kutyával rendelkezik, az viszi magával a legyőzött goblinlapkákat és a rajtuk lévő pénzt. Van egy speciális akciólap is amit, ha megszerzünk és nincs négylábú pajtásunk sem, akkor a csúf manók nem rabolhatnak tőlünk, de cserébe mi sem kapunk egy huncut vasat se.
Majd a végén, ha még maradt a tarsolyunkban pénzlap, azt beváltjuk és a megszerzett varázstekercseket is ilyenkor pénzzé tehetjük, ha tudjuk.

A kör után paklit keverünk és újra kiosztunk kilenc lapot mindenkinek, majd az új drafttal következik megint a felkészülés.  A fel nem használt akció lapokat, természetesen a gazdája megtarthatja a következő fordulóra, ezek nem számítanak bele a kilenc kezdőlapba, az összes többi lapot meg kell keverni az osztó pakliba. E tematika mentén végigjátszunk minden kört. A játék az ötödik forduló után véget ér, megfordítjuk a játéktáblát a hátoldali pontozó táblára és megszámoljuk az összegyűjtött kincsek, tekercsek és pénzek összértékét. Az egyénenként kiválasztott színű játékosjelölőkkel lelépjük a pontokat. A legtöbbet gyűjtő játékosé a dicsőséges legkiválóbb kincsvadász cím.

Azt kell, hogy mondjam, hogy számomra az egyik legizgalmasabb része a játéknak a kincslapkák kifordítása utáni draftolás. Már ebben a fázisban is rengeteg izgalmat produkál a játék, rendkívül magas a játékosok közti interakció és ebből kifolyólag nagyon szerethetővé válik a Kincsvadász. Hatalmába kerít, hogy mindannyian részesei vagytok ennek a nagy kalandnak úgy, hogy ti alakítjátok ki az izgalmas végkifejletet. Bár azt érzem, hogy Richard Garfieldnak nem ez a legjobb játéka, de mégis a könnyed, magával ragadó, olykor vicces szituációkat eredményező játékmenete miatt én azért szubjektíven a tervező legjobbjai közé sorolnám. A leírtak függvényében is nyugodt szívvel javaslom, hogy legyen egy példány a polcon, mert a nem túl hosszú játékideje és érthetősége miatt könnyen megszeretheti a család apraja nagyja. Sőt szerintem ez az a fajta játék, ami mellé nyugodtan leülhet egy kezdő és egy gémer is egy asztalhoz úgy, hogy közben mindenki jól szórakozik. A játékosszám 2-6 főig terjed, így egy nem túl népes família minden tagja odafér a tábla mellé, feltéve, ha mindenki elmúlt 8 éves, mert ez a minimum mérce és azért ez érződik is a játékon. 2 fővel is izgalmas, de 3 főtől mutatkozik meg igazán a jól tematizált adok-kapok.

Egy szó mint száz, a Kincsvadász szerintem mindent tud, amit egy jópofa családi bevezető stratégiai játéknak tudni kell. Világmegváltó dolgokat nem kell tőle várni, de nem túl sok és egyáltalán nem kevés, pont így jó,ahogy van. Kívánom, hogy töltsetek sok kellemes órát ezzel a remek játékkal.