• Ismertető
• 2019.04.10. 07:24:00

Köszöntünk... álmaid városában! - Álmodj egy várost magadnak

Manapság, amikor ilyen sosem látott, gigászi méretű dömping ér minket társasjátékokból, a tervezők hasonló nagyságrendű problémával találják szembe magukat, ha valami átütően újjal szeretnének előrukkolni, ezért aztán korántsem meglepő, ha a régi, jól bevált receptekhez nyúlnak vissza.

Természetesen 2019-ben már nehezen lenne eladható a régi idők gyermeke, ami mára matuzsálem korú, de minimum a veteránok táborát erősíti, úgyhogy hacsak nem néznek minket hülyének és próbálkoznak be egy kizárólag az optikai tuningra kiterjedő változtatással, igencsak nehéz dolguk lenne. A modern gémerek szerencséjére a játéktervezők nem estek a fejükre, tisztában vannak a kor és a játékosok igényeivel, így a ráncfelvarráson kívül általában valami szokatlan újítással is megörvendeztetnek bennünket.

Így történt a francia úriember, Benoit Turpin esetében is, aki fogta az egyik ősöregnek számító kockapókert, és addig rázta és dobálta, amíg meg nem született belőle a Welcome to... nevű társasjáték, amelyet Köszöntünk... álmaid városában! címmel jelentet meg magyarul a napokban a Gémklub. A kockapóker hallatán talán most sokan elfintorodnak (egyeseknek meg kellemes emlékek merülnek fel), de hadd szögezzem le nagyon gyorsan: a Köszöntünk... álmaid városában! olyan messze van a kockapókertől, mint Makó Jeruzsálemtől.

Turpin úr ugyanis a dobókockákat fix lapos kártyapaklira cserélte, és még ebbe is tudott egy kis turpinságot csempészni:) A póker lapkombinációit kihajította az ablakon, helyette olyan hatásokat rakott a játékába, amelyek a szürkeállományt is megdolgoztatják, vagyis ettől a ponttól kezdve semmi nem indikálja, hogy még egyszer leírjam azt a szót, hogy kockapók...

A Köszöntünk... álmaid városában! egy pörgős, mégis elgondolkodtató játék, amelyet egyedül is lehet élvezni, de ha vesszük a bátorságot (és a megfelelő mennyiségű játékost), akár százan is játszhatják. Így van, nem csalás, nem ámítás, nyilván nem kevés szervezést igényel a dolog (hely, kivetítő, stb.), de a szabályok értelmében semmi akadálya nincsen.

Tematikáját tekintve az 1950-es évek baby boom-jának Észak-Amerikájában próbálunk építészként helyt állni, és a vetélytársakat megelőzve minél hamarabb mindenkinél szebb és zöldebb és puccosabb és fainabb szuburbiákat felhúzni. Mielőtt még valaki 3D-s modelleket vizionálna maga előtt, gyorsan lehűtöm: számokat fogunk felirkálni egy szép, színes lapra.

Természetesen igazságtalanság volna részemről, ha nem menteném ki a játékot, mivel ennél sokkal többről van szó. Benoit úr egy egyszerű, de valóban nagyszerű mechanizmus segítségével olyan játékot rakott le az asztalra, amelyet könnyedsége okán az ajánlott korosztályon belül bárkinek megtaníthatunk, ám mélysége révén még a kérges szívű gémerek sem fogják feltétlenül elsőre elutasítani. A játékhossza pedig csak rátromfol erre a kijelentésre: általában egy félóránál nem tart tovább, így egy könnyed hangulatú családi este ékköveként, vagy egy gémer este fillereként tökéletesen megállja a helyét.

A Köszöntünk... álmaid városában! lényege a pontgyűjtés. A játékhoz tényleg nem szükségeltetik sok alkatrész: adott egy kártyapakli, illetve a pontozólapkák, ezeken kívül már csak írószerszámot kell ragadnunk, és indulhat a móka. Az előkészület annyiból áll, hogy minden játékos maga elé vesz egy házak alaprajzával tarkított, beépítésre váró zöldövezetnek kinéző pontozólapot, egy tollat vagy ceruzát, illetve keverést követően szétosztjuk az építkezéskártyáknak nevezett lapokat három egyforma méretű, 27 lapos paklira. A versenyt kiélezendő léteznek úgynevezett várostervkártyák, amelyek további pontokat adhatnak a megadott szabályok szerint, ezekből egyet-egyet, összesen hármat véletlenszerűen kirakunk középre - ezen lapokra szabadrablás vonatkozik, aki előbb teljesíti a rajtuk látható várostervezési projekteket, az viszi a több pontot.

Egy forduló baromi egyszerűen és gyorsan zajlik. A három pakli felső lapját felfordítva a saját paklija mellé helyezzük, ezáltal egy adott kombinációt létrehozva - a paklikon ugyanis egy-egy házszám válik így láthatóvá, amely egytől tizenötig terjed, a felfordított hátlap ikonja pedig egy különleges hatást rendel a számhoz. A játékosok szimultán választanak egy nekik szimpatikus szám és hatás párost, majd a szabályok szerint a lapjukon látható házak rubrikáinak egyikébe felvésik a számot és érvényesítik a hatást.

A lapon három különböző hosszúságú utca várja, hogy a házszámok felírásával beteljen leendő családok boldog otthonaként. Célunk, hogy az összes üres telket beépítsük, lehetőleg a legtöbb különleges hatás alkalmazásával. Az utcák házszámainak emelkedő sorrendben kell haladniuk, akárcsak a valóságban, viszont tetszőleges helyre írhatunk, legalábbis kezdetben. Előrelátás és némi kockázatvállalás szükséges az ideális város megteremtéséhez, hiszen a kártyák kiszámíthatatlan sorrendben követik egymást, viszont a játék előrehaladtával a kivételes memóriával rendelkező játékosok könnyebb helyzetben lehetnek, mert minden számból megadott mennyiség bújik meg a paklikban.

Amint mindenki kijelölte házépítési szándékát, újabb lapokat csapunk fel, újabb szám-hatás párost írunk fel és így tovább. Szerencsére a hatások nem bonyolultak, így a legtöbbször nem tart sokáig az ideális döntés meghozatala, de mint minden okos játékban, nyilván a Köszöntünk... álmaid városában! is adódnak olyan helyzetek, amikor a gyorsan cselekvő többség kénytelen megvárni a lehetőségeit latolgató játékost; viszont ha valahol, hát ebben a játékban még a holtidő sem tart sokáig, csak extrém analízis-paralízises játékosok esetében ragadhat be a fluid játékmenet.

Fussuk át gyorsan a kártyák hatásait, mert igazából ezek jól megválasztott kombinációi adják meg a játék sava-borsát, illetve a győzelmi pontok többségét. A két legegyszerűbb a medence és a park. Mindkettő egy ház vagy utca esztétikai értékét növeli, más-más arányban ugyan, de hasonló alapelvek mentén. A "BIS" segítségével megkettőzhetünk egy házszámot ugyanabban az utcában, ez gyakorlatilag magyarul az A és B épületet jelenti. A gyakornok a bürokrácia erejét idézi meg, használatával a választott házszámunkat módosíthatjuk maximum kettővel pozitív vagy negatív irányban. A földmérő kerítést emel két tetszőleges ház között, és ezzel elérkeztünk a játék egy sarkalatos pontjához.

A bónuszokat adó várostervkártyák ugyanis arra adnak többletpontokat, ha az általuk mutatott módokon különítjük el a lakótömböket, ehhez pedig kerítés szükségeltetik. Számos lehetőség felmerülhet: hat darab különálló, magányos ház, esetleg négy darab páros, de előfordulhat két jókora, hat házat magába foglaló tömb is. A lakóparkok számos variációját kínálja a játék, ráadásul egy alkalommal csak három ilyen lapot használunk, tehát újrajátszhatóság szempontjából ez egy óriási piros pont, pláne, ha a haladó játék kártyáit is elővesszük (egészen hajmeresztő tervek is akadnak közöttük).

Röviden ennyiből áll a játék menete - a gyakorlatban ez sokkal gyorsabban zajlik, mint leírva; az egyetlen nehézséget a hatások megtanulása jelentheti, de a tervező erre is gondolt, mivel a pontozólapkán feltüntetett pontozással elérte, hogy folyton a szemünk előtt legyenek a választási lehetőségek, illetve egy nagyon hasznos segédletet is csomagoltak a dobozba (bár sajnálatos módon csupán négy darabot).

A Köszöntünk... álmaid városában! alapkoncepciója a tervezés, amelybe óhatatlanul beleszól a szerencse. Már a játék elejétől úgy érdemes kiosztani a házszámokat, hogy több szempontot is figyelembe veszünk: a városterveket, amelyekért igazi verseny indul meg (de aki nem elsőként valósítja meg őket, az is kap értük pontot, csak kevesebbet - ez egy nagyon szimpatikus vonása a játéknak, mert nem teremt áthidalhatatlan különbségeket), illetve a hatások adta bónuszokat, hiszen az összeset képtelenség összegyűjteni, viszont egyre-kettőre fókuszálni a randomitás miatt nagyon rizikós tud lenni.

A játék legnagyobb előnye kétségtelenül a könnyed érthetősége és a belemélyülés egyszerűsége. Még ha elsőre nem is minden hatás előnye egyértelmű, elég eleinte a szimplábbakra koncentrálni, hiszen bármelyik kombinációval elérhető a győzelem. Alacsony tanulási görbéje miatt garantáltan egy-két játék alatt belerázódik bárki, így hamar kiélezett házavatási küzdelmek alakulhatnak ki. Ha pedig valaki nagyon peches, vagy rossz ütemben használja fel a kijövő kombinációkat, és emiatt alacsony pontszámot ér el, nem éri meg búslakodni, hiszen nem ment el vele a fél nap, nosza, rögtön kezdődhet a következő menet, mivel a dobozra írt 25 perc ezúttal nem téved, valóban lezongorázható ennyi idő alatt.

A Köszöntünk... álmaid városában! hangulatát a grafikai stílus és a jól megválasztott, bézs színek remekül visszaadják. A pontozólap kialakítása eleve a kertvárosi fíling egy nagyon absztrakt módon való megjelenítésére fókuszál, felhasználva minél több olyan egyszerű vizuális elemet, amely manapság kiváltja az emberekben az ötvenes évek USA-jának Cadillac-es, csőnadrágos, barna öltönyös, vastag keretes szemüveges korhangulatát. Ha pedig elfogyna a dobozba csomagolt száz darab pontozólapka, a szabályfüzetben megadott QR-kódon keresztül elérhető egy alkalmazás, amellyel mobilunkon ugyan nehézkesen, de tabletünkön könnyedén helyettesíthetjük a papírt és a ceruzát.

A Köszöntünk... álmaid városában! egy nagyszerű családi és parti játék is egyszerre (bár utóbbi erősen idézőjelben, mert nem az a harsány, ökörködős fajta), sőt, bármilyen beállítottságú társaság megtalálhatja benne a számítását, ha nyitott egy kicsit a tervezős játékok könnyed oldala felé. Semmi esetre sem szabad vérkomolyan venni, de félvállról végképp nem, hiszen gondos előrelátással nagyrészt kivédhető a szerencse szerepe benne, viszont ha mégsem, hát akkor sem kell órákat szívnunk a fogunkat balsorsunk fölött rágódva. Nincs is mit csodálkozni a BGG világranglista helyezésén, családi kategóriában a huszadik, és ami egészen elképesztő, összesítettben a kétszáznyolcadik, ami tekintve a több tízezer játékot, igazán nagy szó egy ennyire újonc játéktól! Mindenkinek bátran és erősen ajánlott.