• Ismertető
• 2019.02.27. 10:26:00

A Téboly Nagykönyve - Irány az őrület!

A Téboly Nagykönyve azon kooperatív játékok táborához tartozik, ahol minden információ nyílt, így a játékosok az egész stratégiát meg tudják beszélni. A megnyerő grafika és a sok lehetőség hamar beszippantja az embert, de sajnos a kezdeti lelkesedés az első pár megnyert parti után hamar lelohad.

Hőseink fiatal varázslótanoncok egy Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Mivel nagyon szorgalmas diákok, úgy dönötttek, hogy éjszaka leosonnak a könyvtárba, hogy titokban gyűjtsenek anyagot a következő szorgalmi feladatukhoz. A zárolt részleg leghátsó szobájában találtak a fal mögött egy rejtett helyiséget, melynek a sarkában volt egy lézerrácsokkal védett, lelakatolt széf. A széf legmélyén egy emberbőrbe kötött könyvet találtak, ami a Téboly Nagykönyve címet viselte. Fölé sárga alapon villogó piros ledekkel, 136-os betűmérettel volt kiírva a diszkrét figyelmeztetés: NE NYISD KI!

Ha hőseink legalább a paprikás krumpli intelligencia hányadosát elérték volna, akkor nem is létezne a játék és nem nekünk kéne kirángatnunk őket a kátyúból. De mivel nem így történt, ránk hárul a feladat, hogy a diákokkal karöltve visszatuszkoljuk a könyvből kiszabadult szörnyeket a tartalomjegyzék és a tárgymutató közé. Ha ez nem sikerül időben, akkor a varázslókkal együtt mind megőrülünk vagy meghalunk. Vagy, akár ki is csaphatnak!

A kép forrása a Board Game Geek képtára

A Téboly Nagykönyvében tehát a könyv lapjai közül előmászó szörnyekkel fogjuk felvenni a harcot. A szörnyek átkokat hoznak magukkal, amiket elem (avagy varázserő) lapokkal lehet megtörni. A cél, hogy miközben a rémségeket csapkodjuk, minél jobban feltápoljuk magunkat varázslatokkal és kártyákkal, hogy az utolsó szörnyet megölve véget vessünk az őrületnek – ami gyorsan elemészti a partit, ha nem vigyázunk.

A látvány az én ízlésemnek kimondottan kellemes, harsány színekkel teli. A varázslóiskolás sztori és a csápok intenzív jelenlétének köszönhetően sokan egyfajta Harry Potter – Cthuhlu keresztezésnek gondolták a játékot a doboz alapján. A szörnyek inkább aranyosak, mintsem rémisztőek, de nem szabad bedőlni a rajzoknak. Minden játékosnak folyamatosan szemmel kell tartania a teljes játékteret, ideértve a saját és a többiek kártyáit is. Ez a fiatalabbaknak nem biztos, hogy menni fog, úgyhogy érdemes komolyan venni az életkori besorolást a dobozon és csak tizenkét-tizennégy éves korban próbálkozni vele.

A játék a deckbuliderek, magyarul a pakliépítős játékok kategóriájába tartozik. Folyamatosan fejlesztenünk kell a paklinkat és a varázslatainkat, mert a szörnyek átkainak megtöréséhez kevés lesz a jó lapjárás. A csúfságok hamar eláraszthatják a játékosok pakliját haszontalan őrület lapokkal. Ha ezekből túl sok gyűlik össze valakinél, kiesik a játékból. Ha pedig elfogy az őrületpakli, rögtön vége a játéknak.

A kép forrása a játék hazai kiadója, a Reflexshop.hu

Minden játékos választ egy karaktert valamilyen egyedi képességgel és kap pár induló kártyát. Az aktuális szörny a véletlenszerűen összeállított könyv lapjáról ugrik majd ránk, mindig adott mennyiségű átkot hozva magával. A játékos a saját körében megtörheti ezeket az átkokat, ha rendelkezik a megfelelő lapokkal. Ha nem tudja, vagy nem akarja megtörtni az átkot, a varázserejét költheti jobb minőségű kártyákra is, vagy vásárolhat magának erősebb varázslatokat a könyvtárból. A varázslatok jellemzően az őrületet gyógyítják, több lapot engednek húzni vagy az átoktörést segítik. Ha sikerül adott idő alatt eltűntetni a szörny összes átkát, akkor jutalmat kapnak a játékosok, ha nem, büntetés jár.

Bár a saját képességeit mindenki maga fejleszti, a sikerhez elengedhetetlen a kooperáció. Már a kezdetektől érdemes mindenkinek kijelölni valamilyen feladatot – támogató, kártyagyűjtő, vásárló, stb – és arra koncentrálni. Ha mindenki a saját szakállára próbálja letördelni a démonok szarvát, annak hamar bukás lesz a vége. A másik dolog, amit érdemes a kezdetektől észben tartani, hogy a győzelemhez csak a legeslegutosló szörnyet kell legyőzni. Az, hogy előtte a többiek hogyan rugdosnak végig mindenkit a könyvtár folyosóin, teljesen lényegtelen. Néha be kell engedni egy-egy taktikai vereséget a felkészülés érdekében.

A játékosok ellensége az idő lesz – pontosabban az időzítés. A saját kártyáiból mindenki a köre végén húz újat, így gyakran előfordul, hogy valakinek akkor lesz csak elég kártyája egy átok megtöréséhez, amikor már túl van a saját körén. Ezért született meg a játék egyik legfontosabb – és leggyakrabban használt – varázslata, a Telepátia. Ez lehetővé teszi, hogy a játékosok a saját körükön kívül is tudjanak cselekedni. Persze, mint mindennek, ennek is varázserő az ára.

A kép forrása a Board Game Geek képtára

Sajnos a Téboly nagykönyve különösen érzékeny az alfajátékos problémára. Minden információ nyílt és a játékosok a varázslatokkal belenyúlhatnak egymás lapjaiba, sőt, akár egymás akcióiba is. Így a saját kör fogalma eltűnik, az egész játék egy nagy megbeszéléssé válik. Egy arra hajlamos személy könnyen dominálhatja a játékot – úgyhogy oda kell figyelni és időben le kell csitítani. Egyébként erre a problémára remek megoldást nyújt a pantomimes promószörny – ami alapból jár a magyar kiadás mellé -, ami egyszerűen megtiltja, hogy a játékosok egymáshoz szóljanak, amíg ő a pályán van.

A Téboly nagykönyvének a legnagyob hibája, hogy az első pár megnyert játszma után hamar elveszíti a varázsát. Lehet ugyan fokozni a nehézséget több átokkal és az őrületpakli kurtításával, de ezek nem hoznak a játékba igazi változatosságot. Pedig a kiadónak csak annyi lett volna a dolga, hogy zsákszámra adja ki hozzá a kiegészítő szörnyeket és varázslatokat, amik a játék igazi erejét adják. Ezért bár az első meccsek jó hangulatban telnek majd, egy társasággal nem fog sokszor előkerülni, ha már rátaláltak a győztes stratégiára.