• Ismertető
• 2018.11.03. 09:10:00

Concordia - Egyetértésben az erő

A Római Birodalom nagysága a légiók mellett, legalább annyira a kereskedelemnek volt köszönhető. Ebben a játékban végre nem katonai táborokban és csatamezőkön, hanem kereskedelmi lerakatokban szerezhetünk magunknak hírnevet.

Ha ezt a szót hallod, számos dolog eszedbe juthat:

• egy francia - brit közös vállalkozásban létrejött szuperszonikus utasszállító
• egy pár éve felborult nyaralóhajó
• vagy akár a Róma c. filmsorozat, amelynek egyik epizódjában Lucius Vorenus, a XIII. légió egykori centurioja, az aventinusi bandák tárgyalásán, azzal mutatja ki kérlelhetetlenségét, hogy Concordia istennő szobrát összezúzza, és kicsit más szavakkal közli, hogy ő bizony tesz Concordiára.

Talán ez utóbbi az, ami a legközelebb visz cikkem témájához. Concordia ugyanis az egyetértés, harmónia és egység istennője volt az ókori Rómában. Komoly tárgyalások folytak és megállapodások születtek az Ő szobra előtt. Így válhatott a béke, az egység, a gyarapodás és üzletelés szimbólumává is.

A Concordia gazdasági társasjáték, és a kora császárkori Római Birodalom a színhelye. A korszak ugyan a játékban nincs kimondva, de kizárólag az arra az időszakra jellemző viszonylagos stabilitás, a Pax Romana tehetett lehetővé ilyen nagyléptékű gazdasági manővereket, amiket a játékban végre fogunk majd hajtani. Ugyanis egy-egy kereskedőcsalád fejének bőrébe bújva, gazdasági befolyásukat a Római Birodalom mind nagyobb részére igyekszünk kiterjeszteni, ehhez felhasználva clienseink képességét és patronusaink befolyását.

"Aki tehát epikus csatákat vár vagy vérgőzös gladiátorviadalt, az csalódni fog. Aki viszont egy kiegyensúlyzott, könnyen tanítható, mégis kellő mélységű gazdasági stratégiai játékot keres, az megtalálja a számításait. "

Már korábban is volt szerencsém kipróbálni, és terveztem a beszerzését, de mivel a Gémklub bejelentette, hogy megjelenteti, inkább megvártam a magyar kiadást. A Concordia, ugyanis a mai trendekkel ellentétben mérsékelten, de nyelvfüggő. De ezt igazságtalan lenne számonkérni, hiszen a játék 2013-ban jelent meg először.

A magyar, minden más kiadástól eltér, abban az értelemben, hogy a borító nem portré, hanem tájkép állású, valamint alcímet is kapott. Úgy gondolom, az lehettett a döntés hátterében, hogy szembeötlőbb legyen: a kiadás nyelve magyar. Az egyedi elrendezés miatt a borítóképhez szükség volt új grafikai elemeket is hozzátenni, de ez nem feltűnő, ugyanazt a hangulatot árasztja, mint az eredeti borító. A beltartalom viszont teljesen megegyezik az angol kiadáséval (leszámítva persze a nyelvfüggő elemeket), nyilván ugyanazokon a gyártósorokon készült.  A dobozban helyet kapott egy 4 oldalas (!) játékszabály, egy füzetecske a játékkal kapcsolatos történeti, kulturális háttérrel, egy előkészületi lap, egy kétoldalas játéktábla (teljes Római Birodalom/Italia és környezete), két kinyomókarton, egy csomag kártya, egy nagy zacskó fa játékelem (áruk és játékoskellékek), egy teljesen jellegtelen fehér karton inzert és végül néhány zárható zacskó. A fizikai tartalomra tehát nem lehet panasz.

A szabályokkal való ismerkedés kellően gyors, mert az előkészületi lappal együtt, mindössze öt oldalon kell átrágni magunkat és a szabálykönyv lényegre törő, egyértelmű. A játék ezt követően pár perc alatt előkészíthető.

A  Rómából kirajzó telepeseinkkel kereskedőházakat építünk a coloniákba, hogy az adott települések által termelt árukhoz hozzájussunk. A coloniákat tengeri és szárazföldi utak kötik össze, ennek megfelelően tengeri és szárazföldi telepesekkel rendelkezünk, a játék elején egyel-egyel. Ezek számát később növelhetjük háromig-háromig.

Ez két dolog miatt is fontos: egyrészt a mozgásnál annyit léphetünk, amennyi telepesünk van, ráadásul ezt szabadon oszthatjuk el közöttük, másrészt a játékba hozott telepesek egy-egy helyet szabadítanak fel a raktárunkban.

A játékos táblánk ugyanis egy raktár 12 raktárhellyel, amelyből az elején négyet foglalnak a játékba nem hozott telepesek, és hatot a kezdő áruk.

Kezdetben rendelkezünk 7-7 személykártyával is, amelyek tulajdonképpen a játék lelkét jelentik. A játéktáblán van egy kártya kínálati mező, ahol további személykártyákhoz juthatunk. Térjünk is rá a játék menetére.

Amikor egy játékoson van a sor, kijátszik egy kártyát és végrehajtja a hatását, a játéknak egyszer vége, pontozunk és győztest hirdetünk. Ennyi. Ismertető vége...

Na jó, kicsit bővebben is leírom, de tényleg csak kicsit, mert, ha bő lére eresztem, akkor hosszabb lesz az ismertető, mint a szabálykönyv.
Mint már leírtam, mindenkinek van egy, a játék során bővíthető személypaklija, ebből a játékos a körében kiválaszt egyet, maga elé teszi és végrehajtja a hatását.

Az egyik személy azért van, hogy a kijátszott kártyákat vissza lehessen venni kézbe. Ő a Tribunus, a kártya kijátszója lerakhat egy telepest is Rómába (persze nem ingyen, ebben a játékban semmi sincs ingyen).
Az Építésszel mozgathatjuk a telepeseinket, és építhetünk épületeket a coloniákba.
A Prefektussal árut termelhetünk egy provinciában, vagy beszedhetjük az adókat. Ha nálunk van a PRAEFECTVS MAGNVS kártya, akkor extra árut is kapunk.
A Telepessel telepest rakhatunk le, vagy pénzt kaphatunk.
A Kereskedővel pénzt kapunk és árukat adhatunk-vehetünk.
A Szenátor és a Konzul kijátszásával új személykártyákhoz juthatunk, de nem pont ugyanúgy.
A Specialistákkal (Farmer, Borász stb.) a megfelelő coloniákban termelünk árut.
És végül a Diplomata az, aki bármely más játékos legutolsó személykártyájánk a képességét lemásolja.

A játék véget ér, ha a táblán a személykártyák kínálata kifogy, vagy egy játékos a 15. Házát felépíti. Ezután jön a végső pontozás, ami a másik zseniális húzása a játéknak. Ugyanis minden kártyán szerepel egy isten neve, a kártya képességén kívül. A játék végén az istenek egy-egy területet pontoznak, ha több kártyád van az isten nevével akkor többször.

Például Jupiter a játékos minden nem téglatermelő településen lévő házáért 1-1 pontot ad. Tegyük fel hogy a játékosnak 10 ilyen városa van, és három Jupiter kötődésű személykártyája. Ezzel 30 pontot szerez.

Játékosonként minden olyan isten pontozását ki kell értékelni, amelyből legalább eggyel rendelkezik a játékos. És, hogy a vége ne okozzon meglepetést: a legtöbb pontot elért játékos nyer.

Ennyire egyszerű. Amikor elolvastam a szabályokat, nem hittem el hogy működni fog, de működik, nagyon is jól. Az hogy a személykártyákat nem csak az akciók, hanem a pontozás miatt is gyűjteni kell, ad egy extra mélységet, és szerintem kiemeli a tucat gazdálkodós játékok sorából.

A játék dizájnja funkcionálisan megfelelő, könnyen átláthatóak a tábla és az elemek. Talán a faelemek közül a fa és a tégla  festése térhetne el kicsit egymástól, de ezt leszámítva, nincs okom panaszra. A játék 2-5 főig, közel hasonló élményt nyújt, elég jól kalibrálható eltérő játékosszámra. Vagy fél tucat új térkép jelent meg, kisebb nagyobb szabálymódosítással, bővítéssel, így akinek bejön beruházhat rájuk, ha az alap két térképet már unja.

A játékot közepes nehézségűnek mondják, de én tulajdonképpen bárkinek ajánlom, aki a Monopoly/Gazdálkodj okosan! játékoktól már legalább egy lépésre eltávolodott (beugró játéknak, elsőre egy kicsit összetett lehet). Ugyanis azt tapasztaltam, hogy nagyszerűen lehet intuitívan is játszani, így a kevésbé gémereket is képes magával ragadni a játékélmény.