• Ismertető
• 2018.10.17. 16:02:00

Dice Forge: A sors kovácsai - A nagy dobás

A Dice Forge egy régóta dédelgetett álom, egy szakmai kihívás. A pakliépítő játékok térhódítása mellett adta magát, hogy létezzen egy kockaépítő műfaj is, de ezt eddig csak nehézkesen, zsákból húzgálással tudták megoldani. A cserélhető oldalú kockákkal szerencsére nem csak egy érdekes koncepciót, hanem egy nagyszerű játékot is sikerült megvalósítani.

Bár a doboz is kimondottan megkapó, az első igazi meglepetés akkor ér, amikor leemeljük a tetőt. Alatta ugyanis az egyik legjobban megtervezett inzert lapul. Kényelmesen belefér minden lap védőben is és minden tokennek külön helye van. Ráadásul kis piktogramok mutatják mindennek a helyét. Így a fel-, és elpakolás pár percet vesz csak igénybe. A kockák azért ilyen nagyok, hogy működjön a játék legfontosabb része: a kockaoldalak cserélgetése. Szerencsére a méretük ellenére ugyanúgy csörögnek és ugyanolyan jó velük dobni.

A szabályokat nagyjából két mondat elmagyarázni. A tanulási görbe gyors megmászását csak az hátráltathatja, hogy minden játék előtt tizenöt kártya (hőstett) hatását kell megjegyezni. Bár a piktogramok sokat segítenek, a játék tulajdonosának fel kell készülnie rá, hogy sokszor kell majd elismételnie ugyanazt – ez az első pár játékot egy kicsit megakaszthatja.

A haladó kártyák viszont semmivel sem bonyolultabbak a kék pöttyel jelölt „kezdő” lapoknál, ezért nem kell az első partit sem korlátoznunk. A játék szerintem úgy a legizgalmasabb, ha mindig véletlenszerűen választjuk ki a tizenöt lapot a lehetséges huszonnégy közül és így fedezzük fel az érdekesebb kombinációkat.

Mindenki kap két kockát, melyeknek az oldalai – most még – nagyrészt pénzt adnak. Minden játékos minden kör elején - tehát az ellenféle köre előtt is - dob a saját kockáival és megkapja azt a nyersanyagot (pénzt, napszilánkot, holdszilánkot, esetleg győzelmi pontot), amit az mutat. A soron következő játékos ezután dönthet úgy, hogy a pénzéből új oldalt kovácsol. Ez azt jelenti, hogy a lepattintja a kockája egyik oldalát és egy újat tesz a helyére.

Sajnos itt meg is jelenik a megvalósítás egyik gyenge pontja. Az oldalak kovácsolását valószínűleg szó szerint kell érteni, mert lefelé már igencsak nehezen jönnek. Körömmel lefeszegetni őket fájdalmas pillanatokat eredményezhet. Ezért a játék készítői is inkább azt javasolják, hogy a többi kockaoldallal próbáljuk meg lepattintani őket. Ez viszont az oldalak szélét koptatja gyorsan (és rondán), úgyhogy mi inkább egy laposfejű csavarhúzót rendszeresítettünk erre a célra. Csavarhúzó vagy sem, sajnos mindig fennáll a veszély, hogy a lepattanó oldal valahol a szekrény mögött - vagy valakinek a szemében - landol. Én ezért örültem volna, ha a kiadó mellékel valami célszerszámot ehhez a művelethez.

Az új kockaoldalak több nyersanyagot (a már említett nap- és holdszilánkokat) adnak, melyekből előbb-utóbb végrehajthat a játékos valamilyen hőstettet, vagyis vásárolhat a táblán lévő kártyák közül egyet. Ezek mindig adnak valamennyi győzelmi pontot, de rendszerint van valamilyen különleges képességük is. Hozhatnak még több nyersanyagot, elvehetnek pénzt a többiektől, de kaphatunk tőlük különleges kockaoldalakat is. Ezek adják az összes közül a legjobb kombinációs lehetőségeket – például felszorozhatják a többi kockánk oldalait vagy rákényszeríthetik az ellenfelet, hogy nekünk dobjon maga helyett.

Apró taktikai elem, hogy ha valaki pont olyan kártyát akar venni, amilyet az egyik játékos utoljára szerzett meg – ezzel „kitúrva” őt a helyéről -, az elkergetett játékos plusz dobáshoz jut. Lehet tehát mérlegelni, hogy egy új lap megszerzésével nem juttatjuk-e lépéselőnyhöz az ellenfelünket.

A játék kilenc-tíz kör alatt ér véget, a győztes az, aki a kártyákkal és kockákkal a legtöbb győzelmi pontot szedi össze.

Igen, a Dice Forge-ban kockákkal kell dobni, méghozzá sokszor. Nem lesz mindenkinek szimpatikus, hogy a dobások határozzák meg, hogy merre kell indulni a játékban, de a Dice Forge lényege nem a stratégia. Itt a győzelem kulcsa, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a dobásainkból, a kockaoldalak választásával pedig kvázi „fogadjunk” arra, hogy jókat fogunk dobni a következő körökben. Játékosonként legalább harminc dobással amúgy erre meg is van az esély.

A Dice Forge könnyű szórakozás. Csörögnek a kockák, gyűjtjük a gyönyörűen megrajzolt kártyákat, pattintgatjuk az oldalakat és szurkolunk, hogy a dobásaink minél több pontot hozzanak. Gyerekekkel és kezdő játékosokkal is remek szórakozás tud lenni, ráadásul nem is kér több időt negyven percnél. Nem stratégiai, hanem taktikai játék, a könnyedebbik – és a legigényesebbik fajtából.