• Megjelenés
• 2020.10.25. 13:00:00

Kickstarter kibontó - Unicorn Fever

Színes, vicces, pörgős, és szemmel láthatólag nem veszi magát túl komolyan a kiadó kampány közben. Azonnal tudtam, hogy ez a játék nekem kell. Bár a külső számomra fontos, soha nem szoktam csak az alapján játékot választani. Szerencsére a Horrible Guild eddig mindig minőséget tett le az asztalra, úgyhogy bátran nyomtam meg a Unicorn Fever támogatás gombját – rögtön a legmagasabb szinten.

A Unicorn Fever nem teljesen új játék. Még 2009-ben jelent meg elődje, a némileg földhözragadtabb Horse Fever. Ebben szárny és szarv nélküli unikornisokkal (ún. „lovakkal”) kellett versenyezni, szivárvány helyett a szilárd talajon. Az idétlen fejű állatok, valamint a fogadások megbundázása már itt is jelen volt.

Az érdekessége, hogy háromféle játékmóddal rendelkezett, a stratégiaitól a bármennyi játékossal játszható parti verzióig. Még nem volt annyira látványos, mint a mostani kiadás, de a bábuk aranyosak voltak, és az értékelések alapján a játékmenetre se volt panasz. Valamiért nem kavart akkora port, mint egy vágtató ló.

A játék elődje, a Horse Fever. A kép forrása a Board Game Geek

A Unicorn Fever kiváló bontási élményt nyújtott. A csomag nagyjából három társasnyi széles volt, ebben kaptak helyet a plusz figurák, az alapjáték, valamint az extráknak készült gyűjtődoboz. Én mindig örülök neki, amikor a plusz tartozékokat nem csak belehányják a csomagba, de még jobban örültem volna annak, hogy ha minden belefért volna az alapjátékba, és így nem foglalna el két polcnyi helyet.

A drágább kiadásban a pontszámításhoz használt karton pénzeket és gyémántokat cserélték térbelire, ez utóbbiak a már jól ismert kis kristályok lettek, többféle színben. A fémpénzek nagyon jól néznek ki, a mellékelt műanyag üst pedig sokat dob az összképen. Teljesen más érzés abból kivenni a nyereményünket, mint egy pohárból vagy az asztalról összekapargatni az érméket. Ezeken kívül még egy sörnyitóval kombinált hűtőmágnes, valamint egy unikornisos fejdísz járt a játékhoz.

A csúcs viszont kétségkívül a játékot térben is megnövelő óriáskornis gyűjtemény, és a hozzájuk tartozó óriási szövettábla! Ezek a figurák már előre festettek és legalább ötször akkorák, mint az alap bábuk. Így sokkal nagyobb tér kell ugyan a játékhoz, de a látványban is a sokszorosát nyújtja. Játékmenetbeli újítást csupán a Royal Hooves nevű kis dobozos kiegészítő hoz. Ebben három új figurát és hozzájuk tartozó képességkártyákat kapunk. Sajnos, ezeket a pacikat nem gyártották le nagy méretben.

A kampány egyébként rendben zajlott. A Horrible Guild rendszeresen, de nem idegesítően sokat kommunikál és a csúszás mértéke is elfogadható volt.

Az unikornisokat véletlenszerűen rangsorba állítjuk. Ez mutatja meg, hogy melyikük hányadik helyre várható, illetve ez határozza meg az értük járó nyeremény összegét is. Értelemszerűen a gyorsabb állatok gyakrabban nyernek, de nem is jár utánuk sok pénz. Akárcsak a valódi lóversenyek esetében, az oddsok nem jelentenek garanciát semmire, csupán útmutatók. A sorsolás után elveszünk a közösből némi kezdőtőkét, a leglassabb pacik közül mindenki kap egy sajátot és indulhat is a futam...

...ami nem lenne túl érdekes, ha nem lehetne egy kicsit belepiszkálni. A játékosok ugyanis bevethetik nagy hatalmú varázslataikat a versenyzők hátráltatása vagy éppen segítése érdekében. Ezen kívül minden játékban két klán (véletlenszerűen kiválasztva a leprikónok, a tündérek, a boszorkányok, a törpék és a koboldok közül) várja szélesre tárt karokkal és pénztárcával azokat, akik szeretnék a versenyt egy kicsit megbundázni.

Minden játékosnak pontosan három akciója van egy verseny előtt, ebbe kell beleférnie a fogadásnak, a varázslásnak és a már említett bundázásnak is. A varázslatokat képpel lefelé játsszuk ki, úgyhogy a futam elejéig legfeljebb csak tippelni lehet, hogy ki fog mondjuk ólomcipőben nekivágni a szivárványnak. Ez a varázsolgatás a játék egyik legizgalmasabb és legszórakoztatóbb része: lehet taktikázni, direkt kipécézni unikornist, vagy akár egy teljesen érdektelen állatot fölhúzni, hogy a többiek bukják a pénzüket. Közben érdemes nézegetni az illusztrációkat és elgondolkodni azon, hogy pontosan milyen korosztálynak is készült a játék. Az egyik gyorsító lapon ugyanis az szerepel, hogy a lónak egy csípős paprikát... áh, hagyjuk (a dobozon egyébként 14 pluszos korhatárt írnak).

Ha mindenki kiármánykodta és kiköltekezte magát, fölfedjük a varázslatokat, és végre szárnyra kapnak a pacik. A mozgatást egy külön pakli alapján végezzük, az állatok oddsainak megfelelően, ehhez még dobáljuk a két sprintkockát, ami tovább fokozza a randomfaktort.

Ha mindenki célba ért, jöhetnek a kifizetések. Fogadni hagyományos módon tétre (a győztesre) és helyre (a dobogósra) lehet, a nyereményt pedig aranyban, illetve lóherében, vagyis dicsőségben kapjuk meg – ez utóbbi lesz a győzelmi pontunk. Minden verseny után változnak az esélyek. Aki a vártnál jobban teljesített, az feljebb kúszik egy kategóriát, aki rosszabbul, az lejjebb esik egyet. Így egészen extrém helyzetek is kialakulhatnak, például lehetséges, hogy az utolsó helyre három esélyes is van, az elsőre viszont egy sem.

Amelyik unikornist a leghátrébb sorolták, az a megaláztatástól jól felszívja magát és aktiválódik a különleges képessége, ami kicsit vonzóbbá teheti őt a fogadók körében. Ez a düh el sem múlik a verseny végéig, úgyhogy jó taktika lehet a vesztesre fogadni, aztán később varázslatokkal átrugdosni a célvonalon.

Ha a fentiek elolvasása után a Camel Up jut eszedbe, nem vagy egyedül. A szabálykönyv átfutása után én is a 2014. év játékára asszociáltam. Viszont jó pár parti lepörgetése után állítom, hogy a Unicorn Fever jóval szórakoztatóbb és összetettebb, mint a Camel Up.

Sokkal több döntési helyzet van benne és egyáltalán nem csak a kocka szeszélye dönti el, hogy ki lesz a győztes. Pofára esni persze lehet, ezért is vezettek be viszonylag erős vesztes kompenzációt: minél több dicsőségpontot szedett össze valaki, annál több adót kell fizetnie körönként, illetve a csődhöz közelítő játékosokat bármikor szívesen kisegíti egy kis kölcsönnel az elfmaffia.

Technikai hibákból viszonylag kevés van. Hiányolom a szabálykönyvből a kezdőjátékos vicces meghatározását. Jobb híján mi azt találtuk ki, hogy az cselekszik először, aki a legjobban hasonlít egy unikornisra. Ennél valamivel nagyobb hiba, hogy nincs a füzet végén egy rövid összefoglaló, így az első játék alatt folyamatosan lapozgatni kellett, hogy követni tudjam a különböző fázisokat. Továbbá elfért volna még a táblán egy-két piktogram, hogy ne kelljen fejben tartani a fogadások kifizetési arányát.

Az internet szerint a legjobb a maximális hat fővel elkezdeni a játékot. Ha nem is kell hozzá feltétlenül ennyi ember, érdemes minél nagyobb társaságot szerezni hozzá. Ketten is szórakoztató, de az igazi taktikai lehetőségek akkor jönnek elő, ha legalább négyen vagytok rá. Ketten játszva gyakran előfordul, hogy egy-egy állat annyira fókuszba kerül, hogy a többi egészen elsikkad mellettük és nem is lesz értelme másra fogadni. Emiatt a szerencse szerepe még jobban megnő. Többen viszont sokkal többet lehet blöffölni és taktikázni. Jóval több varázslat fog elsülni, és többen fognak majd bukni is. Emiatt több hitelt kell fölvenni, ami még izgalmasabbá és fordulatosabbá teszi a futamokat.

Apropó, szerencse. Igen, a Unicorn Feverben nagy szerepe van a szerencsének, de ez egyáltalán nem áll rosszul neki. Ebben a játékban nem az adja az élményt, hogy három fordulóra előre kidolgozod a stratégiádat, amit aztán precízen végig is viszel. Ez a taktikázás, a blöffölés, egy kicsit a szemétkedés és nem utolsó sorban a hangulat játéka. Lehet nagy nyereményeket besöpörni esélytelen fogadásokból, óriásit bukni a biztosnak hitt téteken és lehet hangosan szurkolni a vágtató versenyzőknek.

Érdemes-e tehát beszerezni a Unicorn Fevert, és ami még érdekesebb: érdemes-e hajszolni a Kickstarter exkluzív változatot? Az első kérdésre a válasz az, hogy igen, feltéve, hogy ha a társaság bírja az idétlen poénokat és a kissé kaotikus, de szórakoztató játékmenetet. Nincsen benne olyan direkt vicceskedés, mint mondjuk a Robbanó Cicákban. Egyszerűen csak süt a játékból annak a totálisan gügye, mégis szerethető világnak a hangulata, amit hozzá alkottak. Mindig fontos szerepet fog benne játszani a szerencsefaktor és sosem lesz tuti stratégia – de erről szól a fogadás, amit ugye úriember soha nem tesz biztosra.

A második kérdésre a válasz pedig félig igen. Én egyetértek azzal, hogy a látvány csak egy tényező a sok közül, és állítom, hogy a Unicorn Fever teljes mértékben élvezhető az alap táblával és a kis figuráival – akár még festetlenül is. A nagy lovakkal és az óriási kendő táblával meg egyenesen fantasztikus élményt nyújt! A deluxe figurákat már csak tologatni is sokkal kellemesebb, és az egész sokkal immerzívebb, úgy, hogy szinte az egész látóteredet beölti. A többi elem közül egyedül a fém pénzek és a kondér dobnak valamennyit a hangulaton, a többi inkább csak jópofa apróság. A karton gyémántokat egy fokkal talán kényelmesebb is kezelni.

Nyilván ez csak akkor igaz, ha rá tudsz hangolódni a játék szivárványos-jópofa hangulatára. Ha ez a fajta élmény neked nem jön be, akkor se nagy, se kicsi lovakkal nem fogod élvezni a játékot.

A jó hír, hogy az óriási figurák nem Kickstarter exkluzívak; a rossz hír, hogy a hozzájuk tartozó szövettábla viszont igen. Bár az óriáskornisok elférnek az alap táblán is, sokkal kényelmesebb velük a nagyobbik változaton versenyezni. Én a kiadó helyében ezt biztos árulnám a játék mellé.