• Kedvcsináló
• 2024.07.16. 14:00:00

A társasjátékban is lehet a kevesebb több [telex.hu]

Az utóbbi években sorra dőlnek meg a legnagyobb, legnehezebb, legtöbb alkatrésszel bíró társasjátékok rekordjai. Nem ritka, hogy egy-egy játék egy teljes rekeszt elfoglal a társasjátékosok által etalonnak tartott IKEA-s Kallax-polcon. A jelenség hátterében elsősorban a közösségi finanszírozás rendszere áll, a látványos, sok minifigurával, kiegészítőkkel megpakolt játékokra könnyebb támogatókat találni, mint egy húszlapos kártyapaklira, akármilyen jó is lenne a játék maga. A gyakran 10-15 kilós dobozok emelgetése biztosan jót tesz az amúgy nem a kidolgozott izomzatukról elhíresült társasjátékosoknak, de azért egyre többen szólaltak fel a trend ellen. Egyrészt ökológiai megfontolásokból, másrészt pedig azért is, mert ez a felhizlalás nem egyszer a játékélmény kárára történik. Ezért is remek dolog, ha kiadók kis dobozokban adnak ki remek játékokat. Most ilyeneket mutatunk be.

Az Ave Cézár! (sajnos tényleg fonetikusan írják Caesar nevét a dobozon) kétszemélyes játék, amit az is tud élvezni, aki szereti beleélni magát valamilyen témába, de az is, akit a megoldandó feladat érdekel egy játékban. A római polgárháborúban járunk, Caesar és Pompeius feszül egymásnak a Földközi-tenger medencéjében. Ahogyan a rómaiaknál ez szokás, a terület provinciákra van osztva, és ezek uralásáért megy a harc.

A felek a seregeiket egy-egy zsákból húzzák, a kis korongokon egy jel (hajó, lándzsa vagy kard) és a két oldalán két szám található. Ezeket teszik le felváltva a provinciák határára úgy, hogy az egyik szám az egyik, a másik a másik területre vonatkozzon. Természetesen nem lehet bármilyen sereget bárhová pakolni, a térkép jelzi, hogy hova milyen típus kerülhet. Ha egy provincia összes határán áll már sereg, az utolsó sereget lerakó játékos valamilyen bónuszt kap, például újra léphet, vagy lenullázhatja az ellenfél egyik seregét. A provinciát azonban nem feltétlenül ő nyeri meg, hanem az, akinek összesítve a legerősebb serege fordul a terület felé. Ő rakhatja le egy jelzőjét a provinciára, és ha egy szomszédosat már birtokol, akkor két provincia határára is egy másikat. Ha valaki leteszi a tizenkettedik jelzőjét, azonnal meg is nyerte a játékot.

Ahogyan az igazán jó absztrakt játékok, az Ave Cézár! is kevés és egyszerű szabállyal állít elő olyan helyzeteket, amiken sokat lehet töprengeni. Egy kicsit az amőbára hasonlít az a szituáció, ahogy el akarjuk kerülni, hogy a másik be tudjon fejezni egy-egy provinciát, még akkor is, ha az erősebb sereg miatt azt mi nyernénk meg. Kifejezetten jó lehetőségeink vannak arra, hogy cselezzünk, megpróbáljuk elterelni a másik figyelmét, hogy aztán egy jól lehelyezett sereggel egyszerre két vagy három egymás melletti területet is megszerezzünk. Egy-egy játék húsz perc, ami azt jelenti, hogy igazából negyven, mert a vesztes biztosan ragaszkodni fog a visszavágóhoz.

[Cikk folytatása]

A társasjátékban is lehet a kevesebb több

Manapság a társasok egyre nagyobbak és látványosabbak, egyre több minifigurával, kiegészítővel pakolják meg őket, mert így könnyebb támogatást találni rájuk. Pedig ez a felhizlalás nem egyszer a játékélmény kárára válik. Most olyan játékokat mutatunk be, amik kis dobozban érkeznek, mégis remek élményt nyújtanak.