• Kedvcsináló
• 2022.12.06. 15:44:00

Mindbug: First Contact – Agyban nagy? [Társalgó]

A Magic: the Gatheringen túl is van élet, amit nemcsak önmagában Richard Garfield későbbi munkássága bizonyít, de a kis Nerdlab első játéka is.

Sokaknak már az hívószó, hogy fel van tüntetve Richard Garfield neve. Ami valahol érthető, hiszen a Magic: The Gathering abszolút modern klasszikus, ami a TCG-ket egy egészen új szintre emelte, közben még a digitális világban is alaposan megvetve a lábát (volt időszak, amikor még konzolon sem lehetett megkerülni a Gatheringet, mert folyamatosan felbukkant az újabb, frissített tartalommal). Bár itthon jóformán mindenki HKK-lázban égett, azért a Magic akkor is Magic volt. Ennek a műfajnak az egyetlen komoly (és sok mindent eldöntő) hátulütője az, hogy ha nem tartod a lépést, nem veszed az újabb paklikat, lemaradsz és kimaradsz. Én meg 30 éves korom környékére úgy döntöttem, hogy nem veszek ritka lapokat alapcsomag (+) áron, nem veszek folyton új sorokat és hasonlók, ezért a zsáner el is húzott mellettem, mint a déli gyors. Kapkodtam is a fejem a múltkor, mikor a Flesh and Blood hozzánk került, mint az egyik legizgalmasabb trónkövetelő. No, de lezárva a hosszúra nyúlt merengést, térjünk vissza Richard Garfieldhoz, aki azóta már számos kártya- és társasjátékhoz adta a nevét, ezúttal pedig a kis, német Nerdlab Games környékezte meg, hogy a kiadóval közösen egy új, egymás elleni kártyajátékot tegyen le az asztalra. És kérem, letette!

Ezúttal nincs nagy háttérsztori, de vannak földönkívüliek, akik összecsapnak, ehhez különféle hibrid mutánsokat vetnek be, különleges képességekkel, sőt minden esetben megbújik a háttérben egy irányító, avagy a “mindbug”, hogy elorozza a másik egységét, majd az irányítása alá vonva ellenfelével szemben fordítsa. Jó, ilyen kisdobozos, gyors játék mellé talán nem is kell nagy dráma, világvége és egyéb, elég annyi, ha a játékosok egymással szemben elhelyezkednek, (kevesebb mint) 5 perc alatt felépítik a díszletet, majd egy nagyjából 10 perces villámháború során legyőzik egymást. Ez a Mindbug, avagy ahogy a KS-kampány hirdette: a gyűjtögetős kártyajátékok izgalma egyetlen dobozba szűkítve.  

No, no! Kérem, álljunk csak meg! Ez itt most nem videójátékos szitokszó, ugyanis a bugzás ebben az esetben jó dolog, legalábbis az egyik félnek. A másiknak már nem annyira. De haladjunk sorjában, hiszen először is van egy setup, ami minimális. Minden játékos kap 2 mindbug kártyát, 10 lapot az összekevert pakliból, majd a pakli maradékából 3 lefordított lapot, ami az életerejét szimbolizálja (de erre akár kocka vagy egyéb jelző is használható). Másra nincs szükség. Ezután 5 lapot a kezébe vesz, a maradék a húzópakli, és lényegében ennyi, innentől mehet az adok-kapok. Vagyis a rakok-adok. Vagy mi. Merthogy a saját körében mindenki két akció közül dönthet, hogy melyikkel él. Vagy kijátszik maga elé egy lapot, vagy aktiválja az előtte lévő egyik lényt, hogy vele támadjon. Ami ezt az egészet igazán izgalmassá teszi, az a mindbug jelenléte. A kijátszásnál ugyanis dönthet úgy az ellenfél, hogy felhasználja a két mindbugjának egyikét, ezzel átvéve az irányítást a kijátszott lap felett, áttéve a saját oldalára, támadó lapként, illetve érvényesítve a hatását, ha van. Ezzel együtt persze egyik mindbugját átfordítja, ezzel jelezve, hogy elhasználta, majd megint az lesz az aktív játékos, akitől lopta a kártyát. A másik opció a támadás, amikor pedig a támadó fél vagy sebez egyet a másik játékoson, vagy ha az a saját térfelén lévő aktív lények közül valamelyikkel véd, akkor az kivédi a támadást. 

[Cikk folytatása]

[Társalgó] Mindbug: First Contact a Nerdlab Games-től - Agyban nagy?

A Magic: the Gatheringen túl is van élet, amit nemcsak önmagában Richard Garfield későbbi munkássága bizonyít, de a kis Nerdlab első játéka is. Sokaknak már az hívószó, hogy fel van tüntetve Richard Garfield neve.