• Kedvcsináló
• 2022.07.25. 11:25:00

Chachapoya (Második kiadás) – Felhőharcos [Társalgó]

Új elemekkel, nagyobb csomagolással és egy-két áramvonalasítással tért vissza a Chachapoya, melyben kincsvadászként kell értékes bálványok után kutatni, és azokat a riválisok előtt megszerezni.

Kár lenne tagadnom, hogy az Anachrony után számomra a Chachapoya a legkedveltebb hazai készítésű társasjátékom, ami elsősorban nekem meglepő, hiszen hasonló műfajú játékokkal egyáltalán nem játszom, inkább a közepesen és magasan komplex eurók kerülnek az asztalra. Szöllősi Péter 2019-es push-your-luck társasa viszont sikeresen épített a mezoamerikai/dél-amerikai kultúrák iránti rajongásomra, amit Tari József fantasztikus illusztrációi koronáztak meg. A páros az elmúlt két évben sem pihent: egy nagyobb kiegészítő után a Chachapoya visszatért, és ha csak a képekre hagyatkoznánk, annyira sokat nem is változott.

A Chachapoya második kiadása ugyanis nem új játék, és még csak nem is kiegészítő, hanem az eredeti több ponton is újragondolt és kibővített változata. Azaz továbbra is egy olyan blöffölős push-your-luck kártyajáték, ahol minden résztvevő egy kincsvadászt alakít, aki igyekszik a legértékesebb, legritkább bálványokat bezsebelni, miközben az sem árt, ha közben kigolyózza a meccsből a riválisokat. Az már sokkal inkább kellemetlen, ha saját magát üti ki a játékból, na, de ilyen ez a szakma.

Ehhez a Chachapoya alapvetően két nagy pakli kártyát használ: ebből 50 nagyméretű lapka a kincseket ábrázolja, 75 pedig olyan kalandorokat, akik tudásukkal (azaz erejükkel) igyekeznek hozzájárulni a bálványok elhappolásához. A játékmenet rendkívül egyszerű: minden fordulóban az éppen aktív kezdőjátékos felhúz és megmutat három kincskártyát, amiből egyet visszahelyez a pakli aljára, egyet felfordít, egyet pedig képpel lefelé mellérak. Ezt követően minden fél a kezében levő kalandorkártyákkal licitál a lapokra, aki pedig a legértékesebb licitet teszi, megkapja mindkét kártyát. A csavar ebben az, hogy csak a kezdőjátékos tudja, melyik a visszahelyezett és melyik a lefordított lap, ez pedig azért veszélyes, mert a szettgyűjtésre kihegyezett Chacapoyában elég sok olyan bálvány van, amely bizonyos darabszám összeszedése után szó szerint végérvényesen kirak a meccsből.

[Cikk folytatása]

[Társalgó] Chachapoya (Második kiadás) a Vagabundtól - Felhőharcos

Új elemekkel, nagyobb csomagolással és egy-két áramvonalasítással tért vissza a Chachapoya, melyben kincsvadászként kell értékes bálványok után kutatni, és azokat a riválisok előtt megszerezni. Kár lenne tagadnom, hogy az után számomra a Chachapoya a legkedveltebb hazai készítésű társasjátékom, ami elsősorban nekem meglepő, hiszen hasonló műfajú játékokkal egyáltalán nem játszom, inkább a közepesen és magasan komplex eurók kerülnek az asztalra.