• Ismertető
• 2026.05.30. 13:22:00

Az üzlet az üzlet – Carnegie

A jó társasjáték olyan, mint a jó bor. Ezt a Carnegie is bizonyítja, mely ugyan már 2022 óta elérhető, mégis olyan üde és friss élményt biztosít, hogy az asztaltól felállva egyből vállalkozásba kezdenék.

Vagy a jó whisky. Mert mi a baráti társasággal inkább azt szeretjük. Legyen jó füstös, érezzem azt, mintha a hordó falát nyalogatnám. És hogy ebben mi a lényeg? Természetesen az, hogy hiába régi, ettől még nem lesz sem unalmas, sem gyengébb minőségű, sem felesleges. A hasonlat pedig azért illik most ide, mert megkaptam már nem aktuális társasjátéknál, hogy annak bemutatása okafogyottá vált. Márpedig fenntartom a jogot arra, hogy amennyiben egy hazánkba el nem jutott, de a külföldi kínálatban valamiért (bármiért!) érdekesnek tűnő társasjáték megragadja a figyelmemet, akkor ha sikerül beszerezni, írjak róla. Nos, ilyen a Carnegie is.

Carnegie

Hogy miért most? Nos, azért, mert a Quined Gamest pár hónapja még a Movers & Shakers miatt kerestem meg, mint aktuális, jónak tűnő, de egyelőre csak készülőben lévő társasjáték. Aztán kapcsoltam, hogy a holland kiadónál azért más érdekességből is bőven akad, ráadásul nemhogy egyikről sem jelent még meg cikk az oldalon, de korábban a PC Guru-s Társalgó évei során sem mutattuk be az egykori kollégákkal. Ami persze akkora dömpingnél nem jelent semmit, mint amilyen a társasjátékos ipart érinti, de az évente körülbelül 100-200 társasjáték-bemutató közé sok minden befért, ami különlegesnek tűnt. Nos, a Carnegie kimaradt.

Carnegie

Pedig akadnak itt érdekes nevek. A Carnegie megálmodója ugyanis az a Xavier Georges, akihez a 2009-es Carson City, a 2010-es Troyes és a 2012-es Ginkgopolis is köthető, míg a dizájn és az illusztrációk mögött a lisszaboni fenegyerek, Vital Lacerda állandó harcostársa, az igényes külső védjegyéért felelős Ian O'Toole áll. És azt hiszem, hogy nem spoiler azt mondani, hogy a munkájára ezúttal sem lehet panaszunk. Bár összességében is nehéz bármibe belekötni, ami egyébként a Deluxe Edition összetevőinek is nagyban köszönhető.

A játékot természetesen Andrew Carnegie életműve inspirálta, ahogy az egyébként sejthető. Carnegie 1835-ben született Skóciában, majd a szüleivel 1848-ban az Egyesült Államokba emigrált, később pedig az Egyesült Államok acéliparának felemelkedésében játszott szerepével a világ egyik leggazdagabb emberévé és az amerikai álom példaképévé vált. Nagylelkű adakozó és filantróp volt, amit bizonyít az a tény, hogy 1919-ben bekövetkezett haláláig a vagyonából több mint 350 millió dollárt hagyott különféle alapítványokra, további 30 millió dollárt pedig jótékonysági szervezetekre. Alapítványai közel 2500 ingyenes közkönyvtárat hoztak létre, amelyek a mai napig az ő nevét viselik.

Carnegie

A társasjátékban a játékosok ennek megfelelően alkalmazottakat vesznek fel és irányítanak, bővítik vállalkozásaikat, ingatlanokba fektetnek be, árukat gyártanak és adnak el, valamint szállítási láncokat hoznak létre az Egyesült Államokban, ahol akár a korszak fontos személyiségeivel is együttműködhetnek. Ráadásul nemcsak a vállalat sikeressé tétele a cél, nem kizárólag a bevételre hajtunk: mecénásként tetteinkkel, az adakozások során mutatott nagylelkűségünkkel hozzájárulhatunk az ország nagyságához is. Erre a játék során 20 forduló áll rendelkezésre, fordulónként egy-egy akcióval, hogy a 20. forduló végére a legtöbb győzelmi pontot szerezzük meg.

Carnegie

Mindez egy kimondottan gördülékeny játékmenetben realizálódik. Először ugyan még gondban lehetünk az akciókkal, elvégre a bevételt részben az amerikai térképre kiküldött munkásaink biztosítják, de néhány fordulót követően már nem a pénzmennyiség okozza a gondot, hanem az, hogy minden eltervezett célunkat elérjük. Azokból ugyanis bőven akad. Négy idővonallapon alakítjuk a történéseket, amelyek különböző régiókhoz tartoznak, közben adományozással vagy bevételszerzéssel, majd pedig jöhet az aktuális forduló vállalati részlegének/részlegeinek aktiválása. Utóbbiak a HR, a menedzsment, az építés, valamint a kutatás és fejlesztés. Ezekkel pedig nemcsak a vállalaton belül mozgatjuk az alkalmazottakat, de feladatokat is adhatunk nekik, területeket és épületeket szerezhetünk szerte Amerikában, közben projekteket teljesítve, ami növeli a dolgozók hatékonyságát. Egyszerű, mint az egyszeregy? Nem éppen, de azért az agyunk sem ég le közben.

Elsőre talán még nehéznek tűnik a koncepció, a BGG-n elért 3,82-es nehézség is nagyjából ennek szól, valamint a sokfajta tennivalónak, de igazából egészen áramvonalas és kimondottan logikus a vállalati felépítés és az alkalmazottak menedzselése. A lényeg talán itt is az, hogy lehetőleg mindenhol ott legyünk – ezt pedig a végjáték is érezhetően jutalmazza. Elvégre minél több nagyvárost kötünk össze, annál jobb a játék végi eredményünk, de az adományozásoknál is nehéz egyetlen szegmensben jól teljesíteni, így érdemes maximálisan kiaknázni az elért eredményeinkben rejlő lehetőségeket. Ebben persze két tényező is beleszólhat: a többi játékos akcióválasztása és a térkép helyszíneinek elfoglalása.

Carnegie

Szokás egyébként a játékot egyfajta Puerto Rico-alternatívának is tartani, de szerintem messze kevesebb a hasonlóság, mint ahogy azt ebből a hasonlatból sejtené az ember. Mert hát valóban az aktív játékos mozog az idővonalon, ahol az aktív részleget, a bevételi helyszínt-adományt választja ki, a többi játékos pedig követi, de itt véget is érnek az egyező pontok. Igen, valóban a hamburgert és a pizzát is éppen úgy megesszük és megrágjuk, mint a sztéket, de ugye nem annyira hasonló a strandburger, a kézműves burger vagy a medium rare wagyu? No, ennyire egyezik a játékmenet ezen része is. Minden más hasonlóság a véletlen és a képzelet műve.

De visszatérve a Carnegie-birodalomra, az mindenképpen szépen, élvezetesen és meglepően gyorsan épül. Egyetlen forduló alatt tulajdonképpen egy vagy kettő, maximum három dolgot csinálunk. Persze minél több részleget építettünk meg a vállalaton belül, annál több a lehetőségünk, és annál tovább tart ez a pár dolog, de még így is egészen gyorsan menedzselhető a HR, az építkezés és a többi akció. Nagyon szépen építhető egy egyszerűbb engine, amely az adott szekcióval bekapcsolva rengeteg mindent ad. Például ott a kutatás és fejlesztés, amely jól összerakva és ellátva munkaerővel csak úgy ontja a pontokat. De a bevételi források nagysága is ugyanígy növelhető a részlegekkel és alkalmazottakkal. Ráadásul minden régió és minden részleg bekapcsolására 5 lehetőségünk van, így bőven tudunk tarolni, ha jól építkezünk.

A Carnegie Deluxe Edition kimondottan igényes. A saját inzert mindent szépen és ésszerűen tárol, a rengeteg faelem és a masszív játékostábla az alá tolható projektsávokkal kifejezetten impresszív, pluszban pedig egy kisebb adag Kickstarter-extrát is kapunk. A kimondottan igényes fémmozdony nagyon mutatós kezdőjátékos jelző, ahogy a szintén fém akcióválasztó is remek darab. Igényesek a pénzjelölők – de talán felesleges is a felsorolás, mert lényegében minden az. Nem tudnék egy helyen sem belekötni a Quined Games társasjátékába, amely ráadásul teljesen nyelvfüggetlen, így ha az online elérhető angol vagy éppen a rajongói magyar szabály a birtokunkban van, akkor bárkivel leülhetünk játszani, bármelyik változatot is sikerült beszerezni (pro tipp: a kínai változatra hajtsunk rá a hivatalos webshopból, mert abból akad még Deluxe).

Carnegie Review - with Tom Vasel

Tom Vasel takes a look at Carnegie! Intro 0:00 Overview 1:25 Final Thoughts 10:37 Support The Dice Tower at http://www.dicetowerkickstarter.com Support the channel by becoming a member! https://www.youtube.com/channel/UCiwBbXQlljGjKtKhcdMliRA/join Subscribe to our newsletter, "The Dice Tower Digest": http://dicetowerdigest.com Check out the friendliest conventions on Earth!

Mindent összevetve a Carnegie önmagában egy remekül felépített, fantasztikus gazdasági társasjáték. Érdekes egyébként, hogy míg a téma alapján azt gondolnánk, hogy száraz és unalmas, a legtöbb hasonszőrű (és merész) társas ugyanígy telitalálat. A Union Stockyards, a Magnate: The First City, az Acélmágnás, a Brass, a Nucleum, a Kanban EV és a többi hasonszőrű darab mind-mind ide sorolható. Rendkívül izgalmas, élvezetes és tematikus játékokról van szó, amelyek a témát holt egyszerűen hozzák, csak ugye a sok választási lehetőség és következmény szokott visszatartó erővé válni. Szerintem a Carnegie ebben is remekel, és nem túl összetett, nem túl komplex. Valahol a könnyedebb Acélmágnás-Stockyards páros és a heavy Kanban és Nucleum között helyezkedik el. Ian O'Toole-nak hála ráadásul piszkosul jól néz ki. Tipikusan egyszerű, de nagyszerű, kimondottan stílusos és elegáns a dizájn, amely az adakozásrészleg szecessziós jellegében bontakozik ki csak úgy igazán. Szóval szerintem ez egy kiváló játék. Olyan, mint a jó bor. A jó whisky. És remélem, a Stupor Mundi legalább feleannyira jó lesz. Merthogy most az következik. És persze Cthulhu is támad. Reszkessetek! 

„Senkiből nem lesz jó vezető, ha mindent saját maga akar megtenni, vagy mindent a saját érdemének tekint.”

– Andrew Carnegie