• Ismertető
• 2026.04.28. 16:00:00

Férgek zabálják fel a tested – ilyen a Neo-Morphosis: Infestation

Régi tartozás ez, akárhogy is nézem. A Filippo Chirico vezette Dark Gate Games (DGG) társasjátékaival már évek óta szemezgetek, és talán a PC Guru és a Társalgó idejében, 2020 környékén kerestem meg először a kiadót, akkor még a Dark Rituals: Malleus Maleficarum miatt.

Később aztán újra és újra megpróbálkoztam egy kooperáció megteremtésével, akár a Zombie Horde, akár az Ancient Blood okán, melyek mind izgalmas megjelenésnek bizonyultak. Végül pedig idén jutottunk el odáig, hogy a levelezések gyümölcse beérjen: méghozzá első körben a 2023-as Neo-Morphosis: Infestationnel, amelyre már csak azért sem tudtam volna nemet mondani, mert a Nemesis már megtanította, hogy ha a jövő űrjének sötétjében nem is hallja senki a sikolyomat, attól még rohadtul tud fájni, mikor valami félremegy és az egész fém kaszni a mélyűrben robban ránk. Szóval igen, boldogan vágtam bele egy új kalandba. Meg a férgek és mindenféle mutánsok puha, de annál veszélyesebb testébe!

A játék hátterét biztosító történet szerint 2047-ben indult a NanoMirror-projekt, amely kimondottan rosszul sült el, emiatt új jégkorszak köszöntött be, a túlélők pedig azon dolgoznak, hogy megoldják ezt a válságot. Így kerülünk 2159-be a befagyott Földön. A cselekménybe egy négyfős utánpótlási csapat tagjaként kerülnek a játékosok, akik első munkanapjukra érkeznek a World Exit Kutatóállomásra. A küldetés: az egyik olyan kutatási projektben részt venni, amely az emberiséget a csillagok közé juttatja, közben megmentve a világot. Csak éppen fogalmad sincs, hogy mi vár rád!

Neo-Morphosis: Infestation

A Neo-Morphosis: Infestation a kiindulási ponthoz illően, egy teljesen kooperatív társas, azon belül pedig egy gyors tempójú sci-fi túlélőjáték 1-4 játékos számára. Lényege az, hogy a játékos vagy a játékosok megőrizzék a kutatóállomás épségét az azt elárasztó idegen lényekkel szemben, miközben teljesítik a forgatókönyv aktuális céljait. A kampány, ahogy általában, több összefüggő fejezeten vezeti végig a túlélőket, akik a kutatóállomás másik oldalán található teherautóig igyekeznek eljutni, elmenekülve az egyre nagyobb számban megjelenő lények elől. Szóval igen, kicsit benéztem a dolgot, mert valamiért azt gondoltam, hogy ez a horror-sci-fi kaland is az űrbe vezet, pedig a Földön játszódik. De csalódás így sem ért. Annyira nem, hogy eredetileg egyébként nem terveztem megtartani a Neo-Morphosist. Most meg már a kiegészítőket és deluxe elemeket nézegetem. Csak hogy legyen egy ígéretes felütés a bemutató előtt.

Ahogy a cikket kezdtem, alapvetően volt egyfajta kíváncsiságom a Dark Gate Games játékaival kapcsolatban, ráadásul valljuk be, hogy a különböző közösségi gyűjtések során látott mini-rengeteg is kimondottan igényesen és jól nézett ki. A Neo-Morphosis: Infestation a témája okán ettől függetlenül nem tartozott nálam a top kategóriába, ellentétbe a Zombie Horde-dal és a The Void Unveiled: Echoes of Arkhammel. Persze ettől függetlenül nagyon örültem, amikor a kiadó beleegyezett, hogy elküldi a horror-sci-fi alapdobozát. A véleményem pedig minden szempontból csak javult, amikor leültünk elé.

Neo-Morphosis: Infestation

Az, hogy valamennyire szkeptikusan álltam a próbajátékhoz, valahol szerintem érthető. Rengeteg a kooperatív dungeon crawler a piacon. Gond nélkül mondhatjuk, hogy az utóbbi túltelített, főleg a fantasy műfajban. Aztán ott van úgy en bloc a Zombicide, a Nemesis, a rengetegfajta és típusú lovecrafti és horror témájú társas, nem beszélve a Massive Darknessről és a többiről. Hogy ismét egy csapat tagjaként rójam a folyosókat és harcoljak mindenféle szörnyekkel, az önmagában már annyira nem lelkesít fel. Redundáns érzés újra és újra csatangolni, kutatni, felfegyverkezni és harcolni. Kivétel, amikor az alkotók mindezt jól adják elő. Márpedig Filippo Chirico és a DGG a Neo-Morphosis: Infestationnel ezt abszolút jól adja elő.

A kampányfüzetből bármelyik missziót is nézzük ki, akárhány játékos is indul, a tereplapok elrendezését követően a kezdő szektorban minden esetben felsorakozik a négy főszereplő. Tehát ha egyedül, ha ketten, ha hárman vagy négyen játszunk, akkor is mindenki táblára kerül, illetve egy forduló során mindenkinek három akció áll a rendelkezésére. Senki nem maradhat ki, senki nem ismételhet. Fontos még a xenobiológiai lapkák kombinálása, ezzel ugyanis minden forduló elején meghatározzuk, hogy mely idegenek ellen válnak az embereink hatékonyabbá. Ezenfelül a másik nagyon fontos tényező maga a technikai rendszer, avagy egy központi tábla, amelyen a fordulók száma mellett az elérhető rendszereszközöket menedzselhetjük, illetve a kríziseket próbáljuk megoldani.

Neo-Morphosis: Infestation

Összességében egyébként, ahogy már említettem, mindenkinek három akciója van, ezen megyünk végig a csapatfázisban, amikor ajtókat nyitunk és zárunk, ládákat ürítünk ki a hasznos eszközökért és fegyverekért, a terminállal a rendszer nyújtotta lehetőségeket vesszük igénybe – vagy éppen kijavítjuk a rendszerhibákat; a rendelkezésre álló drónt irányítjuk, hogy biztonságos távolságból küzdjünk meg a nehézségekkel és veszélyekkel. Veszélyből ugyanis bőven akad. 

A szobákba lépve az ott, az előkészítés során elhelyezett fertőzéskártyák átfordulnak, ezzel megmutatva, hogy mely szörnyek születnek be a helyiség melyik területére. Ami kifejezetten izgalmassá teszi az egészet: a lények nem kizárólag a játékosokat támadják, hanem a terminálokat, ajtókat és falakat is. Előbbieket azután meg kell javítani, míg utóbbiak okozzák a rendszerhibákat. Ha pedig túl sok a rendszerhiba, az éppen úgy elhozza a játék negatív befejezését, mint az, ha önmagában letelik az idő, vagy ha mindenkit kiütnek a szörnyetegek.

De szerencsére a kis csipet-csapatot sem kell félteni. Embereink a sima lootolás mellett eszközöket craftolhatnak, ami mindenképpen érdekes összetevő, mivel a normál ládák eltűnnek, ha kinyerjük belőlük a kártyák biztosította tartalmat, ellenben a craftolós helyszíneken a sikeres próbadobásokkal nagyon fontos és hasznos fegyvereket vagy eszközöket készíthetünk. A próbadobások egyébként a harcoknál, rendszerjavításoknál is szükségesek, előbbieknél egy normál D6-os kockával, felhasználva a karakterek saját, és a felvett eszközök és fegyverek extra képességeit és hatásait, míg utóbbiaknál speciális kockákat használunk, adott szimbólumokat megdobva, így teljesítve a követelményeket.

Neo-Morphosis: Infestation

És akkor még a lények fejlődéséről, növekedéséről vagy éppen egyedi képességeik bekapcsolásáról nem is beszéltünk. Mert persze ezek összessége hozza el a játékmechanikai finomságok sava-borsát. Ilyen finomságból bőven akad, emiatt minden egyes misszió rendkívül izgalmassá válik, függetlenül attól, hogy kivel merre haladunk és mit teszünk. Bőven van változatosság már az alapcsomaggal is, ugyanis rengeteg fertőzés- és aktivációs kártyát használunk, sőt a rendszerhibákból is akad választék – avagy minden játékban más-más nehézségekkel kell megküzdeni. A mutációk pedig minden esetben egyedire szabják a beszületett és életben maradt szörnyetegeket. És csak halkan merem mondani, hogy ha a királynő is előkerül, akkor aztán pláne nehéz dolga van annak, aki ki akarja irtani az összes rohadékot!

De talán éppen ezért lehet az, hogy az elsődleges cél a menekülés, nem pedig a teljes kiirtás. Ahogy általában, a véletlenül termelődő lényekkel, a random fejlődésekkel és a megjelenő rendszerhibákkal, valamint a kockadobással érkező szerencsefaktorral bármikor megtörténhet, hogy nagyon eldurvul a helyzet, amely pillanatok alatt eszkalálódhat végzetessé. Valahol pedig pont ettől izgalmas az egész, miközben a Neo-Morphosis: Infestation rendkívül tematikus, kimondottan ötletes és tartalmas már akkor is, ha csak az alapcsomagot szerezzük be, amely a 10 fejezettel önmagában is nagyjából 20-30 órányi szórakozást nyújt. Emellé pedig oda lehet számolni a kártyavezérelt missziógenerátor nyújtotta további lehetőségeket. És ez még csak az alapcsomag.

Mert persze a Kickstarter-kampány alatt számos kiegészítővel lehetett gazdagítani a játékmenetet és az élményt, így például nemcsak 3D-elemekkel (terminál, pod és a többi), valamint új karakterekkel (Ella Ridley) és főszörnyekkel (Brood Queen), vagy mutatósabb kockákkal feldobva az összképet, de merőben új tartalmakat is képbe hozva. A stretch goalok számos apróságot tartalmaznak, míg a The Syndicate’s Sleeper szörnyekkel, helyszínekkel és missziókkal bővíti a kampányt. Érdemes tehát lecsapni az All-in csomagra, ha még valahol elérhető.

Neo Morphosis: Infestation

Neo Morphosis: Infestation

De ha nem, akkor maga az alapcsomag is tökéletesen megfelel a célnak, ráadásul mint önálló játék, gazdaságosabb is, emellett elérhető a kiadónál. A Neo-Morphosis: Infestation egy nagyon élvezetes, ötletes és hangulatos kooperatív játék, kellően érdekes és izgalmas témával, egyedi elemei (xenobiológia, rendszerhibák és a többi) pedig kiemelik az átlagból. Egyedül talán a szabályfüzet az, amibe bele tudok kötni, mivel kicsit terjengős, nem annyira összeszedett, avagy sokkal érthetőbben és egyszerűbben is meg lehetett volna oldani. Bár ettől függetlenül is viszonylag könnyen meg lehet küzdeni a szabályokkal, mivel nem egy összetett társasról van szó. Innentől még inkább figyelem a Dark Gate Games társasjátékait, és remélhetőleg a későbbiekben a további megjelenéseiket is bemutathatom a magyar játékosközösségnek. 

A társasjáték szabályfüzetének tanulmányozása közben futottam bele egy magyar névbe: László Edét a creditsnél a térképek illusztrátoraként tüntették fel. Ede kimondottan jó munkát végzett, a helyszínek ugyanis egészen látványosak a berendezéssel és tárgyakkal, valamint a terjedő fertőzés nyomaival. Gyorsan fel is kerestem, hogy válaszoljon néhány kérdésemre.

Hogy találkoztatok a Dark Gate Gamesszel és hogyan jött ez a munka?

A DGG-t még a Kickstarteren fedeztem fel a Dark Rituals kampányon keresztül, amikor épp munkát kerestem. Akkor jutott eszembe, hogy érdekes lenne társasjátékokhoz illusztrációkat készíteni. Egyszerűen írtam nekik 2019-ben egy Facebook-üzenetet az akkori portfóliómmal, és úgy ítélték meg, hogy a stílusom jól illik a játékhoz. Ők számítottak az első komolyabb megbízóimnak, de sikerült hoznom az elvárt színvonalat.

Mennyire kaptál szabadságot, mennyire volt kötve a kezed az illusztrációk elkészítése során? 

Elég sok szabadságot kaptam a munkában: általában csak a layoutot kaptam meg, és a „set dressing” rész volt az én feladatom, ami mindig kifejezetten szórakoztató volt.

Milyen koncepció alapján dolgoztál?

Inspirációként főleg az Alien-filmekből ismert űrhajó-belső terek szolgáltak. Minden fontosabb helyszínnek próbáltam egyedi karaktert adni.

László Ede

Készítettél illusztrációkat más társas- vagy videójátékokhoz is?

Igen, dolgoztam a Vampire Hunters-ön, illetve a Dark Rituals-on és annak kiegészítőin is. Ezen kívül a Creature Casterrel is készítettem társasjáték projekteket. Később inkább videójátékok felé fordultam. Amiről nyilvánosan beszélhetek, az a King Arthur: Knight’s Tale a magyar NeocoreGamestől. A többi projektemet sajnos NDA védi.

Ha te játszol, akkor mivel?

Társasjátékkal nem nagyon szoktam, de dolgozni számomra mindig is szórakoztatóbb volt, mint játszani. Amikor van időm, inkább single player, történetközpontú videójátékokat választok, például a Black Myth: Wukongot, a God of Wart vagy a Witchert. Ha viszont barátokkal játszom, akkor kifejezetten szeretem az olyan „friendslop” típusú játékokat, mint a Barotrauma vagy a Valheim.