• Ismertető
• 2024.07.20. 14:00:00

Hupp - Cuki agyégetés

Cuki cicák, mosolygó macska a dobozon, steppelt szövet játéktábla, aranyos elnevezés, boldog ugrándozás az ágyon. Ez biztos valami egyszerű gyerekjáték. De miért van a dobozon, hogy "Megtévesztően cuki, meglepően cseles taktikai játék két főre"? Nos, pont azért, mert a cuki küllem meglepően mély beltartalmat takar.

Ahogy már a dobozon is láthatjuk, a Hupp egy cicás témával ellátott kétfős taktikai játék, melyben a cicáinkkal és macskáinkkal úgy ugrálunk az ágyra, hogy az ellenfél szőrmókjait minél rosszabb helyre lökjük, a mieinket pedig minél jobbra. Tulajdonképpen egy tematizált, nagyobb táblás, komplexebb amőbával van dolgunk.

A játék komplexitása szerencsére nem az előkészületekben rejlik. Kiveszünk mindent a dobozból, majd megfordítjuk azt, hiszen az lesz a játéktáblánk. Erre ráhelyezzük a steppelt ágytakarót, majd színválasztás után (vörös vagy szürke) mindenki megkapja az összes cicát és macskát (8-8), melyekből mind a nyolc cicát magukhoz veszik. Ha mindezekkel megvagyunk, az kezdi a játékot, aki legutóbb simogatott cicát.

A körünk abból áll, hogy letesszük a készletünkből az egyik cicát a takaró egy üres mezőjére, majd minden szomszédos (átlósan is) állatot arrébb huppantunk egy mezővel. A huppanás úgy történik, hogy a lehelyezett állattól kiindulva a szomszédos négylábú felé meghatározott irányába léptetünk egyet az utóbbin. Fontos, hogy így a huppantott cicák akár le is eshetnek az ágyról, és nem csak az ellenfél nyávogó hadseregét lökjük meg. A huppanást csak az tudja megakadályozni, ha az adott irányban a szomszédos mező - ahova érkezne a cica - nem üres. Ja, és persze annyira nem túlsúlyos az egyik házikedvenc sem, hogy a huppantott egyedek is huppantsanak másokat.

Amennyiben a huppanások elvégzése után három cicánk sorakozik egymás mellett (vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan), akkor eltávolítjuk azokat a tábláról és a készletünkből, majd cserébe magunkhoz veszünk három macskát. Ha egyszerre hosszabb vagy több sor is kialakul, akkor három figurát kiválasztunk, és azokat vesszük le. A szabály alapján csak a saját körünkben szedhetünk le cicákat a tábláról, így ha véletlenül jól járunk a másik lépése után, meg kell várnunk a sajátunkat is. Természetesen vegyes és csak macskákból álló sorokat is kihozhatunk, ekkor csak a cicák fejlődnek, a macskák csak lejönnek a takaróról - biztos megunták a többiek társaságát.

Ha elfogyott a készletünkből az összes cica és macska, akkor leszedhetjük egy tetszőleges cicánkat, és továbbfejleszthetjük egy macskává - amely a készletünkbe kerül. Ugye, milyen gyorsan felnőnek? Természetesen macskát is leszedhetünk, de az ilyenkor csak visszakerül a készletünkbe, semmi fejlesztés nem történik.

De miért is jók a macskák? Egyrészt azért, mert őket a cicák semmilyen esetben nem tudják huppantani - fordítva viszont nem igaz a dolog. Másrészt pedig azért, mert a játékot az nyeri, akinek kigyűlik egy három macskából álló sora a huppanások elvégzése után, vagy a táblán van mind a nyolc macskája.

Komolyan kell vennünk a dobozon és a szabálykönyvben látható utalásokat, ugyanis jóval komolyabb játék a Hupp, mint amilyennek tűnik. A szabályok elég könnyen elsajátíthatóak, nincs sok apró részlet sem, ez szerintem többeknek örömteli dolog. Nálunk egy dolog maradt csak nyitott kérdésként, de erre könnyedén megtaláltuk a választ a BGG-n, egyenesen Scott Brady-től (a játék tervezőjétől). (A kérdéses dolog az volt, hogy ki nyer, ha egyszerre jön ki mindkét játékosnak a három macskából álló sor? A válasz pedig az, hogy az aktív játékos, ugyanis mindig a körünk végén ellenőrizzük, hogy nyertünk-e.)

Kevés alkatrészt tartalmaz a doboz, de azok cukik és ötletesek. Kifejezetten kreatív - de persze, nem egyedi -, hogy a dobozra is szükségünk van, hiszen az adja az ágykeretet.

Visszatérve a komplexitásra, igazi agyégetés a játékmenet. Nekem eddig az a tapasztalatom, hogy érdemes szinte mindenáron megakadályozni, hogy a másik macskákat szerezzen, mert amint valaki felfejleszti néhány cicáját, óriási előnybe tud kerülni a másikhoz képest - mivel azok ellen nem lesz ellenszerünk. Nem feltétlenül válik egyértelművé ilyenkor a végkimenetel, de jelentősen eltolódnak a győzelmi esélyek. Ez igazából nem negatívum, hiszen ez teszi igazán izgalmassá és taktikaivá a működést. Rákényszerít minket a fokozott figyelemre, ugyanis ha egyszer valamit benézünk, akkor előnybe hozzuk a másikat, és a saját esélyeinket rontjuk.

A játékban gyakorlatilag nincs szerencsefaktor, hiszen minden a döntéseinken múlik, véletlen történésekkel nem találkozhatunk - mármint azon kívül, hogy véletlenül rosszul döntünk.

A sok taktikázás miatt jelentős különbséget okozhat az életkorbeli előny (leginkább gyerek a felnőtt elleni szituációkban), ezért van egy egyszerűsített szabályrendszer is: a macskákat a dobozban hagyjuk, és az nyer, aki létrehoz egy három cicából álló sort, vagy a táblára helyezi az összes cicáját. Bár ha jobban belegondolunk, ez nem annyira segít az előny áthidalásában, inkább a gyerekeknek nagyobb élményt nyújthat egymás ellen.

A Hupp sokkal komolyabb játék, mint amilyennek látszik. A cicás témával valószínűleg elég sok ember számára vonzóvá válik, de nálunk az is előfordult, hogy némelyek nézték a játékmenetet, aztán a komplexitása, taktikussága miatt tetszett meg nekik, és ezért próbálták ki végül. Úgyhogy a játékot "eladni" nem nehéz, de jó tisztában lenni azzal, hogy mire számíthatunk. Én egy kifejezetten jó és gondolkodtató párbajjátéknak gondolom.