• Ismertető
• 2023.12.09. 10:59:00

Deszkalózok – Csak semmi fánik!

A történet szerint Zsiráf kapitány kincseire fáj a fogunk és kalóz elefántokként igyekszünk tőle minél többet elcsenni. A játékban kincskártyákat fogunk felcsapni, addig, amíg elég bátrak vagyunk… Aki nagyot mer, az nagyot nyer. Vagy bukik! Ilyen az elefántok szerencséje, majd legközelebb óvatosabb leszel.

A doboz hátulja lesz a kalózhajó, erre helyezzük a mágneses pallókat, azok első mezőjére pedig az elefántokat. Minden játékos választ egyet: kék, zöld, sárga vagy piros színnel jelölt ormányossal kezdi meg a kincskeresést. A kártyatartó tábla lesz a hajóhíd, ide fogjuk felpakolni a kincskártyákat. Hét fajta kincs található a kártyákon: érme, rubin, térkép, iránytű, kard, kampó és messzelátó. Mindegyikből 7 db van a pakliban, tehát összesen 49 lapunk van, amit jól megkeverünk a játék elején. Kész is az előkészület, kezdődhet a kincskeresés.

Sajnos nem kapunk utasítást arra ki lesz a kezdőjátékos, pedig lehetne például az, aki legutóbb látott kalózt, keresett kincset, esetleg utazott Zsiráf kapitány hajójával… Szóval szabadon dönthetünk, sorsolhatunk kezdőjátékost.

A játékban az lesz a célunk, hogy a körünkben minél több különböző kincskártyát fedjünk fel, ezzel a többi játékos pallóját terheljük, így igyekszünk elérni, hogy valaki más pottyanjon elsőként a vízbe. Azonban, ha azonos kártya kerül felfedésre, akkor a mi kalózunk mozdul egyet a pallón, közelítve szép lassan a hideg hullámok felé.

A saját körünk mindig a következőképpen fog zajlani:

Felhúzunk egy lapot, lehelyezzünk a hajóhídra, majd döntünk: megállunk, vagy szerencsét próbálunk és még egy lapot húzunk. Ha az első lehetőséget választjuk és inkább a biztosra megyünk, akkor a többi játékos annyi ládajelölőt kell, hogy a pallója végére helyezzen, amennyi az utolsóként lerakott kártyánk felett látható. Ha merészebbek vagyunk és húzunk még egy lapot, akkor két eset lehetséges: ha szerencsénk van, akkor olyan kincskártyát fedünk fel, ami még nem szerepel a hajóhídon és ismét dönthetünk, hogy megyünk-e tovább vagy megállunk. Így több ládával terhelhetjük ellenfeleink labilis pallóit és elérhetjük, hogy ők essenek elsőként a vízbe. A rosszabbik eset az, ha egy olyan kincs kerül fel, ami a már szerepel a sorban, ekkor viszont mi kerülünk pácba, ugyanis a saját elefántunkkal kell egyet előre lépnünk.

6 különböző kincskártya felhúzásával azonnal megnyerjük a játékot, bár erre viszonylag kicsi az esély. A körünk végén a lapokat levesszük és a dobópakliba kerülnek. Majd a következő elefánton a sor, hogy szerencsét próbáljon.

A játék addig tart, míg valamelyik ormányos vízbe esik, ezáltal tulajdonképpen ő a játék vesztese, a többiek a győztesek. Persze közösen kisegítik pórul járt barátjukat a tajtékzó tengerből és már kezdődhet is egy új kör.

A külcsín azonnal magával ragad: a doboz elején kirakatban kapjuk a három elefántot, akikkel kincsszerzésre indulhatunk. A játékot 2-4 fő számára tervezték, a negyedik fáni már sajnos nem fért oda, így őt a dobozban találjuk. A szép színes doboz és a cuki figurák megteszik a hatásukat: rögtön kedvet is kapunk a játékhoz. A 8 évesemet mostanában nehezebb bevonni a játékokba, de itt nem kellett hívni, a dizájn csábította, ő szerette volna kibontani és le is nyomtunk azonnal négy partit. Jókat nevettünk, élvezte, hogy a négyből kétszer én csobbantam. Tetszett neki, hogy nem kellett hosszú szabályokkal, pontozási rendszerrel untatnom, tényleg csak pár mondat a játékszabály és azonnal indulhat a móka. Ez az egyszerűség teszi lehetővé, hogy már 5 éves kortól játszható a Deszkalózok. Hogy miért éppen zsiráf és elefánt, és ezek az állatok hogyan kapcsolódnak a kalózkodáshoz azt nem tudom, de a gyerekemben fel sem merült a kérdés, ugyhogy nekem sem tisztem ezt firtatni.

Arra, hogy 6 különböző kincskártyát húzunk fel és ezzel azonnal megnyerjük a játékot kicsi az esély, de sikerülhet, ha kockáztatunk és a játék elején ez még bőven beleférhet. Meg egyébként közben is, hiszen ez egy szórakoztató gyerekjáték, nem szabad véresen komolyan venni. Amikor a fiamnak sikerült felhúzni a hatodik kártyát, óriási örömujjongásban tört ki. Szuper élmény volt! Felnőtt társaságban is teszteltük, jó levezetés volt a keményebb játékok után, élveztük egymás heccelését és percek alatt lement három játék. 

A doboz kialakítása belülről is rendkívül praktikus, a hátulja lesz maga a játéktér, ami a mágnessel rögzülő pallókkal jól hozza a hajó hangulatot. Hivatalosan 15 perc a játékidő, de nekünk két fővel hamarabb lement egy parti és annyira élveztük, hogy már kezdtük is a következőt. 

Érdekességként megemlíteném, hogy bár a francia szerzőpáros neve nekem nem csengett ismerősen, de utána olvasva rájöttem, hogy kicsit sem ismeretlenekről van szó: Benoit Turpin a Köszöntünk… álmaid városában! és a Köszöntünk a holdon megalkotója, míg Florian Sirieix többek között az Imaginarium és a Save the Meeples játékok szerzője. A zseniális magyar cím és alcím miatt mindenképp szeretném megdicsérni a fordítói munkát, amit Szöllősi Ritának köszönhetünk.

A gyerekjátékok esetében fontos tényező, hogy felnőttként is élvezetes legyen, ugyanakkor a gyerek is jól érezze magát, ne legyen túl komplex, de ne is legyen unalmas. Szórakoztasson és ne legyen annyira nehéz, hogy a gyereknek esélye se legyen a győzelemre. Ezt az arany középutat nehéz megtalálni. Nekünk a Deszkalózok pont azt az élményt nyújtotta, ami miatt rendszeresen le fog kerülni a polcunkról és szívesen fogom megmutatni szélesebb körben is a családomnak, gyerekeknek, valamint ajánlom a karácsonyi listára felírni azoknak, akik szórakoztató gyerek társasjátékot keresnek.