• Ismertető
• 2023.03.06. 16:37:00

Dominion - Megalomán kártyajáték

Uralkodónak lenni jó, de kicsit unalmassá válhat, ha pár nyomorult birtokon és egy adag rézen kívül nincs semmi, amit fel tudunk mutatni. Ideje elkezdeni terjeszkedni. A bökkenő ott van, hogy több környékbeli uralkodónak is pont ugyanezen jár az esze.

A Dominion egy kompetitív pakliépítő kártyajáték, melyben mindenki a már említett uradalmak valamelyikének első embereként kezdi a játékot, azzal a céllal, hogy ő gyűjtse össze a lehető legtöbb győzelmi pontot a virágzó gazdaság és a hatalmas területek elérésével. Jelen cikk az angolul 2016-ban, magyarul 2022-ben megjelent második kiadásról szól.

A játék rengeteg kártyát és kártyatípust tartalmaz. Ezek között vannak kincskártyák, győzelmipont-kártyák, átok-, valamint királyságkártyák. Ezek teszik igazán izgalmassá, sokszínűvé és variálhatóvá a játékot.

Az előkészítés során kiszedjük a dobozból a hét alapkártya-paklit (réz, ezüst, arany, birtok, hercegség, tartomány, átok), valamint tíz királyságkártya-paklit, és képpel felfelé az asztal közepére helyezzük azokat - a szemét táblával együtt. Ezen kívül mindenki kap hét réz-, valamint három birtokkártyát - ezek alkotják a kezdőpaklinkat. Keverés után minden játékos húz öt lapot a saját paklijából, kiválasztjuk, ki legyen a kezdőjátékos, és már kezdhetjük is a pakliépítkezést.

A saját körünk három részből áll. Az akciófázis során kijátszhatunk egy akciókártyát a kezünkből, majd végrehajthatjuk az arra írt hatásokat. Ez lehet akár plusz akció, plusz vásárlás, kártyahúzás, bónusz érme, vagy valami más izgalmas előny. Ezután következik a vásárlásfázis, melynek az elején kijátszhatunk kincskártyákat (réz, ezüst, arany), hogy érméket szerezzünk, majd azok felhasználásával végrehajthatunk egy vásárlást - ekkor egy olyan kártyát megvásárolhatunk a középen lévő paklikból, melyet megengedhetünk magunknak az előzőleg szerzett érmeszámunk, valamint a vásárlás tárgyát képező lap ára alapján. Végül végrehajtjuk a takarításfázist: eldobjuk az összes kézben tartott, valamint kijátszott kártyánkat. Amint ezzel megvagyunk húzunk öt újabb lapot, és jöhet a következő játékos.

Amint valaki elviszi az utolsó tartománykártyát, vagy kiürül három tetszőleges pakli középen, a játék a soros (nem György) uralkodó köre befejeztével véget ér. Ilyenkor mindenki megszámolja a győzelmipont-kártyáin található összpontszámot, és a legmagasabb ponttal rendelkező játékos nyer.

A szemétnek egyszerű szerepe van: bizonyos kártyák kijátszásakor lehetőségünk van kihajítani lapokat - ezek a szemétbe kerülnek, ahonnan (az alapjátékban) nincs lehetőség semmit visszahozni.

Bizony, ahogy látszik a leírás alapján, ez egy pofonegyszerű, nem túlkomplikált kártyajáték. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor mégis mi szükség van ekkora dobozra, valamint 500 kártyára. A kártyajáték áráról nem is beszélve.

Nos, a játék igazi mélysége abban rejlik, hogy milyen erős paklit tudunk felépíteni, milyen kedvező kombinációkat tudunk összehozni, és jókor kezdjük-e el gyűjteni a sok pontot érő kártyákat. Ez utóbbi azért fontos, mert azok önmagukban csak hátráltatnak minket az akciózás közben, de ha túl sokáig építgetjük a gazdaságunkat, akkor hoppon maradhatunk, mert az akció- és kincskártyák nem érnek semmit a játék végén.

Sőt, emellett még az is fontos szempont, hogy a játék elején a tíz kincskártya-paklit összesen 26 kártyatípusból tudjuk összeválogatni. Ezt megtehetjük véletlenszerűen a randomizálókártyák segítségével, összeválogathatjuk magunk, vagy használhatjuk a szabály végén található válogatások egyikét is. Ez óriási változatosságot hoz a játékba. Ha úgy tetszik, eljátszogathatunk egymás mellett, más esetben pedig egy elképesztően konfrontatív játékot hozhatunk létre, ahol az átokkártya mindennapos részévé válik az életünknek. Emiatt a sokszínűség miatt sokféle játékosnak örömet okozhatunk, ha a nekik tetsző kombinációt alkalmazzuk az adott játék során.

A játékot nem kizárt, hogy jogászok és/vagy informatikusok számára tervezték, ugyanis a szabálykönyv szinte minden lehetséges apróságra kitér, és alig van olyan részlet, amit nem tisztáz, alig van nyitott kérdés más játékokhoz képest. Ennek az eredménye egy 16 oldalas szabálykönyv, amely elsőre ijesztőnek tűnik, de ebből az alapszabályok durván 4 oldalon keresztül olvashatóak - minden egyéb valamilyen részletkérdést tisztáz. Ez nekem abszolút pozitívum, hiszen nagyon bosszantó tud lenni, amikor mi kell közösen kitaláljuk, hogy egy dolgot mégis hogyan kell értelmezni.

Nem csoda, hogy a készítők ilyen bőbeszédű szabályt mellékeltek, ugyanis maga a játék is nagydobozos - kártyajátékhoz mérten pedig egyenesen gigadobozos. Tehát kényelmesen elfér benne az a pár oldal. Az inzert nagyon jól kitalált, és sokat gyorsít a ki-bepakoláson, hogy minden paklinak megvan a maga felcímkézett helye. Sajnos a magyar fordításban a birtok rossz helyre került, ugyanis ha oda akarnánk rakni a birtokokat, ahova a lapka írja, akkor bizony nem férnének el - ez persze könnyen orvosolható úgy, hogy kicseréljük egy másik győzelmipont-kártya paklival.

A kinézet 2008 óta nem sokat változott (még a vérfrissítés hatására sem), így mára már kicsit régiessé vált. Ez persze csak egy szempont a sok közül, és a működést nem befolyásolja, legfeljebb a hangulatot.

Ha nem lenne elég változatos az alapjátékban lévő 500 kártya, akkor beleáshatjuk magunkat a tonnányi kiegészítőbe is. Nem vicc, a Dominionhoz eszméletlenül sok kiegészítő jelent meg, melyek újabb kártyatípusokkal, illetve működésbeli változtatásokkal/kiegészítésekkel látják el az alapot. Ezek szinte kivétel nélkül nem kaphatóak magyar nyelven, de ha a nyelfüggőség nem probléma, akkor akár idegennyelvű kiegészítőkkel is felturbózhatjuk az élményt - persze előtte érdemes utánanézni, hogy az adott darab valóban kompatibilis-e a magyar verzióval, illetve az első és a második kiadások között is vannak különbségek (nem csak az alapjáték esetén). Arról nem is beszélve, hogy ezek jelentős része nem olyan könnyen beszerezhető, ha pedig az, akkor elég borsos áron.

Amennyiben nem a változatosság hiánya, hanem a játékosszám a probléma, akkor a maximális játékosszám növelésére alkalmas lehet némelyik kiegészítő, a Big Box, illetve az alapjáték kétszeri megvásárlása. Ezek pontos kivitelezésében a szabálykönyv jó útmutató lehet.

De ha már érintettük, nézzünk egy listát az első és a második kiadások közti különbségekről (a teljesség igénye nélkül):

• Szemét kártya helyett szemét tábla van.
• A kártyákon lévő szövegek nagyobbak, olvashatóbbak lettek.
• A győzelmipont-kártyákon, az átokkártyákon és a kincskártyákon vannak képek is.
• A favágó, tolvaj, kancellár, lakoma, kém, kalandor kártyák helyett újak kerültek be a játékba: hírvivő, kereskedő, vazallus, vadorzó, rabló, őrszem, kézműves.
• Apró módosítások történtek az újrakeverés kapcsán.

A Dominion egy remek pakliépítős kártyajáték. Ugyan mindenki ugyanazzal a paklival kezdi, de a szerencsétől függően kialakulhatnak szakadékok a játék folyamán. Ez talán általános probléma a kompetitív pakliépítős darabok esetén. Egy kooperatív játéknál nem probléma, ha valakinek gyengébb kártyái vannak, mert a többiek kompenzálhatják, és együtt nyernek vagy veszítenek. Kompetitív esetén ez nem igaz. Ettől függetlenül egy jól felépített, komolyabb csiszoláson és balanszoláson átesett kivitel a második kiadás, és ha valaki nem sajnál rá ennyi pénzt, sokszínű játékmeneteket biztosító kincset találhat.