• Ismertető
• 2021.04.28. 10:00:00

Bájos kis bestiák – Cukormáz és halálvarázs

Van abban valami, amikor cukimuki állatkák gyepálják és hentelik szét egymást apró darabokra (ld. Happy Tree Friends). Elég ambivalens dolog, talán ezért is olyan vicces, és bizonyára az Unstable Unicorns készítőjének éppen ezért esett a választása állatkákra, amikor legújabb játékának keresett témát (ráadásul, mint tematika, egyre felkapottabbak az erdei kisállatok). A Bájos kis Bestiák főszereplői ugyanis aranyos állatocskák, akik fantasy szerepjátékok hőseit testesítik meg.

A hős szót, habár a kártyán valóban így nevezik őket, rakjuk is gyorsan zárójelbe. Hogy miért? Mert a másik téma, amiből a Bájos kis Bestiák merít, az a Dungeons & Dragons, annak is a szörnygyakós, kincsharácsolós stílusa. Felejtsük el gyorsan a hazafias, önfeláldozó hős mintaképét, és fogadjuk el, hogy bájos kis hőseink idejük nagy részét azzal fogják tölteni, hogy minél változatosabb módokon tegyenek keresztbe hőstársaiknak.

Talán ennyiből már látszik, hogy a Bájos kis Bestiák a partijátékok mezőnyét erősíti, és nem szabad komolyan venni. Elég csak ránézni a bohókás, rajzfilmes stílusban megrajzolt vadállatainkra: a fejszét lóbáló mackó, az aranyfényben tündöklő egyszarvú, az Assassin’s Creed egyik főszereplőjét utánzó macsek, vagy a részeges kismókus láttán egy szempillantás alatt el is helyezhetjük fejben a játékot a komolysági listán. Ezzel persze még nincs vége, sőt.

A Bájos kis Bestiákat 2-6 fő játszhatja, játékideje pedig igazándiból a játékosok stílusán, hozzáállásán múlik, no meg a szerencsén (erről később). A játék célja, hogy te légy az, aki előbb pusztít el három mitikus szörnyet, vagy elsőként állít ki egy All-Star hőscsapatot. A játékmenet egyszerű: amikor sorra kerülsz, három akciópontból hajthatsz végre akciókat. Egy pontért lapot húzhatsz, hőst, varázslatot vagy varázstárgyat játszhatsz ki kézből, illetve egy csapatodban lévő hős képességét próbálhatod meg aktiválni.

Két pontból mehetsz neki egy szörnyetegnek, három pontból pedig eldobod a lapjaidat (már ha van), és felhúzol ötöt. Ennyi. A többi már csak rajtad, és a dobókockákon múlik. Bizony, a Bájos kis Bestiák, visszanyúlva a szerepjátékos gyökerekig, dobókockákkal szimulálja, hogy sikerül-e aktiválni az adott kártya képességét, szerencsére (!) azonban vannak olyan lapok, amik fix plusz vagy mínusz értékekkel befolyásolják a dobás eredményét. Pluszos módosító arra az esetre, ha azt akarod, hogy mégis sikerüljön egy dobásod, negatív pedig, ha valaki más dobását szeretnéd csökkenteni. El lehet képzelni, hogy egy-egy győzelemgyanús megmozdulás esetén hogyan záporoznak a módosítók hol innen, hol onnan.

Ha ez a fajta játékmenet ismerős neked valahonnan, nem tévedsz: a Bájos kis Bestiák működése nagyon hasonlít a Munchkinéhoz. Tisztában vagyok vele, hogy sokan utálják a Munchkint túlságosan szertelen, kaotikus természete miatt, a hasonlóságok azonban kimerülnek a hátbaszúrós, egymást folyton akadályozó játékstílusban. Ha pont emiatt nem szereted a Munchkint, akkor a Bestiákat sem fogod – ezekben a játékokban nincs barátság, amint valaki elhúz, a többiek rögtön megpróbálják visszahúzni, szenvtelenül és kegyetlenül.

A Bájos kis Bestiák és a Munchkin közötti alapvető különbség azonban a letisztult, határozott és érthető szabályrendszer, illetve működési keret. Itt nem lesznek vérre menő szabályértelmezési viták, vagy legalábbis sokkal ritkábban. A Munchkint körbelengi egyfajta trash-aura – de ez így van jól, szabályhuszárkodva és józanul egyszerűen nem ugyanaz a fílingje, mint egy enyhén ittas, minden hájjal megkent csapattal. A Bájos kis Bestiákat is lehet utóbbi módon játszani, sőt, ajánlott hozzá egy csipetnyi a fenti attitűdből, mert minimális genyósággal nagyon ritkán nyersz majd, de már a játék dizájnja is sugall egyfajta rendezettebb körülmények közül érkező hozzáállást. A szép, fehér keretek, a halvány, nyugtató kontúr a lapok hátulján arisztokrata származást sugallnak, annak ellenére, hogy a parodisztikus, direkt infantilisre vett – egyébként oltári hangulatos és fenomenális - grafikák ennek ellenkezőjéről tanúskodnak.

A játékmenet természetesen már hűen tükrözi belső bestia énünket: hősöket gyűjtünk, hogy azok képességeivel megnyirbáljuk ellenfeleink hatékonysági együtthatóját, szemétkedős lapokat és próbatételeket játszunk ki rájuk, megpróbáljuk elorozni a többiek orra elől a legelőnyösebb bónuszt adó szörnyet, és eközben kivárásra is érdemes játszanunk, ha beütne egy nagyobb össztűz, hogy ki tudjuk védeni pozitív módosítókkal. A hőseink által bevethető galádságok egészen széles skálán mozognak, a tolvaj cicák ellopják mások lapjait és hőseit, a medve harcosok megsemmisítik azokat, a róka vándorok lapokat húznak, az egyszarvú őrzők védelmet és bónuszokat adnak, a varázsló nyuszik brutális, de ritkán létrejövő mágiákat puffogtatnak, a bárd mókusok pedig, nos, ők egészen sokoldalúak.

Mivel minden lapot egy közös pakliból húzunk, így egy játszma sem lesz ugyanolyan, a számos különleges képesség, ami minden egyes hős esetén egyedi (például minden cica mást és máshogyan próbál ellopni), garantálja, hogy változatos partik alakuljanak ki. A szerencsén múlik, hogy milyen hőseid lesznek, de a játék minden egyes lapja lehetőséget ad rá valamilyen módon, hogy kompenzálj, majd hogy fordíts. A Bájos kis Bestiák egy igazi adok-kapok, hol az egyik játékos kerül fölénybe, hol egy másik, izgalmas kombók alakulhatnak ki, nincs igazi nyerő stratégia. A számos képesség miatt nem is mondanám kocsmajátéknak, itt oda kell figyelni, mikor melyik hősödet használd, mikor szólj bele mások játékába – taktikus játékmenete a partijátékok skáláján az összetettebb, komolyabb darabok közé sorolja.

Emiatt, no és a randomitás miatt játékideje eléggé szélsőséges: elképzelhető, hogy egy kevésbé agresszívabb, a gáncsolást nem kihasználó társaságban szerencsés dobásokkal 20 perc alatt megnyeri valaki három szörny legyilkolásával, míg egy egymásnak eső partiban a folyamatos „dögöljön meg az összes szomszéd tehene” attitűd miatt másfél óra alatt érnek csak a végére. Ráadásul minél többen játsszuk, a holtidő is el tud nyúlni, pláne akkor, ha éppen nincs szemétkedős lapunk.

Egy szó, mint száz, a Bájos kis Bestiák egy könnyed, de taktikus játék, ahol a főszerepben egymás eltiprása áll, persze vicces és komolytalan külsővel, rendkívül változatos és szórakoztató játékmenettel. Gyönyörű dizájnja, baráti ára és egyszerű szabályai révén a családi kategórián belül is egy remek választás – annak ellenére, hogy egy barátságtalan játék, nincs benne véres, vagy kegyetlen jelenet, a figurák viccesen agresszívak, manapság ez bőven a kisgyerekek tűréshatárán belül van, emiatt nem érdemes aggódni, de a BGG-n, vagy a kiadó, a Reflexshop honlapján bele lehet kukkantani a kártyaképekbe, hogy adott család számára beleférős-e még. Gémerek számára is ajánlott, mert bőven van benne annyi mélység, ami garantálja, hogy fel- vagy levezetésként többször is előkerüljön. Aki szereti az egymással kiszúrós játékokat, az ne hagyja ki, a Bájos kis Bestiák egy igazi gyöngyszem.