• Ismertető
• 2021.02.19. 10:00:00

Ketten a bűvös rengetegben - Csak csöndben, csak némán

A minap éppen kétfős kooperatív játékokat keresgéltem, amikor megakadt a szemem egy szép, rókás borítón. Mivel jól ismerek egy személyt, akinél a rókák telitalálatnak számítanak, gondolkodás nélkül kattintottam a játék linkjére. Klasszikus meséket idéző pasztellszerű színek, jóképű királyfi, "diznis" hercegnők és rókák néztek rám vissza kártyalapokról, hát ez abszolút nőcis téma, ez kell ide, gondoltam, és nem is hezitáltam.

Annál nagyobb meglepetés ért, amikor belekukkantottam a játékmenetbe. Egy aprócska táblán egy narancsszínű korongot kell fel és alá mozgatni, egy még klasszikusabbnak számító ütésvivős mechanizmus segítségével. De hová lettek a rókák? És mi ez a korong? Ekkor megszólalt bennem a mélyen eltemetett, és csak nagyon ritkán előbukkanó bölcs énem: „Ne ítélj elsőre!” Majd tanácstalan hallgatásomat érzékelvén még annyit hozzátett: „Puding próbája az evés!”

Hát jó, igaza van, mit veszíthetek, próbáljuk ki. Maximum megbánom és tanulok belőle.

De nem bántam meg.

A Ketten a bűvös rengetegben tematikája cukormázként vonzza a sűrű erdő mélyén bolyongó hercegnős mesékért rajongókat, ám a tematika jelen esetben kimerül az alapul vett történet nagyvonalakban való felvázolásában, illetve az ebből merített mesebeli alakok stílusos vizuális megjelenítésében. Ugyan a háttérsztori szerint egy hercegnőt és a favágó lányát irányítjuk, akik a bűvös rengeteg barátságtalan fái között sötétbe vesző ösvényeken keresik az élet értelmét – vagy egy délceg muzsikust? -, valójában azonban egy korongot léptetünk ide-oda lineárisan felfűzött mezőkön…

Magával a témával semmi bajom, üdítő színfolt, hogy végre nem zombik vagy űrcsotrogányok lövik-tépik egymást halomra – viszont a játékmenet és a ráhúzott királynői köntös közt szakadék húzódik. Sőt, a játékmenettel sincs bajom: egyszerű, és játszatja magát. Csupán a kettő közti hézagot lehetett volna kicsit jobban betömködni.

De akkor nézzük is, hogyan zajlik egy Ketten a bűvös rengetegben parti. A játék szigorúan kétfős, és kooperatív, vagyis egy csapatként nyerünk, vagy bukunk el. A picike, de annál aranyosabb játéktábla egy erdőt jelképez, melynek mezői mellett ékkövek helyezkednek el. Célunk az összes drágakő begyűjtése, amely tett önmagában nem kíván nagy fineszt: elég odalépni. Igen ám, de lépni szabad akaratunkból nem tudunk, ehhez kártyákra van szükségünk.

A játék alapja a snapszer és társai által alkalmazott ütésvivés, ezért a 30 darabos pakli háromféle színében egytől tízig számozott lapokat találunk. A lapokon látható mancsok határozzák meg, hogy mennyit lép majd a korongunk, és mindkét lap értéket össze kell adni. Az ütések egyszerűek, az egyik játékos hív egy lapot, amire a másik rak egy kártyát a kezéből. Kötelező színre színt rakni, ha nincs, csak akkor lehet más színű lappal jönni, ráadásul van aduszín is, ami mindent üt. A nagyobb számértékű lap tulajdonosa viszi az ütést, vagyis ő lép majd a koronggal, a saját irányába.

Na, ez így még elég hervasztóan hangzik, ugye? Akkor jöjjön a ravasz húzás: kizárólag a fordulók között lehet kommunikálni, játék közben tilos! Így már nagyon meggondolandó, hogy mikor melyik lapunkat játsszuk ki, melyeket meg sem mutathatunk a másik játékosnak. Maximum három fordulóig tart a játék, egy forduló során mind a 11 lapot ki kell játszani a kezünkből, tehát közben végig csendben izzadunk, hogy valamilyen rejtélyes erő folytán partnerünk hirtelen szert tegyen a gondolatolvasás képességére, vagy legalábbis érezze meg, mi lenne az ideális lépés.

Ha valakinek most a The Mind - Érezz rá!, esetleg a Hanabi, vagy a The Crew jutna eszébe, jó helyen tapogatózik. A Ketten a bűvös rengetegben megköveteli, hogy olvass a partnered szándékaiban, hogy megpróbálj rájönni, mi okból választotta azt a bizonyos lapot. A jól ismert mechanizmus így hirtelen egészen új arcát tárja elénk, egy olyat, amihez a modern játékok megközelítése szükségeltetett. Természetesen joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan lehet akkor nyerni a játékban, ha nincs igazi kooperáció, ha a játékosok nem tudják megbeszélni a nyerő stratégiát? Hát, valahogyan. Akárhogyan. Ez a játék kihívása, egyben varázsa is.

Szerencsére, ahogy a mesében, úgy itt is vannak segítők: a páratlan számozású lapok speciális hatásaik révén, a megfelelő időben való felhasználásukkal megelőzhetnek egy-egy balsorsú lépést. Mert utóbbiból akad majd, hiszen nyerni csak egy módon lehet, de veszíteni kétféleképpen is: ha rosszul adtuk le a jelet, és túlhaladnánk a tábla szélén, le kell rövidítenünk az ösvényünket egy erdőjelölővel, amelyből ha elfogy mind a négy, akkor örökre elvesztünk a rengetegben. Továbbá, ha letelik a három forduló, és még mindig nem szedtük össze az összes ékkövet, vereséggel zárul a játék.

A Ketten a bűvös rengetegben nagyon cseles játékocska. A néma együttműködés gondolkodásra késztet, olyan megoldásokat kíván meg, amelyekre eddig nem is gondoltunk volna, lásd metakommunikáció és sugalmazás. Vannak persze egyértelmű helyzetek, azonban ahogy fogynak a lapok, és szorul a hurok, úgy válik egyre nagyobb kihívássá a győzelem. Ez egyben hátránya is, mert néha akadnak olyan partik, amelyek megnyerhetetlenek. Apropó, kihívás: a játék több nehézségi fokozattal rendelkezik, így azok sem unják meg egyhamar, akik profi szintre fejlesztették magukat telepátiából.

A Ketten a bűvös rengetegben nagyon könnyen tanulható és tanítható, percek alatt elkezdhető, utána már csak rá kell érezni. Apró mérete roppant szimpatikus, könnyűszerrel elfér utazás során is. Viszonylag gyorsan, nagyjából negyedóra alatt lejátszható, nagyon gondolkodós partnerekkel is maximum félóra a játékidő. Egyedül a kártyalapok minőségével nem tudtam megbarátkozni, nem elég strapabíróak, könnyen hajlanak és gyűrődnek, érdemes levédőzni őket.

A Ketten a bűvös rengetegben ideális játék pároknak unalmas percek eltöltésére, esetleg fel- vagy levezetésként egy nagyobb ívű játék mellé. Hosszú távú szórakozást ugyan nem garantál, de időről időre kellemesen megdolgoztathatja metakommunikációs képességeinket, hiszen milyen kellemes és bizsergető érzés, amikor partnerünk pont azt a lapot játssza ki, amelyiket szerettük volna. Egyszerű alapszabályai miatt kicsik és idősek is bátran tehetnek vele egy próbát, hiszen tudjuk: az apró örömök színesítik meg a szürke hétköznapokat.