• Ismertető
• 2021.01.07. 11:00:00

Kickstarter kibontó - Holi: Festival of Colors

Új játékot indít Kickstarteren a Sagrada kiadója, amihez három emeletes játéktábla jár, és ami az indiai Holit, a színek fesztiválját dolgozza fel? Több se kellett, már nyomtam is a támogatás gombra, rögtön a legmagasabb szinten! De vajon egy olyan kampány, ami ennyire a látványra épül, tud majd olyan játékot hozni, amit hónapok múlva is szívesen veszek elő?

A játék Amerikába a beígért szállítási idő előtt érkezett, Európába pedig pont időben. Ez nagy szó, főleg most, hogy a koronavírus lépten-nyomon bezárja a gyárakat, meg a kikötőben tartja a hajókat. Az én csomagommal azért akadt egy kis malőr: megjelent a nyomkövetőben, hogy a hibás címzés miatt nem tudják kézbesíteni. Kénytelen voltam hát címet módosítani a francia szállító cég oldalán, ami persze kizárólag francia nyelven elérhető, és az ügyfélszolgálat is csak franciául hajlandó kommunikálni. Mivel a nylevtudásom már kissé megkopott, a kiadóhoz fordultam segítségért. Ők néhány órán belül közölték, hogy utánanéznek... majd pár perccel később csengetett a futár. Ezt nevezem én gyors ügyintézésnek! Azóta sem tudom, hogy mi történt pontosan – valószínűleg valaki félrekattintott valamit, amikor frissítette a csomag állapotát.

A holi, avagy a színek fesztiválja több napon át tartó, tavaszköszöntő ünnep Indiában. A hozzá kapcsolódó szokások tartományonként változnak, valamint legalább három legenda is köthető az eredetéhez.

A kampányban semmi nem volt exkluzív, minden megrendelhető utólag is a kiadó weboldaláról. A deluxe kiadás annyiban különbözött az alaptól, hogy papírtokeneket fára cserélték, valamint az állatmeeple-ket műanyag figurák váltották fel. Az egyetlen add-on egy dizájnos inzert volt, ami bőven megérte a pénzét. Tíz dollárért négy, háromszög alakú tárolót kaptunk, amikben kényelmesen elférnek a kártyák, a festéktokenek és a figurák is. A tárolók fedője gyönyörű, dombornyomott, áttetsző tetőt kapott, ami kifejezetten kemény, „kopogós” műanyagból készült. Nem tudom, hogy milyen veszély fenyegetné ezt a szép játékot, de az biztos, hogy ebben a tárolóban biztonságban van.

Kicsit aggódtam, hogy az Everdell fájához hasonlóan a torony nem lesz túl tartós, főleg a sokadik összeszerelés-szétkapás után. Szerencsére a félelmem alaptalan volt. A szintek ugyanabból a kemény műanyagból készültek, mint az inzert teteje. Nem nyomódik be a közepe, nem nyeklik-nyaklik oldalra és nem mutatja a fáradás jeleit. A szintek közé befér még egy nagyobb ember keze is, és a süllyesztett megoldásnak köszönhetően nem olyan könnyű kisodorni belőlük a tokeneket. Azért ha valaki oldalról löki meg a konstrukciót, akkor már ki-kiugrálnak a festékek, de ez szerencsére ritka. Sajnos a tálcák nem teljesen átlátszóak, úgyhogy a fej le- és felmozgatását nem fogjuk tudni elkerülni.

A minőség lendülete sajnos a figuráknál megtörik. A macska füléből hiányzott egy darab, az előrendelői ajándéknak szánt kobráról pedig lepattogott a festék. Mi úgyis lefestjük majd a figurákat, de aki érzékeny a minőségre, annak ez zavaró lehet.

A holi egész Indiában, és néhol még azon kívül is jelentős esemény, ahol megünneplik a jó, gonosz fölötti győzelmét, illetve a tavasz, és az új dolgok kezdetét. Jellemző ilyenkor a régi sérelmek megbocsátása, a tartozások elengedése és a megromlott kapcsolatok rendbehozása.

Tehát a híres holi fesztiválon résztvevő állatok(?) vagyunk, a cél pedig az, hogy minél több színes festéket dobáljunk szét, közben pedig minél több édességet fogyasszunk el, és ezekkel a legtöbb pontot gyűjtsük össze. Egy körben három akciót hajthatunk végre, bármilyen sorrendben, de mindegyiket legfeljebb egyszer.

Festéket dobni minden körben kötelező. Ha valamiért nem tudunk, vagy nem akarunk dobni, akkor a játék számunkra véget ért (ez mindenkinek legfeljebb 1-2 kör különbséggel szokott bekövetkezni, úgyhogy nem kell félni a kieséstől). Három kártya van a kezünkben, ezeket kijátszva tudjuk a rajtuk szereplő mintázatban festékkel beteríteni a terepet. Ha az egyik kiszemelt mező már be lenne színezve, akkor másik kártyát kell választanunk (vagy máshonnan kell dobnunk). Ha viszont ellenfelet találnánk el, az külön öröm, mert bónusz pontot ér.

A mozgással a saját szintünkön bárhová léphetünk, a többiek bábuit leszámítva. A bárhová szó szerint értendő: nem kell figyelni se az átlókra, se a szomszédos mezőkre. Akár még a másik játékos festékébe is beleléphetünk, ha úgy látjuk jónak, ezzel viszont neki termelünk plusz pontokat.

Végül, ha olyan mezőn állunk, amit mind a négy oldaláról festék vesz körbe, feljebb léphetünk egy szintet. Ez a mászás stratégiai fontosságú. A magasabb szinteken több pontot érnek a tokenek, könnyebb mozogni a kevésbé telített pálya miatt, és még az alattunk lévő mezőket is szabadabban elérjük - hiszen a festék "lefolyik" az üres helyre.

Az ünnep legnépszerűbb és leglátványosabb részében a résztvevők színes festékkel, vagy színezett vízzel locsolják egymást, nem kímélve senkit, aki a nyílt utcán tartózkodik. A színes „háborún” kívül egyéb csínytevésekkel, valamint zenével és tánccal múlatják az időt.

Ennek ellenére nem szabad ész nélkül fölfelé rohanni! Minél feljebb járunk, annál kevesebb édességet tudunk zsákmányolni, és ha nincs kellően föltöltve az alattunk lévő szint, akkor a festékünk egyszerűen lecsorog és kevesebb pontot fog érni. Ráadásul, ha mi korán fölkapaszkodtunk, az azt is jelenti, hogy utat nyitottunk a többieknek, hogy követhessenek minket.

Ha mindenki kifogyott a festékből vagy a kártyából, jöhet a pontszámítás:

• egy-, kettő-, illetve három pont jár minden festéktokenért, attól függően, hogy milyen magasan dobtuk el őket;
• kettő pontot kapunk minden festéktokenért, amivel másokat megdobtunk, vagy amibe ők belesétáltak;
• végül, öt pontot kapunk minden egyes játékos után, aki kevesebb édességet gyűjtött be, mint mi.

A Holi legjobb része azonban nem a torony, de még csak nem is az első osztályú komponensek, hanem az, hogy az alapszabályokat minden játszmában felülírhatjuk szabálykártyákkal! Ezekből véletlenszerűen felcsapunk pár darabot a játék elején, hogy aztán teljesen megváltoztassák a pontozást és a új akciókat hozzanak a játékba. Ezek nem csak egyszerű „eseménykártyák”, amik egy kicsit színesítik a játékmenetet. Itt két lap teljesen más játékot, és ebből adódóan más játékstílust eredményez!

Az ünnep fontos részét képezi a különböző finomságok – főleg édességek – fogyasztása. Jellemző például a sűrített tejből készülő, ragacsos barfi; a számtalan ízben létező (és remekül dobálható) búzadara golyó, a ladoo; valamint a kannabisztartalmú ital, a bhang lassi.

Például, ha plusz pontot érnek a közvetlen találatok, akkor óriási háború alakul ki az alsó szinteken – néha anélkül, hogy fölmásznánk a torony tetejére. Ha három helyett négy pontot ér a harmadik emeleten szétfröcskölt festék, akkor egy lassú, megfontolt sakkjátszma veszi kezdetét, ahol a cél minél kevesebb lehetőséget adni a másiknak a följutásra. Ha a külső mezők negatív pontot érnek, akkor egy szép mintázat alakul ki középen, ahogy mindenki megpróbálja kijjebb kényszeríteni a többieket. A tervezők legfeljebb három kártyát javasolnak egy játékhoz, mi bőven elvoltunk kettővel – így is szinte végtelen a kombinációk száma.

Gyakorlottságtól függően érdemes lehet az első pár partit extra szabályok nélkül játszani. Bár az alapok egyszerűek, mégis kell pár játszma, amíg az ember agya megszokja, hogy több szintben kell egyszerre gondolkodni. Igazán jól játszani egyébként akkor fogunk, ha elkezdjük számolni a pontokat és minden lépésünkhöz rendelünk egy "megtérülési költséget".

Kifejezetten agyalós játék tehát a Holi, és kell is pár játszma, hogy átlássuk, de ez ne riasszon el tőle senkit. A színek és a szabálykártyák gondoskodnak róla, hogy az első és a harmincadik parti is ugyanolyan élvezetes legyen. Már a doboza is gyönyörű, de a torony garantáltan megragadja majd mindenki figyelmét. Nem érdemes vadászni a deluxe kiadásra, legfeljebb akkor, ha nagyon szereted a miniket.

A bevezetőben feltett kérdésre a válasz tehát egyértelműen igen! A Holi méltó társa a Sagradának a Floodgate Games palettáján és ott a helye mindenki gyűjteményében, aki szereti az absztrakt vagy a családi játékokat.