• Ismertető
• 2020. szept 15. 12:00
• 1  
• Link másolása
  Megosztás

Unikornisok - A robbanó... mármint rémes ménes

Mi az: négy lába van, unikornis, de nem cica? Köztudott, hogy mindkét állat cuki, de a Robbanó cicák után újabb játék rombol le egy tévhitet, és hozza elő az állatok igazi énjét. Induljon az unikornis apokalipszis!

Úgy tűnik, hogy az utóbbi években elindult egy új trend a társasjátékok piacán: születnek az újabbnál újabb darabok, melyek többé-kevésbé egyszerű felépítés mellett főként a tematikára, cukiságra, humorra építenek. Félig-meddig a Sushi Go!-t is idesorolhatjuk, de főként az Exploding Kittens kiadó cicái robbantak be - ba dum tss - ebben a kategóriában igazán a köztudatba, és ide sorolnám a bemutató tárgyát, az Unikornisokat is.

Így hangzik a játék mottója: "Toborozz unikornissereget! Döfd hátba a barátaid! Mától az unikornisok a barátaid!". Van benne valami, ugyanis könnyedén próbára teheti a barátságainkat.

Az előkészületek aligha lehetnének egyszerűbbek: szétválogatjuk a kártyákat (külön a fekete hátoldalúak, a játékossegédletek és a pólyás unikornisok), majd osztunk mindenkinek 5-5 darabot a fekete hátlapúakból, a többiből pedig húzópaklit készítünk. Mindenki választ magának egy-egy pólyás unikornist, maga elé teszi, a többi pedig megy a bölcsibe.

A játékmenet is pofonegyszerű: a saját körében mindenki aktiválja a megfelelő kártyák hatásait, húz egyet, majd eldönti, hogy kijátszik egy kártyát a kezéből, vagy húz még egyet, és végül eldob annyi lapot, hogy ne lépje túl a kézlimitet. Na de akkor mitől lesz ez egy taktikai kártyajáték?

A különféle kártyatípusok adják a játék sava-borsát:

• Unikornis kártyák: ezeknek három altípusa a pólyás-, a mezei-, illetve a mágikus unikornisok. A játék elején mindenki kap egy pólyást, azután pedig elvétve lehet szerezni többet. A mezeieknek semmi különleges képességük nincs - persze a cukiságukon kívül. A mágikus unikornisoknak többnyire akkor van valamilyen hatásuk, ha valaki karámjába kerülnek - ezek néha igazán meg tudják rengetni egy-egy ellenfél istállóját.
• Varázslatok: egyszeri, azonnali hatású kártyák, melyekkel pillanatok alatt magadra haragíthatod a társaságot.
• Hányattatások: bármelyik játékos karámjába kijátszhatóak, és valamilyen állandó negatív hatást okoznak - például valaki utálni fog téged.
• Tápolások: a hányattatáshoz hasonlóan működnek, azzal a különbséggel, hogy pozitív hatással járnak. Ezeket kijátszhatnád más karámjába is, de tudjuk, hogy ez sosem fog megtörténni.
• Azonnali kártyák: ezek nem csak a saját körünkben kijátszhatóak. Ide tartoznak például a Nyeh kártyák is, melyekkel más játékosok akcióit tudjuk megakadályozni. Nehogy már másnak több unikornisa legyen, mint neked...

Talán érződik, hogy hol jön be a képbe igazán a taktika. Mivel a játék addig tart, amíg valakinek hét unikornisa nem lesz a karámjában, vagy el nem fogy a húzópakli, a lapok adta lehetőségekkel kell ügyesen élnünk, hogy a többieket eltiporva mi kaparinthassuk meg a győzelmet.

Tapasztalatból tudom mondani, hogy az Unikornisok - A rémes ménes hű a mottójához, és tényleg próbára teszi a barátságokat, ha úgy igazán kihasználjuk a játék adta lehetőségeket. Ez egy igazán szemétkedős játék. Végülis rengeteg az unikornis, rengeteg szarvból válogathatunk a játékostársaink hátba döféséhez.

Elsőre kicsit megtévesztő lehet a cuki unikornisos téma és a vicceskedős, kicsit a Robbanó cicákra hajazó stílus, azonban már az első játék során látszódik, hogy a készítők véresen komolyan gondoltak minden gonoszkodást.

Nekünk egyáltalán nem jött át a játék hangulata. Több társasággal is próbáltuk, de semelyiknél nem aratott sikert. A játék dobozára írt 30-60 perces játékidő többnyire annyira igaz, mint A Mars terraformálása 2 órája. Néha összejöhet (két emberrel kb. 30 perc alatt tényleg lejátszható), de már négy emberrel is simán elhúzódik másfél óránál tovább is. Ez pedig nem tesz jót neki, ugyanis az az érzésem, hogy a játék több akar lenni, mint ami valójában.

Elképzelés (balra) vs Valóság (jobbra)

Az a sejtésem, hogy a készítők reflektálni akartak a Robbanó cicákat és a Bears vs Babies-t ért kritikákra, miszerint azok tartalmatlan, túlegyszerűsített játékmenettel rendelkeznek. Ennek az eredménye egy brutálisan elnyújtott, valóban taktikázós, de óriási szerencsefaktorral rendelkező felépítés lett - mondhatni átestek az unikornis túloldalára. Nem túl élvezetes akár egy órán keresztül szemlélni az esélytelenségünket - főleg akkor, ha már közel jártunk a győzelemhez, de emiatt mindenki céltáblájává váltunk.

A játékot mégis merem ajánlani - némelyeknek -, ugyanis kétségtelenül van célközönsége. Olyanoknak érdemes elgondolkodni rajta, akik nem igazán a végkimenetellel foglalkoznak, hanem akár órákon keresztül csak szívatni akarják egymást, és szeretik úgy kezdeni a mondataikat, hogy "Semmi személyes, de ...". Ja meg persze szeretik az unikornisokat...