• Ismertető
• 2018.10.23. 10:00:00

Antoine Bauza: 7 Csoda - Párbaj

Idén negyven éves Antoine Bauza, az egyik legismertebb és legsikeresebb játéktervező. Kétszer is elnyerte a szakma legnagyobb elismerésének számító Spiel des Jahres díjat. Munkássága előtt azzal tisztelgünk, hogy egy hétig minden cikkben az ő játékaival foglalkozunk.

Az egyik legjobb dolog, ami a társasjátékokkal történhetett, az a kétfős – duel – verziók megjelenése. Sok játéknak van két-, három-, többfős variációja, de mindig van egy adott játékos szám, amire eredetileg kitalálták – a többihez meg csak hozzáigazítják. Nem véletlen az, hogy a "hányan játszható" és "hányan élvezetes", két külön fogalom.

A 7 Csodát sokan szeretik, de látszik rajta, hogy több játékosra tervezte Bauza. Egy dedikálás alkalmával sokan megemlítették neki, hogy imádják a játékot, de ketten nem az igazi. Úgyhogy Bruno Cathalával közösen belefogtak a kétszemélyes változat megtervezésébe. A cél itt is a minél nagyobb birodalom felépítése, kártyák segítségével, de a 7 Csoda: Párbaj nem az eredeti lecsupaszítása két főre. Teljesen új játék, ami két embernek is tudja nyújtani ugyanazt a hangulatot – de nem ugyanazt a játékélményt.

Bauza és Cathala szerint a legelső dolog, amit kidobtak a játékból, a draftolás volt. Helyette olyan megoldást kerestek, ami hasonló feltételeket teremt, de két fővel is működik. Így született meg az egyik legjobb lapválasztó mechanika, amivel eddig találkoztam. A kártyákat felülről lefelé piramis alakban osztjuk ki, képpel felfelé és lefelé is. A soron következő játékos a piramis alján lévő lapokból választ magának egyet, amit vagy felépít, vagy elad, ha nem tudja kifizetni. Az elvett lapok alól újabbak kerülnek elő, melyekből a következő játékos választhat majd. Így nem csak arra kell figyelni, hogy nekünk mit adhat a kártya, amit meg szeretnénk venni, hanem arra is, hogy az elvételével milyen lehetőséget nyitunk meg a másik előtt.

Az így megszerzett kártyák nagy része nyersanyagot termel, amikkel a későbbi kártyákért fizethetünk. A különleges lapokkal növelhetjük a bevételeinket vagy megkönnyíthetjük a további lapok beszerzését. Természetesen most is építhetünk csodákat is, amik az alapjátéktól eltérően csak egy szinttel rendelkeznek, viszont nagy előnyt biztosítanak (rendszerint nyakon öntenek egy öblös kondér nyersanyaggal vagy egy extra kört engedélyeznek). A cél, hogy minél több olyan lapot zsákmányoljunk, ami győzelmi pontot ér a játék végén.

A Párbaj lényege, hogy minden döntésünk hatással van az ellenfél játékára - és viszont. Folyamatosan követni kell a másik pályafutását is, mert nagy lendülettel lehet nekiszaladni a rodoszi kolosszus lábának, ha végig csak magunkra figyelünk. Szinte minden egyes lap, amit felhúzunk, valamilyen módon befolyásolja az ellenfél játékát is, amellett, hogy a saját birodalmunkat fejleszti.

Ha nem lenne elég nyersanyagunk egy lap megvásárlásához, kifizethetjük a különbözetet pénzből. A hiányzó nyersanyag ára viszont attól függően növekszik, hogy a másik játékos mennyivel rendelkezik belőle. Lehet tehát arra is játszani, hogy az ellenfelet jól „aranyba fojtsuk” a lapjainkkal.

A kártyákkal fejleszthetjük a hadseregüket is, ami annál több pontot jelent, minél nagyobb fölényben van a másikhoz képest. Ráadásul bizonyos szintet átlépve az ellenfél pénzét is megcsapolja, szélsőséges esetben pedig véget vet a játéknak, azonnali győzelmet hozva. A hadsereg így (az alapjátéktól eltérően) nem csak győzelmi pontok forrása, hanem a nyomásgyakorlás eszköze is. Ritka a hadi győzelem, a katonaság inkább a rossz döntések kikényszerítésére használható.

A tudományos szimbólumokat itt is érdemes gyűjtögetni, de az ő szerepük is eltér a megszokottól. Győzelmi pontok helyett tudománykorongokat adnak, amik különleges képességekkel ruházzák fel a tulajdonosukat. Kellő mennyiségű szimbólum pedig a hadsereghez hasonlóan véget vet a játéknak egy instant győzelemmel. Bár ez is ritka, ismét egy olyan tényezőt jelent, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, különben hamar a piramisok alá temetve találjuk magunkat.

Ahogy látod, a Párbajnak nincs sok köze az alapjátékhoz. A 7 Csoda hangulatot egy-két hasonló mechanikai elem és az illusztrációk biztosítják. Ezeket egyébként dicséretes módon nem átmásoltak az eredeti játékból, mind új alkotások.

A Párbajt mindenkinek csak ajánlani tudom, akinél nem csak nagyobb társaságban kerülnek elő a játékok. Sosem több egy parti fél óránál, de minden alkalom ordít a visszavágóért. Megtanulni és átlátni is könnyű, pár parti után már ki tudja alakítani az ember a saját stratégiáját.

A 7 Csoda: Párbaj ha nem is a világ legjobb játéka, de egészen biztosan az egyik legjobb kétfős játéka.