A játék nem játék: újrahasznosított klasszikusok – itt a második Társasjáték-podcast

Kommentek

• gevanda

  2020-07-08 12:35:09
  

  Nem derült ki, hogy mi volt az a játék, amit Imre akart, de Zoli azt mondta rá, hogy nem is társasjáték... :D Először a Klaskra gondoltam, de "kicsi kártyák, extrém izmos, meg kell fejteni". Szabadulópakli?

  De izgalmas téma ez a kooperatív-gondolat! Nekem is izgalmasabb a nem-kooperatív párommal, de erre nem gondoltam eddig, hogy azért, mert magában a való életben kooperatívan élünk. Mennyire igazad van!
  Viszont olyan furcsa nekem, hogy a kompetitív játékokat Zoli úgy fogja fel, hogy senki se veszít, csak valaki több pontot ér el. Attól még az egyértelmű nyerés és vesztés. Nyilván látványosabb egy konfrontatív vagy kiesős játékban, de itt is egyértelműen látod, mennyivel vertek rád = mennyivel vertek meg. A kompetitív játékokban is sokszor van, hogy kiszúrhatsz a másikkal, például A Mars terraformálásában is csökkentheted a másik termelését vagy ellophatsz tőle palántákat. Ez nagyon nagyot tud változtatni az álláson. Mivel tudom, hogy Zoli nem szereti a konfrontálódást és a gonoszkodást, akkor ő vajon nem él az ilyen lehetőségekkel? Szerintem ez zavarná a versengést, a játékélményt. Eddig is mondták rám, kezdem is beismerni, hogy striker játékostípus vagyok... :D Én is jobban érzem úgy a játék tétjét, ha van benne konfliktus. Izgalmasabbnak, érdekfeszítőbbnek találom az ilyen játékokat.
  Aki olyan érzékeny, hogy se a konfrontálódás, se a titkos szerepes gyanusítgatás nem tetszik neki, mondnaám, hogy eléggé leszűkíti a játszható játékai körét, de próbálok hinni Zolinak, hogy nem. Biztos azért gondolom így, mert én pont ezeket élvezem, ezek között mozgok, ezeket ismerem és játszom.

  Volt egy mondat, amivel nagyon nem értek egyet: "...stratégai gondolkodást mélyít, és nem feltétlen szórakoztat."
  De a stratégia kialakítása, végrehajtása, alakítgatása maga a szórakozás. Akinek nem, az nem szereti a sakkot és más egyéb startégiai játékokat, és nem játsza. Az a személy játszik mást, nem stratégiait, hanem valami könnyedebbet.

  A még egy bőr lehúzás igaz az egész világra, például a divatban is mindig visszatérünk előző évtizedek divatjaihoz, azt vesszük alapnak, és módosítgatjuk. Vagy filmekben: van egy régi film, amelyet a mai technológiával látványosabbá tehetnek. Vgy könyvet filmesítenek. Társasjátékoknál is szerintem természetes, engem nem zavar. Maga a nosztalgikus érzés is ilyenkor pozitív lehet, a ti példátoknál maradva: gyerekkoromban sokszor játszottam torpedót kockás lapon, ceruzával, felhúzott lábakkal takarva a papírkámat. Ha felnőttként előveszem a Captan Sonart, ott van ez a nosztalgikus érzés is, és közben az is benne van, hogy mennyivel modernebb, összetettebb, komplexebb, bonyolultabb, látávnyosabb, klasszabb, és gyerekként de kár, hogy nem volt ilyenem.
  A kiegészítő készítése a társasjátékhoz is valamilyen szinten még egy bőr lehúzása, ahogy a filmeknek második, harmad, vagy akár többedik rész készítése.

  "A kisherceg megszelidíti a rókát, és sapkát készít a bőréből." :D Imádom Imrét, olyan jókat nevetek rajta.

  Gyerekkoromban nálunk se nagyon játszott velünk apa, mert fáradt a munka után. Anyával és tesómmal sokat társasoztunk. Aztán kinőttem. Szerintem ha ilyen klassz játékaink lettek volna, mint amiket ma ismerek, nem hagytam volna abba.

  Terra Mysticát de kirpbóálnám! Nagyon gondolkozunk a megvásárlásán, de két főre sajnon unalmasnak mondták. Ennek ellenére még mindig nem mondtam le teljesen róla. Ha van valakinek esetleg pozitív tapasztalata két fővel ezzel a játékkal, kérrem, jelezze!
  Bár most a Korokon át van terítéken, tanulás folyamatban. Amíg ebbe nem tanulunk bele, nem vágnék bele a Terra Mysticába.

  Mi is informatikusok vagyunk, az is egy bonyolult, számolós szakma, ami jó logikai készséget követel. Mégsem nehéz játékkal kezdtünk, hanem a Pandemiccel. Jó élményünk volt vele, és ennek köszönhetően bevett minket a társasos világba. A pozitív tapasztalatnak is köszönhetően hamar eljött az igény, hogy növeljük a komplexitást. Ha elsőnek a Korokon áttal kezdtünk volna, nem hiszem, hogy beszippant ez a világ. Ami olyan bonyolult játék, hogy csak mondjuk három menet után tudod igazán élvezni, szerintem nem jó kezdő játékok közé. Az első pár játéknak szerintem nagyon fontos, hogy már elsőre élvezd, és ne csak értetlenkedj.

  Apró kitérő sztori, amit viccesnek találok, és a gyerek-témáról jutott eszembe: nálunk nem gyerek van, hanem kutya. Pár hónapja társasoztunk már, mire rájött, hogy ilyenkor inkább nem a saját ágyában fekszik, hanem a konyhaasztalnál a földön, hogy addig is velünkk legyen. Amikor pedig új dobozzal jövünk haza, és feltesszük a játékos polcunkra, észreveszi, hogy hopp, ez eddig nem volt ott, és odamegy körbeszaglászni.