A nagy western utazás társasjáték

🔎 Pakliépítős, erőforrás menedzselős, stratégiai euro. Marhákat terelünk eladásra, a bevételből pedig fejlesztéseket vásárolunk, hogy még hatékonyabbak legyünk és minél több győzelmi pontunk legyen.

✔️ Hát nem is tudom, hol dicsérjem. Egy figurával lépkedünk mezőkre (tereljük a marhákat), amivel akciókat aktiválunk. Az, hogy hol érdemes megállni, a stratégiánktól és az aktuális helyzettől függ. Egyrészt próbáljuk a kezünkben lévő lapokat (a gulya) úgy cserélgetni, hogy minél változatosabbak legyenek, mert annál többet érnek eladáskor. Másrészt eközben igyekszünk fejlesztéseket vásárolni, hogy minél hatékonyabb akcióink legyenek. Izgalmas és hihetetlen hangulatos ez a kötéltánc. A western-érzés nem mindenhol jön át, de cserébe a döntési lehetőségek zseniálisak. Nem rövid játék, de mégis pörgősen haladnak a körök, mert mindenki 1-2 rövid akciót hajt végre, amikor sorra kerül. Az előkészület egy horror: rengeteg lapkát kell elrendezni, de cserébe az újrajátszhatósága is magas. Tetszik, hogy nincs előre meghatározva a fordulók száma, ugyanakkor így fennáll a veszélye, hogy valaki hajtani fogja a végét, ha az neki jobban megéri. A játék nyelvfüggetlen, és az ikonokat is nagyon jól eltalálták; elsőre megjegyezte mindenki, hogy melyik, mit jelent. Ahogy az megszokott ebben a műfajban, kevés a játékos interakció.

❌ Eddig egyetlen fájó pontot tapasztaltam: egyszerűen nem éri meg építkezni. 1-es és 2-es szintű épületeket bőven elég lerakni. Hiába adnak több győzelmi pontot és jobb akciókat a drágább épületek, nem térül meg a befektetett erőforrás, jobban megéri másra költeni azt a pénzt. Akárhányszor próbáltam jobban fókuszálni az építésre, fele annyi pontom volt a végén. De az is lehet, hogy ez is járható út, csak ügyesebb taktikát igényel.

🐂 A borító valami hihetetlenül csúnya; szerintem ez a legrondább játékunk. Viszont ami benne van, aranyat ér. Ha te is szereted a stratégiákat, mindenképp próbáld ki! Olyan szépen összhangban vannak a mechanikák, hogy érdemes megtapasztalni.

Szerintem meg rettenetes a kategorizálás. Mikor tanuljuk már meg végre, hogy az amatőr és a profi nem minősítés, és még csak nem is fokozat. Az amatőr jelentése, hogy nem hivatásszerűen, megélhetésből végzett tevékenység, a profi pedig, aki abból él, azért kap fizetést, hivatása a tevékenység. Lehet valami nagyon szar profi és zseniális amatőr.

Nagyon jó a kategórizálásod! (bár én a Nagy Westernt a Gyakorlott kategóriába tenném)

És igazad van, hogy a gémer és családi jelzők valószinű mindannyiunknál mást jelentenek!

Úgy tudom a nagykönyv szerint az a gémer, aki él hal a társasájékokért, gyűjti őket és legszivesebben állandóan játszana. Ergo a kocka nem digitális változata. Én nem így használom a jelzőt.

Számunkra a gémer az aki:

• Aki 4-5 órát is rááldoz egyetlen játékra
• igényli a komplex igazi agyégetős játékokat
• beleéli magát, versenyszellemmel játszik
• 50-100 partyt is lejátszik egyazon játékkal
• folyamatosan kutatja hogyan lehet jobb, elemzi a stratégiákat
• azért játszik, hogy győzzön, nem az együtt töltött önfeledt pillanatokat élvezi

Ebben a tekintetben nem különböztetném meg a játékokat, hogy mi gémer és mi nem. Sokkal reálisabb az általad leírt kategórizálás. Számomra viszont van egy igen fontos tényező: a balansz. Sok játék hírdeti magát összetettnek, mert ezer taktikát kínál, ami már bőven kimeríti az össszetettség fogalmát. De kis idő ráfordításával hamar kiderül, hogy abból 1-2 kimagaslik, akkor az pont olyan, mintha csak két útvonalon tudnál elindulni. Ezt hívjuk "koca játék" effektnek. Ha 100 különböző ember játszik vele egyet, soha fel sem tűnik. Ha évente egyszer kerül elő, akkor sem. De ha napi 3 party lemegy, akkor egyből rádöbbensz a turpisságra. Kérdés, hogy fog-e zavarni? Akkor fog, ha a fenti kategóriába esel.

Kedves harnas1207!

Szeretnék néhány gondolatot itt hagyni még. Ahogy írtad, nagyon nem mindegy milyen társasággal játszunk és egyetértek a példád levezetésével is. Szerintem amiben különbözünk, hogy egyszerűen mást jelent számunkra egy-egy fogalom, ami leginkább a társasjátékos világra ráragadt gyér szókincs miatt lehet. Gamer vagy családi. És ezzel ki is fújt a jelző amivel illethetsz egy euró típusú játékot. Márpedig teljesen elcsúszik, hogy kinél mit jelent ez a két szó, nem is szabadna önmagukban használni, holott én is ezt teszem, mert ez az elterjedt. A másik túlságosan leegyszerűsített megfogalmazás, hogy gamer vagyok vagy nem. Én gamernek tekintem magam, azért mert bárhol, bármikor bármivel szívesen ülök le játszani a játék öröméért. Megint mások más miatt tekintik magukat egyik vagy másik kategóriába.

Ezért írok néhány példát, hogy ebben a hatalmas társasjátékos univerzumban én hol helyezem el a GWT-t gamerként, úgy hogy eme sorok olvasóinak többségéhez hasonlóan nem próbáltam ki több száz játékot.

Kezdő (monopolyn kívül még nem játszottam mással): Eladlak, Dixit, Vigyázz(6), Sushi Go!

Amatőr (De durva ilyen játékok is léteznek - lásd fentebb - próbáljunk már ki valami komolyabbat): 7csoda, Carcassone, Alhambra, Century Fűszerút, Stone Age

Gyakorlott (Jó-jó ezek tetszenek, de kellene valami agyalósabb): Vízválasztó kategória, ha valaki ezekkel kezdi meg a társasjátékokkal való ismerkedést van rá esély, hogy nem ül le többet játszani. Istanbul, Five Tribes, Concordia, Viticulture

Haladó (Hajlandó vagyok egy kisebb könyvnyi játékszabályt is megtanulni, de maradjon meg benne némi véletlenszerűség): A nagy western utazás, Tzolk'in, Marco Polo

Profi (Jöhet bármilyen nehéz, bonyolult és vaskos szabálykönyvvel bíró játék): Korokon át, Terra Mystica, Brass Birmingham

Ezek alapján van aki az első két kategóriát tekinti családinak, van aki az első hármat, és van aki az első négyet.

Kedves binor08!

Megpróbálok röviden válaszolni. A játék helyezését nem firtattam, hiszen ismerem a célközönséget. A családi szint számomra 3/5 nehézséget jelent a BGG mércéjével élve. (Nem kisgyermekes családra utalva)

Minden játék többféle stratégiát kínál, de a társasok 95%-ban ezek nincsenek egyensúlyban. Eltér az általuk elérhető maximális, illetve az elérhető biztos minimum pontszám is. Ez a tény akkor fog feltünni, ha maximalista, matekos felfogású és rendkívül győzelemre éhes csapattal játszik az ember sokszor, rövid időn belül.

Kicsit lefordítva egy példával élve: Ha a családdal játszom egy XY játékot, akkor lehet nyerni akármilyen taktikával. Egyik 40 pontot, a másik 55 pontot hoz a konyhára, stb. Ha a baráti társaságommal játszom, akkor csak a 110 pontos taktikával nyerhetek, és biztos lehetek abban, hogy mindenki ezt fogja játszani. Azért fontos számunkra a több "nyerő" taktika, hogy ne legyen egysíkú a játék.

Nagyon nem mindegy egy játék megítélésénél, hogy milyen társasággal játszuk azt.

Ahogy írtam is, a játék élvezetes volt, de számunkra hamar kevés lett. Ez a mi egyéni véleményünk.

Kedves harnas1207!

Nem értek egyet azzal, hogy a különböző stratégiák csak látszólag léteznek. Én úgy fogalmaznék, hogy vannak elsőre egyértelműen nyerőnek tűnő stratégiák, viszont a többivel is lehet nyerni, csak jobban kell ismerni a játékot. Nálunk volt már győzelem minden variácóban. (elvittük a vonatot a végéig, megépítettünk 6-7 épületet, vettünk rengeteg tehenet, vagy éppen nulla közelire fogyasztottuk a paklit) Pont ezért ez családi játéknál mindenképp nehezebb szint. Fontos, hogy figyeljünk a másikra, tudjuk stratégiát váltani, ha kell, de ha úgy adódik ragaszkodjunk a kiterveltekhez. Ráadásul én csak az alapjátékkal játszottam. Azt nem értem, hogy miért játszik valaki egy játékkal, ha úgy áll hozzá, hogy úgyse lehet máshogy nyerni, ezért minden körben ugyanazt csináljuk. Mint minden BGG-n előkelő játéknál itt is előfordul, hogy valaki túlzott elvárásokkal ül le, majd a "csak ennyi, ez mit keres az x-ik helyen" érzéssel áll fel. Ez a játék korántsem tökéletes (talán ilyen nem is létezik), de méltán van előkelő helyen és a műfaj kedvelőinek kifejezetten ajánlom.

A nagy western utazás egy olyan játék, amit nagyon-nagyon akartam szeretni, de nem sikerült. Hiába játszottunk AI-val, hiába volt házi szabály, hiába a kiegészítő és a sok promó, egyik sem tudta orvosolni a játék alap hibáit, ami alapján nálunk elvérzett a vadnyugati marha terelgetés. Szögezzük le mindjárt az elején, hogy a GWT egy jól kidolgozott családi játék, mely nálunk gamer kezekbe került. Viszont a BGG 10. hely és az a tény, hogy csak jót hallottam erről a játékról mindenképp kipróbálásra adott okot. A mechanizmus nagyon jó és pörgős, paklit építesz, Caylus módra építesz épületeket és taktikázol, hogy be tudd előzni ellenfeleidet a megfelelő stratégiai pontokban. A játékidő kb 30 perc/fő, ami egyáltalán nem vészes. A tábla számomra letisztult volt, a komponensek jó minőségűek. Azonban húzózsákokat mindenképp ajánlott lesz beszerezni! Az első pofáraesés, akkor következik, mikor rádöbbensz, hogy látszólag 3 stratégia van a 3 különböző segédek miatt, de ebből az egyik atom gyenge, sőt szinte teljesen felesleges a játékba. Igen, az építkezésben 3-4 épületnél soha nem fog senki tovább menni, ha nyerni akar. A ballansz tátongó sebét tovább fokozza, hogy a megszerezhető állomásfőnök lapkák bizony elég OP-k. Ez önmagában nem lenne problémás, ha nem egyféle stílussal lehetne megnyerni a játékot: nálunk elég volt egy játék, hogy a taktika adott legyen, fixen ugyanaz a segéd, fixen ugyanazok a lépések, ugyanazért a lapkáért, ugyanazon városokba. Aki gyorsabb, szerencsésebb vagy csak épp kezdő játékos, az az első körtől kezdve vezeti a játékot és meg is nyeri. Ezen persze a lapok és a lehelyezett lapkák változtathatnának, de pont erről szól a játék, hogy a szerencsét kell menedzselni. Ugyan csak 2-3 fővel játszottuk, de úgy tűnt hiába a több fő, nem változik a játék képe. Aki az elején eléri a legjobb falatokat, az beelőzhetetlen. Számunkra még így is élvezetes volt a GWT, de iszonyat hamar kitanultuk és unalmassá vált. Ilyet legutóbb a Village-nél éreztem.

Igen szép játék ez, és szólóban is lehet játszani, bár ki kénem azért próbálni, mert nem tudom mennyire izgalmas úgy. A szóló kártyákat szerencsére le lehet tölteni, úgyhogy kinyomtatható.

Például itt: https://boardgamegeek.com/filepage/151608/garth-specialized-automa-gwt-solo-play

Azoktól kérdezem, akik játszották már: szépnek szépm de nem száraz egy kicsit ez a játék?

Igen, pont mostanában olvastam róla. 😊

Kicsit félve várom, mert ahogy magamat ismerem meg fogom venni. Persze, ha nem változik a játékmenet, akkor nem, mert szerintem ez a kiadás is szép (belül). 😊

Szerintem ennél a játéknál nem számít sokat a magyarítás, hiszen elég sok helyről elérhető hozzá magyar szabály, és utána teljesen nyelvfüggetlen. Szóval bátran be lehet szerezni külföldi kiadást is,akár külföldről is, ha tényleg ennyire nem kapható. 😮

Bár, amilyen gyorsan megy az idő lassan kiadásra kerül a szebb változat is, ha jól emlékszem idén nyárra ígérték.

Addig inkább a kipróbálásra gyúrnék, mielőtt költségbe vered magad, hogy tényleg Neked is annyira fog-e tetszeni. 😊

Jönni fog egy új, sokkal szebb változat és hozzá majd kiegészítők még. Annyira nehezen beszerezhető volt, amióta a fogam fenem rá, hogy reménykedek benne, kiadják magyarul az újat. Már nagyon érdekel ez a sokak àltal dicsért jàték, és jó lenne a western party játékok után valami más western élményt szerezni a jàtékasztalunkon :)

.

Sikerült végre kipróbálni, és azt kell mondjam, hogy nagyon jó élmény volt. Annak ellenére, hogy első alkalommal ültünk le hozzá mindhárman , és így hosszabb is lett...kb. 3 órán át tartott. 😊

Tényleg nem egy egyszerű játék, ami igazából a sok infó, és pontszerzési lehetőség miatt van így szerintem, mert azt kell, hogy mondjam, hogy maga a játék félelmetesen jól érthető a térképen, és játékosok tábláján található piktogrammoknak hála.

Nagyjából minden adja magát...csak a nyerő(nek vélt) stratégiát kell kitalálni, és törekedni a megvalósításra. 😊

Véleményünk szerint (azt gondolom a játék közben tapasztalt reakciókra hagyatkozva, írhatom a többiek nevében is), megérdemelt helyen van a bgg-n. 😊

Sajnos a krónikához tartozik, hogy a csomagolás nem volt hibátlan, hiszen hiányoztak belőle alkatrészek (2 db), amit azonban napokon belül pótolt a viszonteladó (külön köszönet a Szellemlovas játékboltnak!).

Természetesen ez a játékélményből nem von(t) le semmit. 😊

Maga a játék minősége szerintem jó, kivéve a játékosok saját tábláját, ami indokolatlanul vékony papír alapú (nem magyar kiadású a játék)...ezt nem is értem, de tény, hogy azon csak a korongjainkat, és a munkásainkat tároljuk. A "teheneket" (kártyákat) érdemes kártyavédőzni. 😊

Összességében csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, hogy ne a külső alapján döntsetek, mert a belbecs sokkal jobb... egy próbát mindenképp érdemes tenni.

Mi többször is elő fogjuk még venni. 😊

A doboza nem túl vonzó de ennek ellenére egy nagyszerű játékot tartalmaz, hatalmas újrajátszhatósággal. Ez a játék tele van izgalmas és változatos stratégiai döntésekkel ami miatt inkább csak tapasztaltabb játékosoknak ajánlom!

A Dominion-ban megismert pakliépítés az alapmechanizmus, ami köré szépen be van építve a vadnyugati feeling, marha hajcsárok bőrébe bújva. A játék emellett más, ügyes mechanikát is kínál és ezáltal válik összetetté. Az építkezések mellett, szakembereket bérelhetünk fel, bővíthetjük a vasút-hálózatunkat, hogy ezáltal minél messzebre lévő városba is eljuthassunk, növelve ezzel a győzelmi esélyeinket. Egyetlen hátránya – ha hátrány – hogy valóban 2-3 órás egy-egy parti hossza. De nincs üresjárat, a játékmenet pörgős, a vele eltöltött idő hamar tovaröppen. Mindenképpen ajánlott, főként az árérték arányt tekintve.

Ez az a játék amin nem tudtunk megegyezni a párommal! ő utálja én imádom! emiatt nagyon ritkán kerül elő! de amikor igen az nagyon nagy élmény....nekem :D zseniális