✨ Ennél a játéknál nincs is szükség bemutatóra, csak kíváncsiságból idéztem fel, hogy mai fejjel, milyennek látom (eléggé gyászosnak). Ez a komolytalan stílus oka.

🔎 Dobok-lépek típusú, szettgyűjtős, családi társas. Gyakorlatilag egy tűpontos életszimulátorról van szó: a játékosoknak saját lakást kell szerezniük, majd teljesen berendezni azt.

✔️ Látszólag a játék központi eleme a szerencse, de valójában mindvégig a játékosok irányítanak, ugyanis nincs meghatározva, hogyan kell megfogni a dobókockát és mekkorát kell gurítani vele. Nagyon érdekes csavart rejt magában a játék: a cím alapján arra gondolhatnánk, hogy egy gazdasági témájú, stratégiai játékmenetről van szó, de valójában ez egy ügyességi játék. A korábban említett két tényező alapján kell pontosan gurítani, hogy utána a bábuval a megfelelő mezőre lépjünk. Ennél fogva nem a gondolkodásunkat, hanem a kézügyességünket fejleszti. Nagyon erős a játék abban, hogy olyan élethelyzeteket is átéljünk, amik távol állnak tőlünk. Például sohasem szemetelek és nem dohányzom, de a megfelelő mezőkre lépve megtapasztalhatom, milyen költséges mulatságok ezek. Nem kell előzetesen jelentkezned semmilyen pályázatra vagy utazásra, bármikor nyerhetsz egyet, ha pontosan ki tudod számítani, mekkorát kell dobnod. A szerencsekártyák természetesen már nehezebben számolhatók; viszont az életben is igaz, hogy nem elég a vagyon és a megfelelő pénzügyi döntések, nagyon fontos a szerencse is. Ezt tanítja nekünk fájdalmasan ez a társasjáték.

❌ Egyetlen dologban pontatlan ez a remek szimulátor: a valóságban nem mindenki ugyanolyan erőforrásokkal és lehetőségekkel indul. Ettől függetlenül igazán megérdemelne egy kickstarteres kiadást.

🏠 Ajánlom azoknak, akik szeretik, ha egy játék a kockadobáson kívül nem tartalmaz több döntési lehetőséget. A többieknek erőpróbaként tudom ajánlani: ki bírja tovább a játékot, mielőtt elönti az ideg az agyát a sok indokolatlan, véletlenszerű helyzet miatt. De egy kis átalakítással jobb ivós játékot csinálni belőle.

🔎 Blöffölős partijáték. A játékosok zsákmányon osztozkodó maffiózók bőrébe bújnak. Minden körben (szivacs)pisztolyt fognak egymásra. Aki bátor és nem vonul vissza és nem is lövik le, az részt vehet az osztozkodásban.

✔️ Nagyon egyszerű, de ötletes játék; a hangulata könnyed, humoros. A szivacsfegyverek jó minőségűek; természetesen ment is az ökörködés velük. A játékosok öt vaktöltényt és három éleset kapnak, szóval okosan kell beosztani a nyolc fordulóra; számít a jó időzítés. Ha lement az összes forduló, akkor indul a számolás. Tetszik, hogy a zsákmány pakliban nem csak bankjegyek vannak, hanem lehet gyűjteni szetteket: gyémántokat vagy festményeket. Így nem csak azért megy a verseny, hogy a legnagyobb értékű pénzkártyára lecsapjunk. Aztán ott van a keresztapa kérdése is. Ha magadnak követeled a címet, akkor bár nem gyarapszik a pontjaid száma, viszont a következő körben te kezded az osztozkodást; illetve a célzás fázisban egy játékost célpont változtatásra utasíthatsz. Ez, plusz a szettgyűjtés ad egy halvány taktikázási réteget a játéknak.

❌ Őszintén szólva engem nem húzott be a játék, mert túl nagy a szerencse faktor. Hiába volt a játék közepén egyetlen zsákmánykártyám, úgy is minden körben volt, aki engem célzott. Gondolom, lehetne egymást győzködni, szövetkezni, de nem látom, hogy a játékmenet ezt támogatná, mindenki magának gyűjtöget. Számomra túl kevés a taktikázási lehetőség. Nem sikerült ráérezni, rendre az utolsó hely környékén végeztem. Pedig volt, hogy kockáztattam, hogy minél többször választhassak a zsákmányból.

💵 Ha könnyed, gyors, egyszerű, humoros partijátékot keresel, amiben nincs lehetőség túlagyalásra, akkor ez a te játékod. Két dolog miatt lehet megosztó: egyrészt sokaknak nem tetszhet, hogy ennyire nincs ráhatásuk a haladásukra. Másrészt téma szempontjából azért elég morbid. Persze, ez csak játék meg nem élethű, hanem stilizált fegyvereket használunk, de mégis csak arról van szó, hogy pisztolyt szegezünk egymásra. Van, akinek már ez is taszító.

Eddig három szintet teljesítettem (a tizenkettőből), szóval még nem írnék értékelést, de az eddigi tapasztalatokat szeretném megosztani:

• Nincs sok komponens, a játékmenet egyszerű, de passzol a témájához. Egyensúlyozni kell, hogy adjunk el elég halat, hogy a győzelmi feltételt teljesítsük, de ne túl sokat, mert akkor kipusztul az óceán és elakadunk.
• Az eddigi küldetések között árnyalatnyi különbség van, de éppen annyi, hogy oda kelljen figyelni, mikor mennyit halászunk és mennyit szaporítunk.
• Én úgy látom, hogy az első pár körben mindenképpen a szaporításra érdemes ráfeküdni. A közepére egész jól be tudni indulni az újratermelődés, így a fordulók második felében már lehet nagyobb mennyiségben halászni.
• Eddig azt látom, hogy nem túl változatos a játékmenet. A kártyák keveredése és a véletlenszerűen húzott tokenek eltérő helyzeteket tud eredményezni, de nem látom azt, hogy annyi stratégiai irány lenne. Emiatt csak ritkán jön meg a kedv, hogy elővegyem.
• Teljesen felesleges, hogy ekkora a hajók paklija, mert nem túl változatosak. Hozzájuk adhattak volna még valami tulajdonságot vagy képességet, hogy érdekesebbek legyenek.
• A termék minőség szerintem teljesen rendben van és a grafika is tetszik. A tokenek fából vannak, aminek nagyon örülök, mert így kevésbé amortizálódnak, ha a zsákban kevergetjük őket. Az viszont nem tetszik, hogy ennyire aprók. Lehetettek volna egy kicsit nagyobbak, hogy kényelmesebb legyen megfogni őket.
• A doboz mérete megfelelő. Kicsi, nincs benne hatalmas felesleges hely, de még kényelmesen el lehet férni, nem kell sakkozni a komponensek elhelyezkedésével.
• Egyelőre könnyűnek tűnik a játék. Az első próbálkozást elbuktam, de utána rájöttem, hogyan működik a játék fenntarthatósági mérlege és onnantól minden szinten elsőre sikerült a nehéz feltételt teljesíteni. De nem tartom kizártnak, hogy lesznek még izzasztó pályák.
• Összességében könnyed, hangulatos játéknak mondanám. Szívesen előveszem, de annyira nem húz be, számomra nincs annyi benne, hogy órákig lekössön.

🔎 Kártya alapú, titkos szerepes, félkooperatív partijáték. Az egyik játékos a szörny, a többiek emberek. A szörny célja, hogy megfertőzzön minden embert. Az emberek célja kiejteni a szörnyet. A fertőzöttek célja pedig segíteni a szörnyet.

✔️ Ez egy nagyon jó partijáték: egyszerű szabályok, kicsi helyigény, nagy társasággal is működik, a játékosok közötti interakcióra épít, fordulatos. Új játékosokkal kicsit döcögősen indul, mert van pár apró, de nagyon fontos szabály, amit észben kell tartani (amit szerintem rá is írhattak volna a kártyákra). Viszont a próbajáték után már nem volt gond, mindenki megértette fontosságukat. A játék izgalmát a bizonytalanság adja, hogy nem tudod, ki a szörny. Ráadásul ahogy telik az idő, egyre nagyobb rá az esély, hogy a többiek fertőzöttek. Nagyon vicces beszélgetések, eszmefuttatások alakulnak ki, ahogy próbáljuk egymást besározni, lebuktatni vagy próbálunk gyanús jeleket találni, megfejteni. A kártyákon lévő akciók mind helycsere vagy kártyacsere vagy azok blokkolása körül forog. Szerintem nagyon érdekes, hogy ilyen egyszerű mechanikákkal mennyire izgalmas játékot sikerült összehozni. Az is nagyon szimpatikus, hogy a játékosszámtól függően változik a pakli összetétele. Ez azt sugallja, hogy törődtek vele, hogy mindig működőképes legyen. Sőt, a szabálykönyv végén kapunk ajánlásokat haladóbb szabályokról és hogyan alakíthatjuk saját ízlésünkre a játékmenetet, amik szintén a készítők odafigyelését, kreativitását dicséri.

❌ Egy dolog nem tetszik: a grafika valami hihetetlenül csúnya. Ráadásul szerintem a stílusa sem passzol a hangulathoz. Oké, hogy horror téma, de inkább könnyed, humoros volt a légkör, nem véres és ijesztő.

🦑 Kiváló partijáték, ajánlom olyanoknak, akik szeretik a titkos szerepes játékokat. Fontos még, hogy inkább dumálós társaságokban lesz szórakoztató. A "csendben meghúzom magam és csak a saját kártyáimat figyelem" taktika ennél a játéknál nem működik. Itt bizony egymást megfigyelni, gyanúsítani, ármánykodni, kamuzni kell.

🔎 Egyszerű, kártya alapú, beszélgetős partijáték. Körönként váltakozva az egyik a játékos a partnerkereső, aki kisorsol három szempontot. A többiek összeraknak egy-egy kérőt (fej+test), majd próbálják megindokolni, miért a sajátjuk a legalkalmasabb. Végül jön a pontozás; a partnerkereső kiosztja a három kártyát.

✔️ Az a tipikus, ék egyszerű, két mondatban elmagyarázható partijáték, aminek az élményfaktorát az adja, ha a játékosok minél kreatívabbak, minél merészebbek. Gyakorlatilag egy irányított beszélgetésről van szó; maga a társas csak egy keret. Mivel a pontozás az aktuális partnerkereső (vagyis szexi szingli) véleményén/humorérzékén múlik, nem érdemes (sőt, nem is lehet) komolyan venni a játékot. Úgy kell felfogni, mint egy laza, baráti beszélgetés, sok poénnal, nevetéssel. Társaságtól függ, hogy mennyire megy el a téma morbid irányba, de a játék is inkább arrafelé terel a kártyákkal. Ugyanakkor ennek a nagy egyszerűségnek köszönhetően könnyen eldönthető, hogy érdemes-e beszerezni. Nem fog csalódást okozni, tényleg annyi van benne, mint ami látszik egy gameplay videóban.

❌ Pont emiatt a nagy lazaság miatt a határán mozog, hogy társasjátéknak hívjuk. Van benne egy verseny, hogy minél kreatívabbat, viccesebbet mondjunk, viszont ezt csak szubjektíven lehet értékelni, plusz nagyban számít a tehetség. Számomra inkább az zavaró, hogy pontosztásnál sajnos a játékosok közötti kapcsolat is befolyásoló tényező. Legutóbb például egy házaspár tagjai minden körben adtak egymásnak is pontot. Nem meglepő módon egyikük lett a nyertes.

💘 Olyan társaságoknak ajánlom, ahol szeretik a könnyed, laza, vicces beszélgetéseket és tökéletesen el tudják engedni, hogy a győzelemért játszanak; ebben a játékban nem érdemes arra hajtani. Valamennyi szerencsefaktor jelen van, hiszen nem tudhatjuk, hogy az aktuális feltételekhez mennyire passzoló testrészeket kapunk, de ha elég kreatívak vagyunk, akkor szinte mindegy, milyen kártyák vannak kézben. Nagydumás emberek előnyben.

Én is azokat példákat említettem volna, mint kvarclovag. A fényképezés vagy a számítógéppel generált grafika se a világvégét hozta el, hanem megváltoztatott sok területet; új szakmákat és lehetőségeket teremtett. De ez minden találmányra igaz. Mivel egy eszközről van szó, nem lehet megmondani, hogy eredendően jó vagy rossz. Lehet jól használni és lehet rosszul is. Ahhoz nem kell képzett grafikusnak lenni, hogy lássuk, egy az egyben felhasználni az AI generált képeket az esetek többségében nem jó ötlet. Mindenkinek szemet szúr, hogy furcsa, valami nincs rendben a kompozícióval vagy a modellekkel. Erre mondják, hogy "lelketlen", ami abszolút nem írja le a problémát, de hangzatos, mert egy program rajzolta.

Számomra nem kérdés, hogy az AI grafika olyan lehetőségeket fog hozni, ami a mostani módszerekkel drága, körülményes vagy akár lehetetlen. Olyan módon nyilván nem fog működni, hogy mindent rábízunk, aztán jön az ingyen munka. Egyetértek, hogy vannak borzalmas képek, de ez egy fejlődő terület és inkább kíváncsian várom, mi sül ki belőle. Részemről a vásárlást közvetett módon befolyásolja. Én mindig az összképet nézem. Ha az adott játék mechanikája, asztalképe, témája egymással harmóniában áll (tehát koherens hangulatot adnak), akkor nem érdekel, milyen eszközökkel érték el a végeredményt. Elképzelhető, hogy pont a grafika miatt ferde ez a háromlábú szék és nem veszem meg? Igen, abszolút, mindegy hogy ki/MI rajzolta.

Hogy elveszi a grafikusok munkáját? Inkább csak bizonyos feladatokat. Ugyanúgy kell az emberi tapasztalat mögé, hogy jól használják. Ne felejtsük el, hogy egy eszközről van, amit tudni kell használni. Nagyon izgalmas sci-fi alkotások vannak, de maradjunk reálisak.

JNLuca hozzászólásához: Megnéztem ezt a Zoo On nevű csodát. Amúgy én se mondtam meg volna, hogy ez AI, de ettől függetlenül nem tetszett 😄 Nekem azokat a katttintás-vadász, undorító, kamu mobilreklámokat juttatja eszembe ez a giccses, túltolt mesekönyv illusztráció. Nem én vagyok a célközönség.

Hm, érdekes téma. Játékok, amiket a többség nem szeret vagy nem ismer, de nekünk mégis nagy kedvenc. A lesajnált jelzőt azért kicsit erősnek érzem 😀 Én inkább elfeledett vagy elveszett kincseknek hívnám őket. A BGG értékelés nálam is befolyásolja a vásárlást, viszont nem az az egyetlen szempont, hanem csak egy tényező. Úgy fogalmaznék, hogy minél alacsonyabb az értékelés, annál jobban utána nézek, milyen szöveges értékeléseket, bemutató videókat kapott; sőt, képes vagyok előre letölteni a szabályokat és megtanulni. És itt felhívnám a figyelmet egy fontos szempontra. A BGG értékelés nem csak a játék minőségéről szól! Egy részben természetesen igen, de más részről arról is szól, hogy a vásárlók azt kapták-e amire számítottak. A reklámok, beharangozók, a borító, a leírás, tehát minden külső tényező alapján kialakul a fejükben egy kép, hogy milyen lehet a játék hangulata. Hogy ha kiderül, hogy nem is olyan, akkor azt csalódásnak éli meg. Nem feltétlenül veszi a fáradtságot, hogy megismerje; nem azt kapta, amire számított, már megy is az alacsony pontszám. Emiatt van az a módszerem, hogy ha felkelti az érdeklődésem egy játék, de gyengébb az értékelése, akkor jobban utána nézek, mi mehetett félre.

Nálam a 7 alatti örök kedvencek:

• Fogda szappant! (5.5): Pörgős, humoros, kártya alapú partijáték. Gondolom, a morbid témája miatt nem lett felkapottabb.
• 1%, A csekély esélyek játéka (6.9): Licitálós, kártya alapú partijáték. Itt valószínűleg a nagy szerencsefaktor üti ki a biztosítékot.
• Robbanó cicák (6.1): Ezen nagyon meglepődtem, hogy ennyire népszerű játék, de mégsem éri el a 7-et sem. Mondjuk a kiesős rendszerét én se szeretem, de bőven kárpótol hangulata.
• Islands in the Mist (7.0): Határeset, de meg akartam említeni, mert ennél nincs ötletem az alacsony értékelésre, simán többet érdemel. Lehet, hogy a témája nem húzza be az embereket vagy csak rossz időben jelent meg. Mindenesetre a lapka lehelyezős játékok között nálam ez a kedvenc. Könnyed filler, de azért van mód taktikázni.

🔎 Erőforrás menedzselős, lapka lehelyezős, terület foglalós, stratégiai társasjáték. A játékosok hódítók és igyekeznek minél nagyobb, minél értékesebb birodalmat kiépíteni.

✔️ Nekem nagyon bejött a játék építgetős része. Minden egyes épülettel (hexa lapkával) folyamatosan terjedünk a térképen, számomra ez nagyon hangulatos volt. Egyszerre izgalmas és szokatlan, hogy az épületek lerakáskor gyakorlatilag le is termelik a következő épülethez szükséges nyersanyagot; így aztán eléggé fel lehet pörgetni a területfoglalást. Főleg, ha megfelelő kártyát választunk hozzá, amivel olcsóbb/egyszerűbb az épületek vásárlása. Tulajdonképpen rá kell érezni a ritmusára és akkor ad egy folyamatos fejlődés, növekedés érzést. Továbbá a saját játékos táblán is vannak fejlesztések, tehát azzal is okosan kell taktikázni, hogy mikor mit oldunk fel. Az asztalkép szerintem szép és a komponens minőséggel is elégedett vagyok. A közös tábla moduláris és a szabálykönyvben több pályát is kapunk.

❌ Számomra a harc teljesen érthetetlen a játékban; totál felesleges. Át lehet venni egy adott épület felett az irányítást, de az csak addig érvényes, amíg van ott egységünk. Tekintve, hogy sokkal egyszerűbben és gyorsabban lehet lerakni új épületet, nem értem, hogy miért vesződne bárki is a harccal. A vezetők képességei, a moduláris tábla és a különböző paklik keveredése miatt van benne újrajátszhatóság, viszont ugyanakkor nem éreztem, hogy markánsan változott volna a játékmenet: igyekszel minél több és minél értékesebb épületet lerakni, minél több várost lerakni, minél több fejlesztést megvenni. Vannak célkártyák, de ezeket úgy is fixen csinálni fogod. Nincs előre meghatározva a fordulók száma, szóval csak a játékosokon műlik, mennyire akarják kimaxolni a játékot.

🌎 Azoknak ajánlom, akik szeretik a folyamatos fejlődést, építkezést. Nem biztos, hogy a legjobb darab a műfajban, de összességében működik, szórakoztató. Van egy olyan flow-ja, ami nálam betalált, de valahol érthető, hogy nem lett felkapottabb.

Ez a társas már van egyszer szerepel az oldalon itt: https://tarsasjatekok.com/tarsasjatek/stupid-deaths-2018-278

Lehet, hogy az új kiadás miatt készült el még egy oldal, viszont ugyahhoz a BGG adatlaphoz kapcsolódnak.

Tetszik ez a téma; egy apró, de annál fontosabb dologra hívja fel a figyelmet: a társasozás célja nem győzelem. Megkockáztatom, hogy azok a legjobb játékok, amit olyanok is szívesen elővesznek, akik sohasem vagy csak ritkán nyernek benne. Olyan értelemben tökéletes játékot készíteni, amit mindenki szeret, az lehetetlen. Viszont ha tud sikerélményeket adni azonkívül is, hogy mi lesz végső állás, na az művészet, elismerésre méltó.

Számomra a Calico egy ilyen mumus. Tudom, egyszerű, könnyed, aranyos, családi játék, de nem megy 😄 Három módon lehet pontot szerezni benne: szín egyezés, minta egyezés és kettő kombója, a küldetések. Én az utóbbit szeretem kimaxolni, mert az a leggondolkodósabb, taktikázósabb. Természetesen mellette lehetetlen a többivel is haladni. És bizony a játszmák során kiderült, hogy a macskákat (minta egyezés) érdemes követi, azok adják a legtöbb pontot. De én egyszerűen képtelen vagyok átváltani arra, hogy rájuk összpontosítsak; annyira unalmasnak tűnik az, hogy adott mintákra várjak. Ennek megfelelően küldetésekből mindig nekem van a legtöbb pontom, de sajnos a többiek macskái bőven többet hoznak. Talán valamikor a legelején, amikor még csak ismerkedtünk a játékkal, előfordult, hogy nyertem. Az viszont nem teljesen igaz rá, hogy szívesen előveszem. Mivel van rengeteg játékunk, én inkább mindig másikra szavazok. Ha esetleg úgy alakul, eljátszom vele, azért nem szenvedek. Nem frusztrál, hogy kevés pontom lesz a végén; tudom élvezni a küldetések adta feladványt.

Van több cím is, amiben kevesebbszer nyerek, mint veszítek, de azoknál nincs ekkora aránytalanság. A Calicoban valahol 10% alatt lehet a győzelmi rátám. Még egy cím jut eszembe, csak azzal már nagyon régen nem játszottunk, a Quoridor. Egyszerűen nem áll rá az agyam. Akár a sakkban, itt is minél több lépést látsz előre, annál nagyobb esélyed van. Valahogy nem sikerült átvenni azt a gondolkodás módot, amit a játék kíván és egy-két lépésnél tovább nem láttam meg a lehetőségeket.

🔎 Pakliépítős, területfoglalós, birodalom építős, győzelmi pont gyűjtögetős társasjáték. Az apokalipszis után, az addig a felszín alatt rejtőzködő népek előjönnek és új birodalmat kezdenek építeni. A játékosok egy-egy törzs irányítását veszik kézbe és igyekeznek a többieknél hatékonyabban fejlődni.

✔️ Jaj, de sajnálom, hogy ez a játék nem találta meg a játékosokat. Kellemes összetettségű, látványos, hangulatos társas. Van benne egy folyamatos gyarapodás-érzés. Bármit csinálsz, az hozzáad a kis birodalmadhoz, fejlődsz, erősödsz. Az elejét természetesen döcögősnek érzed, a végére meg feloldasz egy rakás lehetőséget, bónuszt, fejlesztést. Aki szereti ezt a hangulatot, az itt tökéletesen kiélheti. Még a kampány is ezt erősíti! Ugyanis van benne egy amolyan sztori mód, de inkább csak egy bevezető. A lényeg, hogy az első néhány játszma alkalmával feloldotok új játékelemeket, szabályokat. Tehát nem csak a játékon belül fejlődsz, hanem maga a társas is bővül. Plusz ad egy kis hátteret, jópofa megoldás. Szerintem nem olyan vészesen sok szabály van, viszont a kiváló ikonhasználat miatt gyorsan tanulható. Pont a héten volt vele tapasztalatom: egy új játékosnak tanítottam, és kevés ikont kellett visszakérdeznie, elsőre is megjegyezte. Az asztalkép szerintem szép, jó ránézni. Elsőre nagyon zsúfoltnak tűnik a játékos tábla, de hamar átláthatóvá válik. Az újrajátszhatóság is megfelelő, van annyi változó a játékban, hogy oda kelljen figyelni, milyen akciókat választunk, hogyan ütemezzük a fejlődést.

❌ Hülye cím, csúnya borító.

🛌 Nekem az a tippem, hogy a szerencsétlen név- és borítóválasztás miatt nem lett felkapottabb a játék. Ami hatalmas ellentétben áll azzal, hogy játékmenetben meg egy tökéletes kombót hoztak össze. Bgg-n jelenleg 91. helyen áll és abszolút megérdemli, akárcsak a 8 feletti értékelést. És mégis: tele vannak vele a boltok és a másodpiac is. Viszont cserébe a megfelelő időszakokban nagy kedvezményekkel lehet beszerezni. Én mindenképpen ajánlom ezt a remek játékot.

Tegnap szóba kerültek az idegesítő, kiakasztó játékok és én egyik ilyen példának a Rummikubot említettem. Az jutott eszembe, hogy itt is megosztom a fájdalmaimat. Álljon hát itt e hozzászólás, akár sírkövön a felirat!

A Rummikub egy szettgyűjtös játék; ugyanaz a játékmenet, mint a rablórömiben: számokból sorokat raksz ki vagy egyforma értékűekből csoportokat. Aki leghamarabb elfogyasztja a lapkáit, az nyer. Nem is szettgyűjtősnek hívnám. Inkább szett-szétbarmolós, időhúzós, szerencsétlenkedős, visszarendezős, agyvérzés generátorként tudnám körülírni. Ugyanis az van, hogy a lerakott szetteket átvariálhatod, lophatsz belőlük, adhatsz hozzájuk. Na, most ebből az lett minden alkalommal (és rablórömi partikon szintén), hogy a kedves játékos elkezdte bőszen átpakolgatni a számokat úgy, hogy valahogy belepasszírozza a rendszerbe a saját lapkáit. Egy ponton rájött, hogy valamit benézett, de nem adta fel; ment tovább a mókolás, hátha összejön az együttállás. Hát nem jött össze. Ilyenkor előfordult, hogy hirtelen átváltottunk kooperatív módba és többiek is próbáltak segíteni, de hiába. Akkor viszont vissza kellett állítani az eredeti állapotot. És itt kezdődött a "hogy is volt?" nevezetű, hosszú és lassú agyhalál. Minden partiban volt ilyen, nem is egy! A percek csak úgy repültek ki az ablakon.

Családoknak, kicsiknek jó lehet. Például a számok, számolás gyakorlására teljesen megfelelő. De felnőtt fejjel, mint a hobbit felfedezni szerető ember, kerüld el! Nem is alapvetően a rablás lehetősége a baj, inkább, hogy nem felelősséggel használják. Bár hozzáteszem, nekem akkor sem tetszik. Azt sugallja számomra, hogy nem kell taktikázni. Mivel mindent átrendezhetsz, valahogy csak be fogod tudni szúrni lapkádat, csak próbálkozni kell; és hát ezt is csinálják. Egyetlen ötletem, hogy nem a szabályok szerint játszottunk. Biztos vannak jó háziszabályok vagy erre alkalmas társaságok, melyekkel élhetőbb ez a játékmenet, de részemről a pokol tizedik körében ezzel kínozzák az embereket.

Céllapkákat és érméket ad a játékhoz. Jól illeszkedik az alap játékmenethez, egy plusz ízt ad neki, de azért nem forgatja fel és kihagyhatatlannak sem mondanám.

• Céllapkák: gyakorlatilag a játék elején kisorsoljuk, hogy nyolc körre milyen akciókat, erőforrásokat vagy játékállásokat jutalmazzon a játék érmékkel. Például minden adott alakú, feladványba elhelyezett alakzatért kapsz egy érmét. Ugyanakkor ezzel együtt a játék lekorlátozza, hogy maximum tíz forduló lehet. Ez először kevésnek tűnt (az alapjátékban nincs meghatározva a fordulók száma), de aztán a gyakorlatban kiderült, hogy elég ennyi. Mivel itt már kell egy kis tapasztalat a játékmenetből, hogy a játékos átlássa, milyen gyorsan tud haladni, az akciókat milyen sorrendben érdemes használni, ezért kezdő játékosoknak nem szoktam hozzáadni. A második játszmánál már simán be lehet hozni; egy menet alatt azért összeszednek annyi tapasztalatot, hogy ne legyen túl sok a feladványok mellett a lapkákat is figyelni. Úgy érdemes ütemezni az akciókat, hogy adott forduló céllapkáját minél többször teljesítsük. Épp egy fokkal több előre tervezést igényel, mint az alap játékmenet, de azért nem vált át agyégetésbe.
• Érmék: az érméket vagy plusz akcióra vagy győzelmi pontra lehet beváltani. Ez ad egy új taktikai réteget, plusz döntési lehetőséget. Mivel semmilyen hátránnyal nem jár a megszerzésük vagy a birtoklásuk, ezért érdemes gyűjteni őket.

Szerintem teljesen rendben van ez a kiegészítő. Talán az egyetlen dolog, amit kritizálni lehet, hogy mennyiségre nem valami sok. Cserébe kényelmesen elfér az alapdobozban.

🔎 Munkás lehelyezős/fejlesztős, kombó keresős, győzelmi pont gyűjtögetős társasjáték. A játékosok egy-egy expedíciót vezetnek, és igyekeznek a legsikeresebben részt venni a szigetek feltérképezésében.

✔️ Nagyon leegyszerűsítve különböző sávok mentén versenyzünk, hogy minél több pontot érjünk el a végére. Nem hangzik izgalmasan, pedig jól el vannak találva, változatosak az akciók. Sok, apró, okos mechanizmus van a háttérben, de engem inkább az fogott meg, hogy a teljes képet nézve milyen szép egységet alkot; mindennek megvan a helye, az értelme. Felesleges lenne egy-egy megoldást kiemelni, szerintem pont az az erőssége, hogy együtt milyen izgalmas rendszert alkotnak és még a témát se dobja le magáról. Ráadásul mondom ezt úgy, hogy nagyon féltem, hogy csalódás lesz a játék; kissé szkeptikusan álltam hozzá. Az egyetlen (és talán legtöbbet hangoztatott) újítás, amiről előre tudtam, a munkások fejlesztése volt, amit önmagában kevésnek tartottam. Kipróbálva viszont azt tapasztaltam, hogy mindig van mit csinálni és folyamatosan fejlődsz. Szerintem itt inkább az a kihívás, hogy minél ügyesebben összekombózd az akciókat. Oké, ez szintén nem hangzik nagy újításnak, viszont jól vannak eltalálva az arányok; ettől működik és szórakoztató. Minden akciónak van helye és értelme; izgalmas egyensúlyozás, hogy mikor, melyikre fektessünk nagyobb hangsúlyt. A grafika is gyönyörű, erősíti a hangulatot.

❌ Azért akadnak olyan játékelemek, amiket nehéz elképzelni, hogyan illeszkednek a témába, de legyen ez a legnagyobb gond; legalábbis minket nem zökkentett ki. Inkább azt nehezebb feldolgozni, hogy miért egy darab játékossegédletet adnak hozzá. Biztos rengeteget spóroltak ezzel a költségeken. Ezeknél komolyabb negatívumot (eddig) nem fedeztem fel, és nyilván ezek sem komolyabb akadályok.

🦎 Az eurok szerelmeseinek bátran ajánlom. Odafigyelős, előre gondolkodós (ha nem osztjuk be jól a pénzt, nagyon le lehet lassulni), de szerintem azért nem agyégetés, inkább kellemes kihívás.

99%-ban egyetértek. Számomra is bosszantó ez spamelő magatartás. Sajnos pont ezt jutalmazza az oldal is. A lelkesedéssel nyilván nincs gond, bár ez nem jogosít fel senkit az érdektelen hozzászólások termelésére; meg kell tanulni szűrni. Az viszont határozottan probléma, hogy egy az egyben másol át hosszú szövegeket. Még nagyobb gond, hogy saját elmondása szerint még helyesnek is tartja 😄 Itt, ahol jutalmazzák a beküldött karaktereket, hogy nem ég le valakinek a bőr az arcáról, hogy ctrl+c, ctrl+v módszerrel bányássza az ingyen társast. Annyi a mentség, hogy legalább témába vág és nem lorem ipsum szöveg.

Azzal a résszel nem értek egyet, hogy legalább van miből kiszűrni az értékeset. Az internet bőven tele van zajjal, felesleges tartalommal, reklámmal, clickbaittel. Az nem egy dicsérendő elem, ha valaki ezt veszi át.

Az nem érdekel, hogy elviszi a játékokat. Nagyobb részben nem az én érdeklődési körömből kerülnek ki a felajánlások. Elismerem, azért néha betalálnak és jó lenne megnyerni 😀 Inkább a hozzáállása miatt, a pontok agresszív farmolása miatt nem szimpatikus. Azt nem tudom mondani, hogy valaki jobban megérdemli, hiszen sorsolásról van szó, és nem jutalmazásról!

Legyünk optimisták; az is lehet, hogy a fentiekkel mind tisztában van és a becsülete megtartása érdekében mindig lemond a nyereményről.

Nem igazán értem a kérdést a hozzászólásod végén. Olvasd el az elején a harmadik bekezdést:

"...és keresi azokat, amelyeket a magyar családok figyelmébe szeretne ajánlani..."

És a következő mondat is arról szól, hogy a családoknak akarnak ajánlást készíteni. Persze, hogy "túl családi", hiszen az a céljuk.

Az is elég véleményes, hogy egy az egyben bemásolod más oldal posztjainak a szövegét (még csak linket se raktál ki, honnan másoltad). Valószínűleg ezért is kapod rá a sok mínuszt. De a jelek szerint el sem olvasod, amit beküldesz.

Hogy lehetne szerintem jobban? Két mondatban összefoglalni, majd belinkelni az eredeti posztot. "Képzeljétek, kiderültek a továbbjutó címek: link." Ha ezzel kapcsolatban van mondanivalód, például melyik érdemelné meg, melyik hiányzik, stb. akkor azt még hozzá lehet írni.

Egy játékom van benne, szóval kiemelném, hogy első benyomásaimat osztom meg. Azt is elárulom előjáróban, hogy engem egyáltalán nem húzott be a cucc, szóval ezúttal az ellenpólus leszek.

• Gyönyörű asztalkép. Jól fogalmazott valaki korábban, olyan szép, hogy eladja magát. Ilyen tekintetben minden dicséretet megérdemel. Nekem ráadásul kickstarteres kiadáshoz volt szerencsém, amiben még egy kicsit toltak a látványon.
• Izgalmas téma. Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy miért érdekes és fontos a pszichológia. Valószínűleg a legtöbb játékosnak megmozgatja a fantáziáját.
• Jól illeszkedő célok. A játékban betegeket kell gyógyítanunk, publikálnunk kell... szóval ilyen pszichológusos dolgokat csinálunk; és megvalósításban is rendben vannak. A leghangulatosabb természetesen a gyógyítás, ahogy a betegekről levesszük az áttetsző kártyákat, a negatív gondolatokat.
• Kevés újdonság. Sajnos a pozitívumok nálam ki is merülnek a külsőségekben. Ha belülről megnézem, nincs akkora újítás vagy csavar. A gyógyítás megvalósítása király, de futószalagon toljuk a betegeket, hogy fejlődjünk, ami viszont ront a hangulaton. Az erőforrás kezelés és a játékostábla fejlesztései voltak számomra a legérdekesebbek, de ez kevés egy ekkora játékban.
• Tipikus euro döntések. Összefoglalva itt is erőforrásokat gyűjtünk és költünk, próbálunk okosan kombózni. Ami alapvetően jó és izgalmas, de sok ilyen játék van és ebben nem láttam meg, hogy mitől egyedibb.
• Freud. Érdekesnek tűnt az előkészítésnél, hogy van egy nem-játékos bábu, de aztán kiderült, hogy igazából a játékosok rángatják ide-oda, ahol nekik jobb. Számomra ez egy kizökkentő mechanika volt, nem egy izgalmas újítás.

Annyiból megértem a hype-ot körülötte, hogy nagyon szép külsőre és érdekes a témája. Viszont kipróbálás után számomra hiányzik belőle valami: egy érdekes csavar vagy összefüggés vagy taktikai mélység vagy valami plusz, amitől kiemelkedik. Bármilyen hibátlan is a külső, nekem sajnos az kevés. Nagyon akartam szeretni a társast, de nem jött a szikra.

Hm, érdekes téma lehetne. Társasjátékok alatt általában szigorúan olyanokra gondolunk, amik fizikai alkatrészeket használnak; a digitális változatok meg fúj! Pedig akár a mobiltelefont (vagy más elektronikus hardvert) is vehetnénk egy játékelemnek. Nagy kérdés, hogy mekkora létjogosultsága van az ilyen eszközöknek ebben a hobbiban; hosszú pro-kontra témázást tudnék elképzelni róla. Nyilván nem itt, hanem külön helyen.

Az ajánlásoddal kapcsolatban félig egyetértek. Igen, ha csak a feladvány megoldást nézzük, valóban van hasonlóság: előre megadott területet/formát kell kitölteni különböző alakzatokkal. Egyébként ha bejön ez a fajta játékmenet, rengeteg alternatívája van az app store-ban. Lehet, hogy olyan is akad, amit nem zsúfoltak tele reklámokkal.

Ugyanakkor a játékmenetnek összeségében egyáltalán nincs Project L hangulata. A társasban nem azon van a hangsúly, hogy megtaláld az elemek helyét, hanem az okos erőforrás menedzselésen, megfelelő rejtvény (és jutalom) választáson, a haladásunk legoptimálisabb ütemezésén. Tehát összefoglalva tulajdonképpen egyfajta kombóépítés történik sok, kis taktikai döntéssel. A mobil játékban erről szó sincs, csak tisztán logikai feladványok.

Tökéletesen passzol az alapjátékhoz, mondhatni kötelező darab. Új feladványokat, új tetrisz elemeket és egy új akciót ad a játékhoz. Jól illeszkedik, összetettebbé teszi, de nem feleslegesen bonyolít. Én, mikor új játékosoknak tanítom, ezt is automatikusan hozzáadom, mert abszolút érthető elsőre is.

• Új feladványok: ez az a játék, amiben elférne akármennyi lapka. Természetesen nem rontanak a játékmeneten, csak az újrajátszhatóságot növelik.
• Új tetrisz elemek: megjelennek az ötös szintű elemek, amik még nagyobbak, ezért gyorsabban tudunk feladványt teljesíteni. Kifejezetten tetszik, hogy a megszerzésük viszont csavarosabb. Az alap fejlesztés akcióval nem elérhetőek, hanem kizárólag feladvány teljesítés jutalmaként. Vagy olyan módon, hogy egy konkrét elemet ad vagy az ingyenes fejlesztést felhasználva. Az is tetszik benne, hogy bár méretük miatt előnyt jelentenek, de ha nem vesszük figyelembe az alakjukat is és nem elég okosan választunk feladványt, akkor saját magunkat fogjuk hátráltatni.
• Új akció: kapunk egy új döntési lehetőséget. A szellem darabokat feloszthatjuk több, kisebb elemre. Egyetlen feltétel, hogy a cserékkel teljesen le kell tudnunk fedni az adott elemet; gyakorlatilag mintha feldarabolnánk. Őszintén szólva én nem sokat használtam ezt az akciót, hiszen értékesebb, ha egyben marad. De elfordult például olyan, hogy többször is megvolt ugyanaz a típusú elem; ott jól jött, hogy a felesleget le tudtam cserélni. Illetve elképzelhető olyan együttállás, hogy a készletünkben hiány van a kicsi elemekből és inkább megszabadulnánk egy nagytól. Tehát nem egy gyakori akció, de olykor hasznos.

Összességében teljesen elégedett vagyok a kiegészítővel, okosan bővítették az alapot. Nem is tudok most hirtelen olyat mondani róla, ami rossz szájízt hagyott maga után. Esetleg azt lehet kritizálni, hogy nem sokat csavar az alap játékmeneten, ha valaki ilyet várna. Ha tetszik az alapjáték, bátran szerezd be. Bár, ahogy látom, ez most már nem is olyan egyszerű.

Számomra elképzelhetetlen, hogy a kártya surlódása jó érzés legyen bárhol is 😄 Kicsit furcsa, hogy pont a partijátékokat nem védőzitek, hiszen azoknál általában jobban igénybe vannak véve a kártyák. Gondolom az az oka, hogy azokat nem sajnáljátok annyira.

Igen, amúgy a másik érv a védők ellen, amit teljesen jogosnak tartok, hogy sokszor nem férnek el az inzertben. Erre viszont nekem van egy egyszerű, bevált módszerem: kidobom a francba az inzertet 😀

Szintén egy érdekes téma lehetne az inzertek kérdése. Én ki nem állhatom őket és bűntudat nélkül dobom ki, ha nem lehet elférni miatta a dobozban.