(Folytatás)

Nincs mit szépíteni: nagyon eljárt felette az idő. A későbbi változatok lényegében csak toldozás-foldozást kaptak, olyan ez, mint amikor a Lada-gyár az ezredforduló után új kárpitozással, picit más lámpatestekkel, divatosnak gondolt gumicsíkkal és műanyag díszítőelemmel próbálta megfiatalítani a még a hatvanas évekből származó lépcsős hátú típusát. Attól, hogy a 2000-es években a hannoveri villamos képét tették be illusztrációnak, illetve az évtizedek alatt egyre nagyobb címletekre cserélték a pénzt, illetve eurós változatot is piacra dobtak, a „motor” változatlan maradt, és ahogy látom, még egy-két extrával sem tudták feldobni az öregecske konstrukciót. Azt pedig végképp nem értem, hogy egyes hirdető cégeknek miért éri meg szerepelni rajta: ha én gyerekként úgy találkozom a Libri, a Pick vagy a Vista utazási iroda nevével, hogy egy csomó pénzt veszítek, amikor a mezőjükre lépek a bábummal, hát egy életre megutálom őket! Mindezeken felül néhány lentebbi hozzászólásból úgy tűnik, hogy a játékélményt növelni hivatott új elemeket sem sikerült zökkenőmentesen integrálni a játékba – nem maradt rá energia, figyelem.

Mindent összevetve, ma már a nosztalgián kívül nem sok érvet tud felsorakoztatni ez a játék, amit az is mutat, hogy egynémely modern kiadásba egy az egyben átemeltek rajzokat a legelső verzióból. De ha az ember nosztalgiára vágyik, érdemesebb az első verziók valamelyikét használtan megvenni a Mézes Mackóval, Keravill-lal, Röltexszel és a hajlított neonreklámokat idéző feliratokkal.

No igen, ez tipikusan generációs élmény.

Két változata volt meg. A nagymamámnál az első, hatvanas évekbeli kiadás, amelynek a startmezőjét az Ózd felirat mögötti vasmű idilli képe díszíti. (Kicsiként nem tudtam, mi az, hogy Ózd, elvégre azt nem így írják, hogy „oszd be a pénzedet”. 😄) Tetszettek a már akkor is retró hatású elemek: a világos foglalatú jelzőlámpa és a régi típusú Ikarus troli, de mivel nem volt meg minden tartozék, nemigen játszottunk vele rendesen. Otthon a modernebb, nyolcvanas évek eleji kiadás volt meg, hiánytalanul, úgyhogy abba jó pár órányi játékidőt beletettünk.

Kifejezetten szerettem, mert komoly társasjátéknak számított a Ki nevet a végén?-hez és az egyéb dobunk-lépünk típusú játékokhoz képest. Látványosabb, sztorisabb volt, és komplexebbnek is tűnt. Elvégre egyrészt szép nagy, színes rajzokkal díszített táblán lépdeltünk, másrészt volt játékpénz, takarékbetétkönyv, szerencsekártya, a kártyákon és a mezőkön különféle eseményekbe volt csomagolva az, hogy mit kell tenni.

Felnőtt fejjel persze már látszik, hogy faék-egyszerűségű a játékmenet, különösen, ha figyelembe vesszük, mennyit fejlődtek az utóbbi húsz évben a társasjátékok. Néhány éve volt szerencsém egy parti erejéig az egyik új változathoz, és sokkal nyúlósabb, laposabb, vontatottabb volt, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Próbáltam a nosztalgiát keresni benne. Érdekes módon egészen mostanáig, az egyik lentebbi poszt elolvasásáig nem fogalmazódott meg bennem az, hogy a nevével ellentétben a Gazdálkodj okosan egyáltalán nem tanít a gazdálkodásra, mert szinte nem is kerülsz döntési helyzetbe, a szerencse határoz meg mindent. Így hirtelen egy döntési helyzet ugrik be az 1981-es kiadásból: kötünk-e biztosítást.

(folyt. köv.)

(előző bejegyzés folytatása)

Játékélmény: BORZALMAS! Soha többé nem akarok játszani vele. Nem volt különösebb ellenérzésem amikor leültünk vele, de mindent alulmúlt. Ez így semmilyen élményt, semmilyen élvezetet nem ad. És túl hosszú, bár nem is játszottuk teljesen végig (szerencsére nem maradt idő befejeznünk). Nagyon repetatív a részletre vett autó/lakás törlesztőrészletének könyvelése minden körben. Nagyon szerencsevezérelt, hogy a Szerencsekerék kártyákkal ki hányszor halad át a Start mezőn, ezzel pénzhez jutva. Nem egyértelmű, hogy kell-e bérlet, ha már van autóm, használom-e olyankor a tömegközlekedést (megbüntetnek-e bérlet nélkül). Nem egyértelmű, hogy lehet-e a folyószámla és a készpénz között váltogatni, vagy sem (kamatot csak a folyószámlán lévő pénz ad). Most hirtelen nem emlékszem, hogy a rengeteg féle biztosítás megléte feltétele-e a győzelemnek, vagy sem, de nincs kedvem kiböngészni az ömlesztett játékszabályból, úgyhogy játék közben a mezőre lépve inkább nem kötöttem biztosítást, mert nem volt kedvem kikeresni az idevágó részt. Egyébként csak dobok a kockával, és történik valami. Döntési helyzet közel nulla, interakció talán nulla, a pénztárosnak a könyvelés okozta élmény nulla.

Megjegyzés: azt gondolom, hogy minimális ráncfelvarrással ezt a borzalmas játékot át lehetne alakítani egy feledhető, szürke, semmilyen játékká, amivel nem kínszenvedés játszani, hanem szimplán csak nem érdemes. De hogy a gyerekkorom óta eltelt évtizedek óta ezt sem tették meg vele?! A játékkiadónak a célja nem a játékélmény nyújtása, hanem az, hogy minimális költséggel legyártson és eladjon valami ipari hulladékot, amit az idősebb korosztály meg is vesz, de csak mert számára még ez jelenti a társasjátékot, ez az ismert név, és nem tudják, hogy ez évtizedek óta labdába sem tud rúgni a modern társasjátékok mellett. Nem gondoltam, hogy valaha is ilyen rossz játékkal fogok játszani. Senkinek nem ajánlom.

Gyerekkoromban játszottam vele néhányszor, emlékszem, inkább pozitív mint negatív élmény volt, gondolom leginkább a társaság miatt, mert maga a játék nem hagyott bennem mély nyomokat. Nincs túl jó híre a játéknak, de igazából érdekelt, hogy milyen is így felnőttként, néhány száz modern társasjáték ismerete után. Most megkaptuk ajándékként egy ismerőstől a kék dobozos változatot, hát kipróbáltuk.

Szabálykönyv: másfél oldal tömör, tagolatlan, egyetlen bekezdésből álló szöveg. Ezt így mégis hogy?!

Játékpénzek: a játék szerves része a hiteltörlesztés, ami 500 EUR összegű. 500 EUR címletű összeg azonban nincs a játékban, ezt leszámítva 20-5000 EUR-ig minden más meg igen. Miért épp 500-as bankó nincs benne, amikor azt használnánk a legtöbbet? A papírpénzek egyébként bénák, sima írólapra nyomtatottak és egyoldalúak, de ezt még elfogadom, mert legalább hasonlítanak az igazi bankókra.

Ellentmondó információk: már nem tudom melyik mezőn, de a mezőre gépelt befizetendő összeg és a szabálykönyvben lévő összeg az adott mezőről eltér. Nem vészes, de azért egy ezer éve gyártott játék nem tudom hányadik reprintjénél illett volna ezt javítni.

Doboz: van a papírpénzeknek külön rekesz címletenként, ami a pénztárosnak nagy segítség, de ha ezekben próbáljuk elrakni, akkor rátéve még a játéktáblát és a lakáslapokat túl magas, és nem csukható le teljesen a fedele.

Hitel/folyószámla egyenleg nyilvántartó lapok: diszfunkcionálisak, átgondolatlanok.

(folyt. köv.)

Már gyerekként is nagyon szerettem, most a gyerekekek játszuk szíven. Kicsit az életre is tanít. Pénzszerzés, beosztás, vagyon gyarapodás, vagy éppen csőd. Gindolkodásra , tevezésre késztet. A maga egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Egész kis gyerekek játszhatnak veke, természetesen néha szülői segítséggel (pl. százalék számítás. A kisfiam így tanult meg 2évvel hamarabb százalékot számítani, mit hogy a suliban tanulták volna. Könnyen is megy neki, hiszen játékosan tanulta meg. +nagy taktikai játékos is lett közben.) Szeretjük

Végre egy játék, amit ismerek! :D

Nehéz véleményt mondani erről a játékról. Először is melyik Gazdálkodj okosan-ról beszélünk? Mert én már láttam néhány változatot. A videók között is több féle van, és a társosjátékot értékelők nem mindig ugyanarról a termékről beszélnek. Van amelyik kicsit szebb, van amelyik olcsóbb, de ahhoz képest, hogy mennyi idő elment azóta amióta létrejött az első ilyen játék, azóta nem sok változott mechanikáját tekinteve. Mondjuk inkább semmi. Győri Zoli videójával értek egyet. Többet érdemel. Olyan jó grafikusok és társasjáték készítők vannak Magyarországon! Mi az oka annak, hogy komolyan nem nyúlnak ehhez a játékhoz? Annyi mechanizmus van már azóta! Nagyon örülnék neki, ha egy okosan elkészített, szépen illusztrált és élvezetes "Gazdálkodj okosan" témájú társasjáték jelenne meg a piacon!

Na ebben a játékban verhetetlen voltam igazi klasszikus bár mostmár nem tudnék vele játszani nem tudna lekötni meg az életben is ezt csináljuk csak itt hosszabb a játékidő 😅

Gyermekkoromban sokat játszottunk vele, aztán a francia kártya ezerrel ment, minden más megszűnt körülöttünk. Majd most szilveszterkor használtan beszerezte lakótársam, és mit mondjak: nem hittem volna, hogy ennyire élvezhető. :D Már szinte nem is emlékeztem rá. Gyors, pörgős, és tényleg meg kell gondolni, milyen sorrendet állít fel az ember a költekezésben. Csődbe menni szinte lehetetlen, ez is ad egy plusz a játékhoz. Nem érzed magad vesztesnek, csak vannak dolgok, amikben ügyesebben kell gondolkodni.

A Gazdálkodj okosan játékon több generáció nőtt fel, valószínűleg mindenki ismeri Magyarországon. Mindig kijön egy új verziója, hiszen a pénzek változnak, a világ változik de a játékmenete az mindig ugyanaz marad: megyünk körbe a táblán, léphetünk, veszünk egy egy darabot a kis leendő lakásunkba és kb ennyi. Órákig el tud húzódni a játék és rettentő unalmas tud lenni. Gyerekként még talán érdekes volt, de most már az ereimet fel tudnám vágni egy Gazdálkodj okosan partin.

Vontatott, semmi eredeti nincs benne, semmi egyedi lehetősége nincsen a játékosnak, csak megyünk körbe, dobunk és csináljuk amitől táblán írnak vagy a kártyán és ennyi. Nem egy jó játék.

Szerencsére mostmár van rengeteg olyan társasjáték, ami hasonlóan a pénz gazdálkodásról tanít és a gyűjtögetésre és annak beosztásárenevel de ezerszer jobban mint a Gazdálkodj okosan. Úgyhogy minden szülőnek javaslom hogy a régi Gazdálkodj okosan játékot dobja ki és válasszon egy modernebb verziót amit valóban fognak élvezni a gyerekek és az egész család is. Ott van például az EladLak játék, ami kiváló alternatívája lehet a Gazdálkodj okosannak.

A gulyáskommunizmus betyárkörtéi elevenednek meg ebben a retro kincsben, mely mindenre, csak épp a pénzzel való gazdálkodásra nem tanít. Inkább azt demonstrálja, hogy milyen igazságtalanul folyhat ki a pénz a kezünk közül, vagy épp milyen igazságtalanul juthatunk ugyanilyen könnyen a 25000 Ft-ot erő (kiadása válogatja) szobabútorhoz.

A játék előtt talán érdemes megnézni a magyarról, mint népről készült retro dokumentumfilmet, vagy legalább annak a miért eszik a magyar változatát. Nos, hasonlóan a videóban elhangzottakhoz, mondhatnánk, hogy feleségünkkel, bár inkább nélküle, mert itt mindenki magáért van, szóval egyedül kaptunk a banktól pár ezer forintot... Egy lakás ára 80-90 ezer forint. 30-40 évig/fordulóig kellene spórolnunk, hogy meg tudjuk venni. Hát mit csinálunk? Esz... Ja nem, nyári táborban senyvedünk három körig kimaradva.

Bár a kilátástalan körözés, a rossz dobássorozat nagyon el tudja húzni a játékot és sokszor már azon rimánkodunk, hogy mindegy ki nyer, csak vegyen már valaki lakást, aztán legyen vége, alapvetően szórakoztató tud lenni és igencsak nosztalgikus a retro kiadás, vagy az eredeti dobozok tartalma.

Nagy terveket nem kell benne szőni, esetleg kissé figyelni, hogy mikor milyen lehetőségeink vannak, de tipikusan az a jó, dobjatok helyettem, mindjárt megyek játék, ami kiváló egy beszélgetés vagy összejövetel alkalmával. Jaj, már kezdek úgy fogalmazni, mint a szerencsekártyák...

Klasszikus, alap darab. Én nagyon szerettem az ilyen típusú játékokat, de valóban, olykor eléggé be tud dögleni a játékmenet. Ettől függetlenül szerethető játék.

Gazdálkodj okosan, tanulj meg bánni a pénzzel! Gyűjts a saját lakásodra, addig pedig lakj az utcán, és járj körbe-körbe, hátha olyan helyzetekbe kerülsz, hogy kőgazdag hajléktalan leszel, és végül megveheted az áhított lakásodat! Sőt, ha elég megengedően a játékostársaid, akkor gyűjtsétek a lakás berendezéseit az utcán, hogy aztán beköltözéskor teljesen be tudd bútorozni az álomingatlant! Na jó, lehet, hogy albérletben laksz, amíg nincs saját, de szerencsére elég jól gazdálkodsz, hiszen mire eltelik egy kör, +x ezer forintra jössz ki - ügyes vagy, jól takarékoskodtál az elmúlt 1 körben!

Egyébként szerintem jó szórakozás, gyerekként nagyon sokat játszottunk vele. Klasszikus és ismert darab, folyton jönnek ki az újabbnál újabb verziók, hiszen folyton változnak a világban a dolgok(valuták, infláció, trendek stb.). Egyébként ezzel szerintem nincs gond, hiszen valóban kézzelfoghatóbban lehet megtanulni gazdálkodni, ha nem papír 5 forintossal kell dolgozni. A gyerekeknek teljesen jó lehet az említett valóságtól elrugaszkodott(vagy csak ismeretlen hátterű) dolgok mellett is. Megtanulják használni és kezelni a pénzt valamennyire, ismerkednek vele, és emellett jó szórakozást is nyújthat a játék akár a egész családnak.

Nem mondom, hogy ez minden idők legjobban és legprecízebben kitalált játéka, de mivel annyira elterjedt, ezért valakinek szinte biztos van a családban, talán már nincs is szüksége rá, így akár tarhálhatunk is egy kicsit, hogy ingyen megkaparintsuk. Ha pénzt adnánk ki érte, akkor lehet, hogy valóban érdemes szétnézni a piacon más játékok után kutatva, de mindenkinek a saját belátása szerint kell dönteni, hogy megéri-e a pénzét vagy sem.

Retro romantik :D

Nekem gyermekkoromban nem ez a játék volt meg, hanem egy testvér változata a Takarékoskodj!. Én személyesen azt találtam jobbnak. Néhány évvel ezelőtt újra elővettük a Gazdálkodj Okosant, amikor úgy döntöttünk, hogy újra társasozni fogunk. Modern játékaink akkor még nem lévén, retro partyt rendeztünk. Természetesen nagyon élvezetes volt egy nagy társasággal, egy bakonyi túra után, ezt a retro hangulatot feleleveníteni. 8-an ültünk neki a játéknak. Rögtön visszatértek a régi idők! Meg kell hagyni klasszikus darab lett belőle, a társasjátékok veteránja. Így nehéz is kritikát mondani. Azt mindenképp elmondhatjuk, hogy a kor megette, mind téma szempontjából, mind a mechanikáját tekintve. Ez természetes és nem hiba. Így lesz ez majd minden mostani játékkal is. Az már más kérdés, hogy szerintem annak idején, szó se volt arról, hogy agyon - vissza teszteljenek egy játékot, mint most. Ebből adódóan az, hogy ki volt-e balanszírozva, vagy sem, nem volt lényeg. Így keletkezett az a számomra utálatos mező ahol idézem: "Nyári táborban pihensz. A pihenés el is húzódhat, mert csak 1-es vagy 6-os dobással mehetsz tovább."
12 körből maradtam ki a bakonyi nap során. Közben elmentem megvacsorázni, teát főztem, többiekkel beszélgettem stb..
Emlékszem annak idején házi szabályt vezettünk be. Csak egy kör erejéig vonatkozott ez a szankció.
Mindenesetre ez a játék már így marad.