• Ismertető
• 2026.06.10. 14:00:00

Még egy bőrt a Nagy Öregekről – Cthulhu: A sötétség birodalma

Jóból is megárt a sok, hát még a Mérhetetlen Vénekből! Legalábbis mostanság kezdem már néha így érezni, noha a Chants for the Old Ones és az Orient Expressz még a listámon van. Az mindenesetre biztos, hogy társasjátékos formában egyre nehezebb tovább mélyíteni a lovecrafti hagyatékot – A sötétség birodalma pedig meg sem próbálkozik ezzel.

Neil Gaiman (Sandman, Coraline) 2003-as története Rafael Albuquerque rajzaival A Study in Emerald címen jelent meg, hogy közel 20 évvel később már magyarul is olvashassuk a Fumax Kiadónak hála, egy 80 oldalas, keményfedeles kiadvány képében. A Hugo-díjas történet Sherlock Holmes és a Cthulhu-mítosz hátborzongató keverékeként lopta be magát sokak szívébe, majd azonos címen először 2013-ban, később pedig 2015-ben egy második kiadással társasjátékként is megmutatta az Ősökhöz hű erők és a szabadságharcosok között dúló, viktoriánus kori harcokat, melyek idén ismét az asztalokat veszik be, csak most már magyarul.

Apró érdekesség, hogy bár nem a Study in Emerald az eredetileg angol származású Martin Wallace legjobb és legsikeresebb társasjátéka, mégis ez rendelkezik lassan a legtöbb újrakiadással. A Brass-sorozat és a John Bohrerrel közös A gőz kora sokkal jobban értékelt, de nehézsége okán nyilván kevesebbekhez jut el, míg a Study egyik erőssége a nagyobb játékosszámnál izgalmassá váló titkos szerepek jelenléte. Nos, míg a Study in Emerald második kiadásának húzóereje illusztrátorként Ian O'Toole jelenléte volt (a Carnegie-nél már méltattam a Lacerdával rendszeresen összedolgozó úriembert), addig a Cthulhu: A sötétség birodalma legnagyobb újdonsága talán A halandó halál franchise-ba olvadás, amely új kapukat nyitott meg. Mind a Mérhetetlen Vének, mind a kiadóként jelen lévő CMON számára.

Cthulhu: A sötétség birodalma

A sötétség birodalma bevallottan a Cthulhu: A halandó halál univerzumában játszódik. A játékosok a nagy gazdasági világválság idején az Egyesült Államok legbefolyásosabb városaiból származó nyomozók, kultisták vagy szakadárok titkos szerepébe bújnak. Ebben a titkos háborúban a kultisták rémálomszerű dimenziókból érkező, leírhatatlan lényekkel szövetkezve dimenziókapukat akarnak nyitni a Mérhetetlen Véneknek nevezett ősi istenek számára, míg a nyomozók szembeszállnak velük, a szakadárok pedig ide és oda is szúrnak, miközben egyik frakcióval sem lépnek tartós szövetségre.

Azt a játékosok titkos hovatartozása határozza meg, hogy miből és hogyan szereznek pontokat a játék végén, addig pedig a központi térképen megtalálható városokon át közlekedve, kártyákat kijátszva használják a befolyáskockáikat arra, hogy eszközkártyákra, segítőkre, városokra és mítoszkártyákra licitáljanak. Az újonnan megszerzett lapok a játékos pakliját erősítik, ezzel több erőforráshoz, új opciókhoz és/vagy bónuszakciókhoz juttatva tulajdonosukat.

Cthulhu: A sötétség birodalma

Emiatt a Cthulhu: A sötétség birodalma leginkább egy pakliépítős játékra emlékeztetheti a játékosokat, akik igyekeznek a hadrendbe állított ügynökökkel többséget szerezni a városokban és a játéktábla mellett felállított mítoszsoron. Ami a régi: a kijátszott kártyalapokon egy kiválasztott ikont kapcsolunk be, ezzel befolyáskockákat szerezve, lehelyezve, utazva-vásárolva, harcolva vagy éppen a kapukat befolyásolva. Közben persze egy szimpla húzással az elménket is teszteljük, avagy próbánál a húzózsákba tett épelméjűség- és őrületjelölőket húzva meg is őrülhetünk. Ez pedig éppúgy elhozhatja a játék végét, mint egy adott számú győzelmi pont, a nyomozó- vagy a rituálésáv elért szintje, egy vezető nyomozó elleni merénylet, illetve a mélységlakók megidézése és jelenléte.

Az a bajom – vagyis nemcsak az enyém, hanem némi diskurzust követően a teljes csapaté –, hogy alapból a mechanika felszínes, és mindenből szeretne egy kicsit marni, mégsem merül el igazán semmiben. Valahogy súlytalan a nyomozók, szakadárok és kultisták harca. Csak szerezzük a különböző lapokat, égetni sokszor alig van lehetőségünk, egy-egy erősebb lap vagy karakter behúzása pedig komolyan megváltoztatja az erőviszonyokat. Leginkább azt éreztük emiatt, hogy a Cthulhu: A sötétség birodalma vagy befejezetlen, vagy kiforratlan, sőt emellett feleslegesen túlbonyolított játék. Elhisszük, hogy egy-egy közösség számára a Study in Emerald alapvetően jó volt, ezért felmerült az újabb ráncfelvarrás koncepciója, csak hát az első és a második kiadás BGG-s 1000. és 2000. feletti helyezése önmagában is bizalmatlanságra ad okot, és bizony az Arkham-Eldritch-Halandó halál és Kifürkészhetetlen négyes mellett mindez édeskevés.

Pláne úgy kevés, hogy itt érezhetően minden a Cthulhu: A halandó halál-univerzum kiaknázását célozza. A látványvilág és a stílus is arra utal, csak míg az egy remek játék, ez meg sem közelíti a minőségét. Az pedig, hogy az utóbbi időben a CMON elég nagy slamasztikába került, arra enged következtetni, hogy volt két kész IP, ehhez volt néhány ötlet az összevonáshoz, majd gyorsan olvasztótégelybe is hányták az egészet, hogy minimális energiaráfordítás mellett jöhessen egy kis bevétel. És ehhez még ilyen filléres kartonkereteket is sikerült legyártani, amelyek szétesnek és instabilak. Igen, megerősítem a sokak által felhozott problémát: bár személy szerint óvatos helyezgetéssel megoldottam, hogy a saját kereteim ne essenek szét minden mozdulatra, de láttam, hogy a többiek mit szenvednek velük, és hallottam a véleményüket, melyet inkább nem közvetítenék.

Cthulhu: A sötétség birodalma 🐙 rejtett szerepek és árulás

A Cthulhu: A sötétség birodalma társasjáték bemutató - egy sötét hangulatú, rejtett szerepes stratégiai játék, ahol intrika, manipuláció és őrület vár rátok. 🐙 Ebben a videóban bemutatjuk a Cthulhu: A sötétség birodalma társasjáték működését, hangulatát és fő mechanikáit, hogy képet kapj róla, milyen élményt nyújt játék közben.

Így aztán mindent összevetve nyugodtan állíthatom, hogy a Cthulhu: A sötétség birodalma nem tartozik sem a hónap, sem a félév legjobbjai közé, sőt még az adott időszakban sem kiemelkedő, mikor olyan társasok jelennek meg, mint a Játékok harca, a Parks vagy a Világrend. Persze a Cthulhu-mítosz rajongói így is, úgy is lecsapnak rá, mert hát a kedvenc téma magyar kiadásáról van szó, ráadásul ha más nincs meg otthon a műfajból, akkor azért nem kifejezetten rossz játék ez sem, sőt 19 990 forintos árával nem is a legdrágább. De ha akad egy-kettő a már felsorolt négyesből, akkor kevésbé van meg a varázsa, összességében pedig leginkább a befejezetlennek tekinthető, magyar fejlesztésű Cultistormra emlékeztet. Nem rossz, nem rossz, de van azért sokkal jobb is.