• Ismertető
• 2024.06.27. 14:00:00

Walking in Burano - Nyáresti séta Olaszországban

A játékban Burano színpompás házai elevenednek meg a szemeink előtt, az utcák telis-tele olasz butikokkal, pizzériákkal, virágokkal… Mindössze 7 km-re járunk Velence mellett, itt-ott egy cicus szalad át a hömpölygő turisták lábai között, akik a macskaköves utcákon bandukolva igyekeznek minden pillanatát magukba szívni ennek a vibráló olasz városkának.

A játék megkezdéséhez kialakítjuk a piacot, vagyis az épületelemek kínálatát, a három szintet külön-külön. A helybélieket és a turistákat típusonként kipakoljuk az épületek mellé. Az előkészítendő épület- és karakterlapok számát mindig a játékosok száma határozza meg. Minden játékos kap négy bónuszjelölőt, négy érmét és kettő állványkártyát. A kezdőjátékos az lesz, aki legutóbb külföldön járt.

A játék során minden játékos öt épületet fog építeni maga előtt, melyek mindegyike három szintes lesz. Két szabályt kötelező betartani az építkezés során: egy ház mindhárom emeletének azonos színűnek kell lennie, valamint a szomszédos háznak különböznie kell ettől a színtől. Ezt a két lerakási kritériumot a bónuszjelölők elköltésével szeghetjük meg, de ez értékes pontok beáldozásával jár: minden ilyen eltérő lepakolás 3 pontunkba kerül.

A körünkben a kínálatból fogunk választani egy oszlopot, ahonnan elvehetünk 1-2-3 kártyát, az oszlop aljáról vagy a tetejéről indulva. A választott lapokat a kezünkbe vesszük, ám ezek száma limitálva van: ha a körünk végén három lapnál több van a kezünkben, el kell dobjunk szabadon választott lapokat, háromra csökkentve. Ami a pénzt illeti, a játék szűkmarkú: körönként maximum 1-2 érmét kaphatunk, attól függően hány lapot hagyunk lent a kiválasztott oszlopban. És hogy mire kell a pénz? A megszerzett kártyák lepakolásának, azaz az építkezésnek ára van, körönként egy kártya egy pénzbe, kettő már háromba, míg három lap lerakása öt pénzbe kerül.

A játék elején kapott két állványkártya abban segít, hogy az építkezést elkezdhessük az első emelet helyett akár a másodikon, vagy a harmadikon. Amint egy három szintes házat felhúztunk elvehetünk egy embert, szabadon választva a helybéli vagy a turista lapokból. És itt következik a játék lényege, vagyis az, hogy kit választunk és ő milyen pontokkal ajándékoz meg minket. A turisták önmagukban is 2 pontot érnek, és csak azt az egy házat, vagyis oszlopot pontozzák, ami előtt nézelődnek: egyikük a cicákért rajong, másikuk a növényekben, virágokban gyönyörködik, és van olyan, akit bármivel le lehet nyűgözni. Míg a turisták pontozásánál függőlegesen kell vizslatnunk az épületeket, a helybéliek esetében vízszintesen pásztázunk. A Kertész a növényekért, a Szabó a függönypárokért, a Rendőr az utcai lámpákért, a Polgármester a járókelőkért, a Mikulás a kéményekért, a Virágárus a virágokért, az Üzlettulajdonos pedig a boltok sokszínűségéért jutalmaz bennünket. Minden megépített épülethez egy karakter kerülhet, így belőlük maximum ötöt fogunk tudni szerezni az egész játék során. A lapkákon figyelnünk kell a zárt ablakokra is, mert ezekért minusz pontokat kapunk a játék végén. Amint valaki megépíti az ötödik komplett épületét, az aktuális forduló még végigmegy, majd pontszámítás következik.

A Walking in Buranot igazán átjárja az olasz életérzés, a színes házak kavalkádja, amit mi építhetünk fel tégláról téglára, vagyis kártyáról kártyára. A játékmenet egyszerű, minden körben lapokat és pénzt szerzünk, majd építkezhetünk. Nagy küzdelem a lapokért nem alakul ki, tudunk váltani B opcióra is, ha az elsődleges tervet elhappolták előlünk. Az igazi ”harc” inkább a karakterekért megy, például a Virágos nagyon sok pontot jelenthet, ha teli vagyunk virágokkal. De szerencsére itt is van választék bőven, csak a játék előrehaladtával szűkül, így könnyen hoppon maradhatunk, ha már elvitték előlünk a legtöbb pontot hozó emberkét. Ezeket a karakter-kívánalom párosításokat igazán tematikusra sikerült megalkotni. A karakterválasztásba bele lehet gabalyodni rendesen, ha valaki minden lehetőséget végigfuttat, hogy a legbusásabb pontokhoz jusson. A játék előrehaladtával érdemes figyelni a többi játékos építkezését, mert amint valaki megépíti az ötödik komplett épületét, az aktuális forduló még végigmegy, majd pontszámítás következik. Így elképzelhető, hogy mi csak négy épülettel és négy karakterrel fejezzük be a játékot, így jóval kevesebb pontot szerezve.

A Walking in Buranot a könnyedsége ellenére, csak 10 éves kortól ajánlják, ez valószínűleg a széles választási lehetőségeknek és összetett pontozási variációknak köszönhető. Ha fiatalabbakkal indulunk el erre az olasz sétára, jó eséllyel kevesebb sikerélménnyel fognak az asztaltól távozni. Sajnos a játék nem jelent meg magyar nyelven, de nyelvfüggetlen, így ha egy példányt be tudunk szerezni, akkor a BGG-n található magyar szabály segítségével bárki leülhet vele játszani, akár szóló módban is. 

A Walking in Burano 20-40 perces játékidejével könnyed, hangulatos játékélmény nyújt. Mi nagyon szeretjük kettesben játszani, kellemes délutáni kikapcsolódásként. A szerző&illusztrátor páros másik játéka a Walking in Provence, ami Franciaországba repít el minket, hasonlóan könnyed vonalon maradva, de más mechanizmust használva.