• Ismertető
• 2023.04.19. 18:12:00

Luna Maris – Kiaknázni az ismeretlent

A Hold ezidáig kihasználatlan terület volt az emberiség számára. Távol a Földtől egy zord, üres, oxigén nélküli bolygó, mely alkalmatlan az életre. De a világ kormányai kidolgozták annak módját, hogyan aknázhatnánk ki égi kísérőnk ásványkincseit.

Egy vérbeli sci-fi játék került asztalunkra, a Luna Maris. A játék 2022-ben jelent meg, alkotója Ricardo Amaral első játékos szerző. A grafikusa Diego Sa, már több játékban közreműködött, de igazán egyik sem tekinthető ismertnek. Szóval ez a játék ismeretlen szerző, ismeretlen grafikus, és ritkán hallott brazil kiadó munkája. A játék ráadásul nyelvfüggetlen, ezért külön érdekes, hogy akadt magyar kiadó, aki mégis bevállalta.

A Luna Marisban egy Hold-bázist irányítasz, vasat, titánt, héliumot és vizet termelsz ki, amit a Földre kell küldened, hogy minél több győzelmi pontot szerezz. E mellett irányítanod kell a bázist is, hogy mindig legyen éppen megfelelő szakértelemmel rendelkező tudósod, élelmed, vized, energiád, és oxigéned.

Minden játékos egy-egy űrhajós figurát mozgat, a bázis moduljai között. Minden modulban valamilyen akciót hajthatsz végre: például a laborban technológiákat fejleszthetsz, az űrkikötőben a megrendeléseket teljesítheted, az erőműben feltöltheted az energiaszintet, vagy az újrahasznosító üzemben szemétből állíthatsz elő hasznos anyagokat.

A modulok fixek, de fejleszthetők és folyosókkal vannak összekötve. A munkásokat ezeken keresztül mozgathatjuk, olyan irányba, amelyik az aktuális modullal össze van kötve. Minden mozgás egy oxigénbe kerül, majd ha elértük a kívánt modult, a munka elvégzéséhez ki kell játszanunk egy olyan tudóskártyát, amelyen megtalálható a modul szakértelem ikonja, így nem „működtetheti” bárki az adott egységet. Továbbá magához az aktiváláshoz is szükségünk lesz egy energiára. Itt lehet kicsit spórolni, ha olyan egységben végzünk munkát, amit más éppen aktivált, akkor energia elköltése helyett az ellenfelünk kap egy pontot. Ha ez mind megvan, végrehajthatjuk az akciót.

Felbérelhetünk kettes szintű tudósokat is, akiknek három szakértelmük van, és egy körben akár két modulban is végezhetnek feladatot. Sőt a játék végén mindegyik két győzelmi pontot ér.

Játék folyamán a kezünkből kijátszott tudósok elfáradnak, de van rá mód, hogy újra munkára bírjuk őket. Az üvegházban beszerezhetjük a szükséges élelmet, különböző zöldségek formájában. Minden kártyán szerepel egy tápérték, ami azt mutatja meg, hogy mennyi értékű munkást tudunk újra a kezünkbe venni, és használni.

Telepíthetünk bányásszondákat, amikért a bányászati állomáson és a fordulók elején, vashoz és titánhoz juthatunk, továbbá a fordulók végén győzelmi pontot is adnak. Ehhez kapcsolódik a játékosok feszültség szintje, mely egy ötös sávon jelenik meg. Ennek szintje határozza meg, hogy egy adott körben mennyi oxigén áll rendelkezésünkre, és minden új telepített bányászati állomással nő a feszültség, vagyis csökken a felhasználható oxigénszint.

Egyébként oxigént nem lehet forduló közben beszerezni, minden mást igen, ennek oka, hogy ez a fordulók végének legfőbb determinálója, vagyis ha elfogy az oxigén, már csak passzolni tudsz a körödben. Az oxigén a következő fordulóban visszatöltődik.

A játék öt forduló után ér véget majd pontszámítás következik. Sok minden ér pontot, például a megmaradt élelmiszerek tápértéke és változatossága, vagy épp a CO2 szint. A játék végén az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjtötte.

A játék szabályrendszere elsőre is egyszerű, átlátható, viszonylag logikusan felépített, kevés sallangot tartalmaz. Nehézségi szintjéhez képest tanítani is egyszerű, ennek ellenére van pár nehezen átlátható dolog, mint a sávokon való mozgás. Amivel az első pár játéknál meggyűlt a bajunk az a látszólagos túlzott adminisztráció. Hiszen egy akcióért három tételt is ki kell fizetni.

A játék jelölésrendszere elég következetlen. Ha például egy szemetet jutalomként dobhatunk el, akkor az ikonja át van húzva, de ha be kell adni valamiért akkor már nincs. A bázis egységeinek ikonjai nehezen átláthatók, fürkészni kell, hogy hol is van amit keresünk.

Bár a téma szépen fel lett építve, első játékra nehezen éltük bele magunkat, annyi mindenre oda kellett figyelni, de két-három játék után javult a helyzet.

Úgy gondoljuk, hogy ennek a játéknak a mechanikája lett az erőssége. Az űrhajós mozgatása, amit az energia, az oxigén, és a tudósok menedzselésével fejeltek meg igazán jól sikerült. Leginkább attól lesz nehéz, hogy az összefüggő egységeket egymástól távolra helyezték, így nem igazán van optimális útvonal. Úgy véljük, hogy a táblát leágazásokkal tűzdelt rondellaként érdemes használni.

A játék folyamán lehet rossz döntéseket hozni, és be is lehet szorulni. Ezt igyekeztek feloldani, például a tartalék raktárral és a 2 pontért visszavehető kártyákkal. Az egész játékmenet nagyon feszes és szigorú, és a játék végi pontozásnál meg is fogjuk kapni „méltó” büntetésünket, ha valamivel nem foglalkozunk.

A grafikai megvalósítás nálunk megosztó volt. Van akinek tetszik úgy ahogy van, mások kifogásolták a tábla lilás-zöldes színeit, és a nehezen kivehető jelzéseket, de többnyire bejött a játékosközönségnek. A kétrétegű játékostáblák nagyon praktikusak. Összességében egy szép és hangulatos játék, érződik rajta, hogy a praktikusság volt a fő szempont, de azért a bányászszondákon elfért volna még egy kis cifrázás. Ami mindenkit zavart az a kinyomóívek elrendezése. Különös, hogy amikor az ésszerű helykihasználás a legtöbb kiadónál fontos szempont, jön egy kiadó, aki úgy ad ki játékot, hogy a kinyomóívén több az üres terület, mint a hasznosított.

Játékosonként 30-35 percnyi játékidővel lehet számolni, de a szóló játék az inkább 50 perc. Interakció nincs túl sok, leginkább a modulok aktiválásánál, bányásszondák telepítésénél, és a végső pontozásnál jelenik meg. Két fővel kevés a lehetőség az energia spórolásra. A hosszát tekintve ketten a legideálisabb, de élmény szempontjából inkább három-négy fővel ajánljuk.

A Luna Marist első játék után nem tudtuk hova tenni, egyszerűen túl soknak tűnt, majd pár játék után rájöttünk, hogy ez a játék nagyon rendben és egyben van. A téma inkább ímmel-ámmal jön át, de azért az sem veszett ügy. Leginkább azoknak ajánljuk, akik szeretik a jól összehangolt, sok összefüggéssel rendelkező játékokat, és nem bánják, ha az alany inkább a nehezebb euró játékok közé tartozik.

Mi csak ajánlani tudjuk, de az első egy-két játékhoz kelleni fog némi türelem.

A cikk szakaszcímeit egy-egy kedvenc témához illő filmről kapta.