• Ismertető
• 2023.01.16. 14:00:00

Jó tudni! - Mennyi titkát ismered a melletted ülőknek?

Egy 0-100-as skálán mennyire ismered az asztalnál ülőket? Mennyi partijátékot próbáltál már ki? Ezzel mennyiszer játszottál már? Vajon ennek hány köbcentiméteres a doboza? És mennyi filc lehet benne? Hány percig fogod még olvasni ezt a cikket?

Ezek a kérdések ugyan konkrétan nincsenek a dobozban található kártyákon, de a Jó tudniban ezekhez hasonló, csak számokkal megválaszolható kérdésekkel fogunk találkozni, és azon felül, hogy mi magunk is megválaszoljuk azokat, megpróbáljuk azt is kitalálni, hogy a többiek vajon milyen számokat írhattak a táblájukra. Ha ügyesek vagyunk, a játék jól meg fogja dicsérni a csapatot. Ha pedig nem annyira jönnek össze a dolgok, akkor legalább jobban megismerjük egymást, és legközelebb több pontot fogunk elérni.

Az előkészületek során megkeverjük a kérdéskártyákat, és nyolcat képpel lefelé az asztalra helyezünk. Minden játékos választ egy színt, és elveszi az ahhoz tartozó táblát/nyilat és filctollat. Ezután mindenki felírja a nevét a felfelé mutató nyíl egyik oldalára. Végül tetszőleges módszerrel választunk egy kezdőjátékost, aki magához veszi a csillagot. És már kezdhetjük is a számolgatást.

A játék nyolc fordulóból áll. Minden fordulóban az aktuális kezdőjátékos húz egy kártyát, majd hangosan felolvassa az azon szereplő kérdést. Ez a kérdés számmal, számmal és mértékegységgel, vagy 0-100-as skálán megválaszolható. Ha nagyon nem tudjuk magunkra vonatkoztatni a kérdést, akkor pedig dönthetünk úgy, hogy lecseréljük egy másikra.

Ezután mindenki titokban felírja a nyíl másik oldalára a válaszát, majd ha mindenki megvan, akkor a kezdőjátékossal kezdve egyesével középre helyezi minden játékos a nyilát úgy, hogy azok egy sort alkossanak. A csillagos embernek nem sok döntési lehetősége van, őt a bal oldali szomszédja követi. A lehelyezés során mindenki eldöntheti, hogy a sor aljára, tetejére, vagy tetszőleges két nyíl közé helyezi a sajátját - attól függően, hogy szerinte ő adta az addigi legnagyobb, legkisebb, vagy sorban valahányadik legnagyobb választ.

Ha mindenki megvan a lehelyezéssel, a kezdőjátékos eldöntheti, hogy át szeretné-e rakni máshova a nyilát, majd következik a felfedés. Ezt alulról felfelé fogjuk végrehajtani egyesével. Ha az éppen felfedett nyílon található szám kisebb az alatta lévőnél (tehát az egyenlőség még rendben van), akkor a kettő közül az egyiket félrerakjuk (ha nem akarjuk magunk alatt vágni a fát, akkor a nagyobbat), majd folytatjuk a felfedést. Amennyi nyíl az asztal közepén maradt, annyi pontot kapunk a fordulóban. Ezt a számot feljegyezzük a csillagra, majd azt továbbadja a tulajdonosa a bal oldali szomszédjának, aki az új forduló kezdőjátékosává válik, és már jöhet is a következő kérdés.

A nyolcadik forduló után a csillagon lévő szám alapján kapunk egy szöveges értékelést a játékszabály végén található táblázat alapján, és elkezdünk sajnálkozni, hogy miért ilyen rövid a játék, és miután feljegyeztük a csodálatos pontszámunkat a dicsőségtáblára, már jöhet is a következő nyolc kérdéskártya.

Számomra nagyon kellemes meglepetés volt a Jó tudni. Nagyon egyszerű játék, nincs semmiféle bonyolult dolog sem a működésében, sem a kivitelezésében. A Repos kiadó már több filces játékkal örvendeztetett meg minket (például Csak egy, Szókötő), és azokhoz hasonlóan a minőség ebben az esetben is nagyon igényes és praktikus.

Volt pár előzetes félelmem a játékkal kapcsolatban, de nagyon úgy tűnik, hogy ezek alaptalanok voltak. Egyfelől tartottam attól, hogy nagyon gyorsan ki fog fulladni, mert körönként nyolc kérdéssel hamar elfogynak a kártyák. Erre egyrészt az is megoldás lehet, ha magunknak írunk számmal megválaszolható kérdéseket, mert így a saját szájízünk szerint formálhatjuk a játékot, illetve a kártyák nem kell beazonosíthatatlanok legyenek (na meg amúgy is adnak egy-két üres lapot is a játékhoz, de az nem sok mindenre elég). Másrészt ha van valaki a társaságban, aki ügyesen kezdeményez beszélgetést, akkor a válaszok felfedése után megállhatunk pár percre átbeszélni a történéseket, és hogy mit miért gondoltunk úgy, ahogy.

Az utóbbi megoldás el is árulja azt az első ránézésre nem olyan könnyen észrevehető potenciált, hogy a Jó tudni kiváló ismerkedős játék: egyfelől a régi ismerőseinkről is megtudhatunk érdekes információkat, másfelől jó eszközt nyújt beszélgetések kezdeményezéséhez olyanokkal, akiket még nem annyira ismerünk. És így tulajdonképpen addig elhúzhatunk egyetlen menetet is, ameddig jólesik beszélgetni és ismerkedni egymással. Durván kétszáz kérdéskártyával elég sokáig kitart így a játék.

A másik félelmem az volt, hogy vajon mennyire fog jól működni a játék ismeretlenekkel, ha egymás ismeretére alapul az egész? Nos, a választ feljebb olvashatjuk: egy kis kreativitással kifejezetten jól működik.

Mindezek ellenére egy-két menetet nagyon gyorsan le tudunk zavarni, ha szeretnénk, de ha elsietjük, akkor valós veszély a korai kifulladás.

A Jó tudnit leginkább azoknak ajánlom, akik szeretnének egy jól működő ismerkedős, beszélgetősebbé tehető játékot, és nem igazán érdekli őket a játékvégi pontozás. A sok színes filc és tábla kellően kiszínezi és hangulatossá teszi, a fordulók végén pedig egy picivel jobban fogjuk ismerni egymás életútját, gondolkodásmódját. Mi nagyon megszerettük.