• Ismertető
• 2025.01.04. 12:42:00

A gyűrűk ura: Párbaj Középföldéért - Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén

Sosem titkoltam, hogy a 7 Csoda: Párbajt az egyik legtökéletesebb társasjátéknak tartom, amit valaha megismertem – annak ellenére, hogy az eredeti 7 Csoda nem tett rám nagy benyomást. Így számomra a Párbaj Középföldéért volt az idei év egyik legizgalmasabb megjelenése.

Kezdetben volt tehát a 7 Csoda, melynek kétszemélyes spin-offja a 7 Csoda: Párbaj, aminek az újratematizált verziója Gyűrűk ura: Párbaj Középföldéért. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e neki vagy sem, mivel nem volt számomra egyértelmű, hogy csak egy Monopoly-jellegű csicsás újrakiadásról van-e szó, vagy egy alaposan átdolgozott, új játékot kapunk-e. Így hát egyszerre csatlakoztam azokhoz, akik vicces mémeket olvastak (és gyártottak) a kiadó pénzéhségéről, és azokhoz, akik bíztak benne, hogy Bauza és Cathala nem fogja a nevét adni valami pofátlan lehúzáshoz. Szerencsére a pozitív oldalnak lett igaza: a játék egyszerre hozza az eredeti Párbaj hangulatát és sikeresen tovább is tud lépni azon.

Ha már jól ismered az alapjátékot, és lusta vagy elolvasni az egész cikket, mert csak az érdekel, hogy mi a különbség a két verzió között, tekerj a lap aljára. Ott pontról pontra összeszedtem neked a változásokat.

A játék elején oldalt kell választanunk. Az, hogy a gonoszokkal vagy a jókkal vagyunk, a kezdőjátékos személyén és a bábuink színén kívül semmit nem befolyásol – teljesen szimmetrikus játékkal van dolgunk. Felpakoljuk a kezdő egységeinket a térképre, útjára indítjuk Frodót, Samut és a nazgúlt a Végzet hegye felé, valamint kiosztjuk a fejezetlapkákat piramis alakban. Végül mindenki elveszi a kezdő aranyát és felfedünk három helyszínlapkát a pakliból.

A játékot háromféleképpen lehet megnyerni. Az első lehetőség, hogy elvisszük a gyűrűt a vulkánba, vagy a gyűrűlidérccel elkapjuk Frodóékat, mielőtt odaérnének. Ezt nevezi a játék gyűrűküldetésnek, és egy ízléses műanyag csúszkán tudjuk nyomonkövetni. Mivel a fekete lovas pontosan olyan messze van a hobbitoktól, mint ők a hegytől, a távolság pedig soha nem növekedhet, ezért ez az „üldözés” valójában arról szól, hogy ki gyűjt össze hamarabb 14 gyűrűszimbólumot a kártyáival.

A második, hogy megszerezzük Középfölde népeinek támogatását. Ehhez a zöld színű lapokon lévő szimbólumokat kell összegyűjtenünk. Ha a hét lehetséges ábrából hat nálunk van, a játék azonnal véget ér, mi pedig győzelmet arattunk.

Végül – ám nem utolsósorban, hiszen ez lesz a leggyakoribb eset -, akkor is mi nyerünk, ha meghódítjuk Középföldét, vagyis a térkép mind a hét régiójában jelen vagyunk legalább egy katonával vagy egy erőddel. Ez is azonnal a játék végét jelenti, de ha elfogynának a fejezetlapkák, akkor is ezzel a módszerrel hirdetünk majd győztest.

A játék során felváltva fogunk elvenni a piramisból kártyákat. A felhúzott kártyát eldobhatjuk 1, 2 vagy 3 aranyért, az aktuális fejezettől függően. Ekkor véget is ért a körünk, az aranyon kívül semmivel nem gazdagodtunk. Ha a kártyát nem zúztuk be, akkor kijátszhatjuk, amihez ki kell fizetni a rajta látható költséget. Ehhez egyszerűen csak meg kell néznünk, hogy rendelkezünk-e annyi szimbólummal a szürke kártyáinkon, amennyit a lap mutat. Ha igen, máris kijátszhatjuk azt. Ha nem, akkor minden hiányzó erőforrásért egy aranyat kell fizetnünk.

Ha rendelkezünk hozzá elegendő erőforrással, meghódíthatunk egyet a három véletlenszerűen felfedett terület közül. Ez egy erődöt épít nekünk az adott régióba, és valami bónusszal (rendszerint katonákkal) is jutalmaz minket. Az erőd nagyon nehezen elpusztítható, így gyakorlatilag a játék végéig jelen tudunk lenni azon a helyen, ahová felhúztuk. A helyszínlapkák meghódításakor nem veszünk el kártyát a közös készletből, ennek a „passzolásnak” döntő funkciója lehet a játék vége felé.

A kijátszott kártyák a színüktől függő hatással rendelkeznek. A szürke kártyák az öt erőforrásként használt tulajdonság (fortély, erő, bátorság, tudás, vezetői készség) egyikét termelik nekünk.

"Ezeket természetesen mindenki, fej, ököl, szív, könyv és korona névvel illeti. Ahogy azt kell."

A sárga lapok azonnal pénzt hoznak a konyhára. A kék, gollamos lapokkal a gyűrűküldetésen léphetünk előre, a pirosakkal pedig katonákat mozgósíthatunk az adott régióba. A zöld kártyák adják Középfölde népeinek támogatását. Ezekből kell hat különbözőt összeszednünk a győzelemhez, de ezekkel tudunk különleges képességekre is szert tenni. Két egyforma vagy három különböző megszerzése esetén válaszhatunk egyet a népjelzők közül, amik változatos előnyöket szolgáltatnak. Termelhetünk több pénzt, jobban tudjuk mobilizálni az egységeinket, de akár plusz köröket is szerezhetünk magunknak. A lila kártyákkal valamilyen azonnali hatást (például seregmozgatást, vagy pusztítást) érhetünk el. Megfelelő pillanatban kijátszva akár az egész játékot eldönthetik, valószínűleg ezért is csak az utolsó fejezetben találkozhatunk velük.

A seregek összecsapása a térképen nagyon egyszerű szabályok szerint működik: ha katonáinkkal belépünk egy olyan területre, ahol már van egy vagy több ellenséges egység, akkor csatázni kell. A csatában minden egység megsemmisít egyetlen ellenséges egységet, majd maga is elpusztul. Így, ha azonos létszámú seregek csapnak össze, akkor egy üres mező porzik utánuk, ha pedig az egyik fél népesebb, akkor a különbözet marad a helyükön. Az erődöket a hétköznapi katonák nem tudják elpusztítani, azok akkor is ott maradnak, ha nem lenne a közelben saját katonánk, így elképzelhető, hogy egy mezőn egyszerre két játékos is jelen van.

Bár a kérdés, ami szinte mindenkit foglalkoztat, az az, hogy a két verzió közül melyik játék a jobb, nem szabad elfelejteni, hogy egy játék mindig önmagában létezik. Először tehát vegyük át azt, hogy milyen élmény a Párbaj Középföldéért akkor, ha nem ismerjük a nagy elődöt.

Ha tömören akarom összefoglalni, akkor a kategóriáján belül szinte tökéletes. Végig fenntartja a figyelmet, feszes tempójú és az egyszerű szabályai ellenére többféle stratégiának is helye van benne. A látványvilág nekem nem tetszett, de mindenki más elismerően nyilatkozott a „retro mesekönyv” feelingről, úgyhogy maradjunk abban, hogy „megosztó”. Szerencsére nem spóroltak az illusztrációkkal, így csak a teljesen azonos lapok kaptak ugyanolyan rajzokat.

A játék központi eleme, a térképen zajló csata izgalmas, és szinte minden akciónk hatása itt csapódik le. Még a gyűrűért kergetőző hobbitok is katonákkal (vagy éppen egy elpusztított erőddel) jutalmaznak minket, ha elérjük velük a megfelelő bónuszmezőt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a két másik győzelmi feltétel elhanyagolható lenne. Ha az elején valaki nagyon rámegy a kék vagy a zöld lapokra, akkor ugyan kezdetben hátrányba kerülhet, később viszont kényszerhelyzetbe hozhatja az ellenfelét azzal, hogy néhány lap távolságra kerül a győzelemtől. Ha a másik emiatt kénytelen kulcsfontosságú lapokról lemondani, az akár az egész játszma kimenetelét megfordíthatja.

Ez a gyűrűküldetés esetében egyértelmű tud lenni, de a zöld szimbólumok is eredményezhetnek hasonló helyzeteket. Nem csak azért, mert a hatodik megszerzése véget vet a játéknak, hanem azért is, mert bizonyos lapkák kifejezetten nagy előnyt biztosítanak. A tündék például extra kört adnak minden kijátszott sárga kártya után, a törpök pedig seregmozgást biztosítanak a zöld lapokért cserébe. Ha valaki meg tud szerezni egy vagy két ilyen jó képességet, azzal nem csak, hogy helyzetbe hozhatja magát egy másik győzelmi feltételnél, de közben arra is kényszerítheti ellenfelét, hogy azokból a kártyákból vegyen el, amit eddig hanyagolt – és ebből kifolyólag jóval kevesebb hasznot húzzon belőlük.

Teszteléskor igyekeztem minél szélesebb képet alkotni a játékról, ezért kipróbáltam olyanokkal is, akik nem ismerik az eredeti játékot, olyanokkal, akik az előző Párbaj nagy rajongói, illetve kerítettem még egy radikálisan Gyűrűk ura ellenes játékost is. Mindenkivel kipróbáltuk mindkét verziót, a vélemények pedig minden esetben pozitívak voltak. Abban egyetértettek a játékosok, hogy a Középfölde feszesebb, nehezebb benne igazán elhúzni, és méltatták azt is, hogy kevesebb helyre kell figyelni egyszerre.  Fontos taktikai elem lett továbbá a körkihagyás lehetősége, ami az alapjátékban csak a kiegészítőkkel jelent meg.

A régi játékosok viszont hiányolták azt a taktikai lehetőséget, amivel erőforrásba fojthattuk a másikat az alapjátékban (ott ugye nem fixen egy aranyért lehetett fizetni egy erőforrásért, hanem annyival többe került minden hiányzó elem, amennyit a másik termelt belőle). Ami a Középföldéből hiányzik, az az alap Párbaj szinte tökéletes visszaellenőrizhetősége. Ott az állás mindig adott volt, és bármikor meg lehetett állapítani, ha valaki elnézett valamit. Itt ez a lehetőség a seregmozgásokkal elveszett, de ritkán is volt rá szükség. Többen méltatták az azonnali győzelem lehetőségét, és azt, hogy a játék végén nem kell a pontozófüzetbe bújni. Egyértelműen jobb érzés úgy átélni a győzelmet, hogy a helyére teszem az utolsó katonát vagy épp beérek a gyűrűvel, mint úgy, hogy kiszámolom a végső pontomat, hangosan bejelentem, majd reménykedek, hogy a másik kisebb számot jelentsen be.

Tessék, íme az ígért vázlatos összehasonlítás, kedves lusta játékos barátom.

• Nincs pontozás, a játék vagy a térképen dől el vagy a gyűrűküldetéssel vagy a „tudomány” szimbólumokkal.
• Egy kártyát aranyért eldobni csak fix áron lehet. Ez az ár a fejezettől függ és nem a mi kártyáinktól.
• A hiányzó nyersanyagokért minden esetben egy arannyal kell fizetni. Nem függ az ár a másik játékostól.
• A háború már nem egyszerű kötélhúzás, térképen kell terjeszkedni.
• A két egyforma mellett három különböző „tudományszimbólumért” is választhatunk egy jelzőt.
• A jelzők képességei jóval erősebbek lettek.
• Helyszínlapka („csoda”) megvásárlása esetén kimaradunk a körből, nem kell kártyát elvenni hozzá.

A gyűrűk ura: Párbaj Középföldéért méltó utódja lett a 7 Csoda: Párbajnak. A feszesebb játékmenet és az egyszerűbb szabályok (meg persze a fantasy tematika) könnyebben vonzzák majd be az új játékosokat. Néhány taktikai lehetőséget persze fel kellett áldozni az egyszerűség oltárán, de még így is bőven maradt mélysége a játéknak. Ha egy igazi, vérre menő párbajt szeretnél, sok-sok gondolkodással, akkor válaszd a zseniális eredetit, és annak szintén zseniális  kiegészítőit. Ha egy pergős és izgalmas csatára vágysz Középföldén (esetleg még nem találkoztál a testvérével), szerezd be a Gyűrűk ura verziót!

Ha minden újratematizálás garantáltan ilyen jól sikerül, akkor tárt karokkal várjuk a Harry Potter-, az Alien-, a Final Fantasy- és a Spongyabob verziót is.