• Ismertető
• 2022.06.15. 08:00:00

RENATURE – ÚJJÁÉLEDŐ TERMÉSZET

A Renature társasjátékban nem kevesebb a játékosok feladata, mint hogy visszaállítsák a természet rendjét a környezetszennyezés által sújtott, egykor gyönyörű völgyben. Ez nagyon jól hangzik, de ne tévesszen meg senkit! Kőkemény verseny vár ránk!

Izgatottan vártam Wolfgang Kramer (El Grande) és Michael Kiesling (Azul sorozat) legújabb közös szerzeményét. Nem csak azért, mert ők a kedvenc szerzőpárosom (Tikal, Nauticus, Szénre fel!), hanem mert a természetközeli téma a szívem csücske.

A szerzők és a doboz alapján egy okos, letisztult szabályrendszerű, de békés játékra számítottam. A békést most gondolatban ki is húzom. A Renature egy közepesen összetett területfoglalós családi játék, egy csipet szerencsével és rengeteg konfrontációval. A mechanika részben a klasszikus dominóra épül.

Nagyon felkapott téma lett az állat- és növényvilág. Sorra jelennek meg magyarul is a szebbnél szebb játékok, amelyekben virágzó ökoszisztémát teremthetünk (Lombkorona), kirándulhatunk a természetben (Zöldellő mezők) vagy csodálatos kertet építhetünk (Álomkert). A Renature kinézetében tökéletesen illeszkedik ebbe a sorba.

A játék doboza kívül-belül mutatós, az alkatrészekre nem lehet panasz. A dominók és a növényjelzők fából készültek, az állatok illusztrációi bájosak. A tartozékok tárolására most nem simitózáras tasakokat mellékelt a kiadó, hanem – figyelembe véve a környezetvédelmet és a játék tematikáját - szövetzsákokat. Az egyoldalas központi tábla grafikája egyszerű, szép.

Minden játékosnak van egy saját táblája, saját és semleges színű növényjelzőkkel (gyep, bokor, fenyő, tölgy). A játékosok számától függően kapunk állatokkal illusztrált dominókat, melyeket képpel lefelé magunk elé kell helyeznünk. Mindig csak három darab lehet felfordítva, és a saját dominóinkat csak mi láthatjuk.

A dobozban találhatóak még területlapkák (pontozólapok, melyeket a főtáblára kell helyezni), felhőlapkák (kvázi fizetőeszköz), virág alakú pontjelzők a játékosok színeiben és egy dzsókerkorong. A játékszabály logikusan felépített, részletes, és könnyen érthető. Kifejezetten tetszik, hogy a szabályfüzet hátoldalán rövid összefoglaló is található, így nem kell lapozgatással bajlódni az első pár alkalommal.

A körünkben ki kell játszanunk egy dominót a főtáblára, de szigorú kikötésekkel! Ilyenkor mindkét felének patakmezőn kell lennie, és vagy a négy indulómező egyikére kerüljön, vagy pedig egy már lehelyezett azonos állattal legyen szomszédos. Mindig van egy dzsókerállat, ami mellé bármelyik oldal odailleszthető. Ha nem tudunk vagy nem akarunk dominót kijátszani, el is dobhatjuk, de azt később már nem szerezhetjük vissza. 

Ha lehelyeztünk a táblára egy dominót, abban az esetben letehetünk egy növényt a közvetlenül mellette lévő területmezőre. Bármelyik növényt választhatjuk a saját táblánkról, de a színe és a formája befolyással lesz a pontozásra.

A növényjelzők értéke a magasságukkal nő. Lehelyezéskor 1 pontot kapunk magáért a növényért, és további 1 pontot minden vele egy területen lévő nála nem nagyobb értékű növényjelzőért. Ha egy területet sikerült teljesen körbekeríteni, akkor területpontozás következik. Most színenként kell összesíteni a bezárt területen lévő növények értékét. Azok a színek, melyeknek összértéke egyenlő, lenullázzák egymást. Akik ezután „játékban maradtak” megkapják a pontjelzőn szereplő pontokat. Az a játékos, aki a területpontozást kiváltotta, megkapja a területlapkát függetlenül attól, hogy volt-e ott növényjelzője. A semleges jelölőkért senki sem kap győzelmi pontot.

A játékos a körében használhat még felhőakciókat is. Két felhő befizetésével megváltoztathatjuk a dzsókerállatot, amire bizony nagy eséllyel szükségünk is lesz a játék során. Felhők segítségével visszavehetőek már lehelyezett növényjelzők, vagy egy extra kört is vásárolhatunk velük. A felhőlapkák száma korlátozott, és a játék alatt is csak összesen négy darab elérhető a főtáblán, így nem árt velük óvatosan gazdálkodni. 

A játék akkor ér véget, amikor mindenkinek elfogytak a dominói. A végső pontozás során értékeljük a körbe nem kerített területeket, megkapjuk a játék során megszerzett területlapkák hátulján szereplő pontokat, és győzelmi pontokat kapunk a megspórolt felhőlapkákért. Minden megmaradt növényünk az értékétől függően mínuszpontot ér.

A játékosok közötti interakció nagyon magas, a másikkal való kiszúrás adja a játék sava-borsát. A békés játékról alkotott elképzelés, amit a Renature megjelenése sugall, szöges ellentétben van a hozzáállással, amit a játékmenet megkövetel. A tábla fokozatos beépítésével egyre értékesebb területek érhetőek el, a játék előrehaladtával élesedik a verseny. A semleges elemek lehelyezésével vagy visszavételével nem csak a saját játékunkat alakíthatjuk, hanem a többiekét is.

Bár a szabályok nagyon egyszerűek, a játék maga egyáltalán nem a könnyed családi kategória. Személy szerint legtöbbször családi játékokkal játszom, így talán kevésbé tolerálom a konfrontációt, mint a többség. Nem csak a játékmenet agresszivitása a problémám, hanem a játék közbeni rengeteg adminisztráció is. Ha csak a saját pontjaimra kell figyelnem még nem zavarna annyira, de amikor gyerekekkel játszom, potenciálisan többször hagyunk ki valamit. Két fős játéknál ez egy kicsit jobban tolerálható, egy fokkal talán békésebb a játékmenet.

A Renature soha nem lesz a szívem csücske, de elismerem, hogy a maga nemében egy kiváló játék!