• Ismertető
• 2022.04.28. 11:00:00

Kódok harca - A matematikatanárok álma

Ryohei Kurahashi. Ha valakiben van egy lepkebélgáznyi előítélet, valószínűleg arra számít, hogy az imént említett szerző agya egy absztrakt, kizárólag számokból álló játékot dob ki magából. Ha te is így vagy ezzel, nem tévedtél, ugyanis a Kódok harca pontosan ilyen alkotás.

Ez egy agyégetős, mégis rövid (de nem gyors és nem pörgős) játék számlapkákkal és néhány kérdéssel. Vajon fel tudod törni a kódot a többiek előtt?

Érdemes megjegyezni, hogy a játék másként működik kettő, három és négy játékos esetén is. Az előkészületek azonban nagyon hasonlóak: mindenki kap egy paravánt, egy lapot a jegyzettömbből (lehetőleg egy írószerszámmal) és négy vagy öt rejtjellapkát. Ezt követően egy keverés után felfedjük a kérdéspakli felső hat kártyáját. A rövid procedúra befejeztével már kezdhetjük is az agytornát.

Mielőtt továbbmennénk a játék menetére, itt egy kis ismertető az alkatrészekről. A paraván és a jegyzettömb funkciója valószínűleg mindenki számára egyértelmű. A kérdéskártyák mindegyikén szerepel egy-egy kérdés (tudom, ettől most sokan leestek a székükről olvasás közben). Ezek segítségével tudhatunk meg bizonyos információkat az ellenfeleink rejtjellapkáiról. Apropó lapkák: van belőlük húsz darab, mindegyiken van egy szám valamilyen színben. Ezek két nullától kilencig tartó számsort alkotnak (fehér és fekete színben, kivéve az ötöst, mert az zöld).

Íme néhány példa, hogy mégis milyen jellegű kérdéseket tehetünk fel:

• Mennyi a legmagasabb és a legalacsonyabb értékű számjegyed különbsége?
• Hol vannak a 6-os vagy 7-es számjegyű lapkáid?
• Mennyi a fehér számjegyeid összege?
• Mely szomszédos lapkákon van egymást követő számérték?

Most, hogy megtudtuk, mivel is dolgozunk, megismerkedünk a játékmenettel. Egy kódfejtő a körében két dolog közül választhat:

• Feltesz egy kérdést a hat rendelkezésre állóból, melyre mindenki más - és négyfős játszma esetén ő is - válaszol.
• Tippel a középen - kétfős játék esetén az ellenfélnél - lévő rejtjellapkákra. Ilyenkor rossz tipp esetén akár ki is lehet esni.

Amint valaki kitalálja a megfelelő lapkák számait és színeit, nyertessé válik - azonban teljes fordulók vannak, tehát mindenképpen a kezdőjátékos jobboldalán ülő játékos lesz az utolsó. Amennyiben többen is helyesen tippeltek, döntetlen eredmény születik, és a szabálykönyv utasításai szerint egy újabb kör lejátszásával tehetünk pontot az i-re.

A fentiek alapján nem tűnik bonyolult játéknak a Kódok harca. Ez valóban így is van, ha azt az aspektusát vesszük ennek, hogy nem nehéz megtanulni. Jól játszani azonban annál nagyobb kihívás. Csak az játsszon matektanárral, aki szereti a kihívásokat.

A kérdésekre kapott válaszokat kezelhetjük rendszerezés nélküli információmorzsákként is, vagy kellő ügyességgel lefordíthatjuk a szöveges feladatot egyenletrendszerekké. Az igazat megvallva a paravánok is erre sarkallnak, hiszen nem véletlenül van meg minden lapkának a maga betűvel felcímkézett helye. Az egyenletrendszerek kialakítása és az azokból való következtetés az igazán nagy művészet. Ezen kívül előfordul, hogy különféle kombinációkkal próbálkozva kizárhatunk bizonyos eseteket, és így egyértelművé válhatnak dolgok. Remélem, mindenki kezdi érezni, hogy milyen brutálisan absztrakttá tehető a játékmenet.

Nagyon érdekes, hogy picit másképpen működik kettő, három, illetve négy ember esetén is. Kétfős játék esetén nincs kiesés, és az ellenfél öt lapkáját próbáljuk kitalálni, három- és négyfős esetén pedig a középen lévő négyet vagy ötöt. Sőt, négy résztvevőnél az általunk feltett kérdésekre mi magunk is válaszolunk.

Érdemes a miénkhez hasonló matematikatudással rendelkező ismerőseinkkel játszani, mivel itt nyoma sincs az esélyek kiegyenlítésével való próbálkozásoknak - ez végül is nem meglepetés, hiszen tiszta matek az egész játék azt a szerencsefaktort leszámítva, hogy kinek a körében éppen milyen kérdések elérhetőek. Ha nagyon nagy különbségek vannak a résztvevők között, szinte biztos lesz olyan, aki nem fogja élvezni.

Legalább kétféle módszerrel játszhatunk: daráljuk, nem túl sokat gondolkodunk, és így nem feltétlenül veszünk észre annyi összefüggést, vagy pedig nagyjából fordulónként megállunk 3-5 percre, hogy feldolgozhassuk az imént elhangzott kérdések alapján gyűjtött információkat, és legfeljebb fejenként 4-5 kérdés alapján kitaláljuk, kinél mi van. Mindenki el tudja dönteni, hogy melyik fekszik jobban a társaságnak.

A lehetséges játékosszámok közül egyedül a négyfőssel van kifogásolnivalóm: azt vettem észre, hogy aki negyedikként kerül sorra, az sokkal több információval rendelkezik, mint a többiek, és ezért kicsit tisztességtelen előnyre tesz szert. Ennek az oka valószínűleg az, hogy nem lehet taktikusan kérdezni, mert mi magunk is válaszolunk a saját kérdésünkre. Ez talán orvosolható azzal a háziszabállyal, hogy az első kitaláló után mindenkinek van még egy köre attól függetlenül, hogy ki volt a kezdőjátékos.

A Kódok harca egy hihetetlenül logikus, letisztult játék, melyet a számokkal nagy barátságot ápolók imádni, a tematizált játékok szerelmesei azonban tiszta szívükből utálni fognak. Legfőképpen matekosabb beállítottságú embereknek ajánlanám. Esetleg gyerekek számolási, dedukciós készségeinek fejlesztéséhez is jó eszköz lehet. Mi imádtuk. Viszonylag rövid idő alatt lejátszható, és kellő kihívást nyújt.

Ti mit gondoltok a Kódok harcáról? Szeretitek az agyégetős absztrakt játékokat?