• Ismertető
• 2022. feb 8. 12:00
• 14  
• Link másolása
  Megosztás

Szókapocs - Csúnya, de finom

Végre van egy társasjáték, melynek segítségével átismételhetjük a koordináta-rendszerek témájában szerzett ismereteinket, és emellett a műveltségünket is tesztelhetjük. Sőt, ha ez nem volna elég, mindezeken felül a gyorsaságunkat is próbára tehetjük.

Megérkezett ugyanis a Szókapocs, egy egyszerű, kooperatív szóasszociációs játék, melyben egy koordináta-rendszer két tengelyén lévő szavakból alkotott párokra kell minél jobb asszociációkat kitalálni. Ez így elsőre talán elég bonyolultan hangzik, de nem kell megijedni, nagyon egyszerűek a szabályok.

Az előkészületek során eldöntjük, hogy mekkora táblázatot szeretnénk (3x3, 4x4 vagy 5x5), és ezzel meghatározzuk, hogy mennyi tengelylapkát teszünk le az asztal közepére. Az egyik tengely az ábécé első néhány betűjéből, a másik pedig az első néhány pozitív egész számból áll - 5x5 méret esetén tehát az egyik tengely az A, B, C, D és E, a másik az 1, 2, 3, 4 és 5 tengelylapkákból fog állni. Ezek meghatározzák a lehetséges koordinátákat - a példánál maradva A1-től E5-ig.

Ezután a tengelylapkák alá helyezünk egy-egy jelszókártyát, így "szavasítva" mindkét tengely összes lapkáját. Majd összekeverjük a szükséges célkártyákat, mindenkinek osztunk egyet, a többiből pedig egy húzópaklit alkotunk. Opcionális lépésként még előkészíthetjük a homokórát is.

A játék elején mindenki megnézi, hogy milyen koordinátájú lapot kapott, és megpróbálja az azoknak megfelelő két szót összekötni valamilyen módon. Nincs körsorrend, az mondja az utalást, akinek elsőként eszébe jut. Ekkor a többiek megpróbálják kitalálni, hogy milyen kártya lehet az utalást kitaláló ember kezében, és ha sikerrel jártak, elhelyezi azt a koordináta-rendszerben. Ellenkező esetben eldobja anélkül, hogy megmutatná, melyik kártya volt nála. Ezután húz egy újabb koordinátát, és jöhet a következő asszociáció. Amint elfogytak a célkártyák, vagy lejárt az idő (homokórás játékmód esetén), a játék véget ér, és következik a pontozás. Minden sikeres utalás egy pontot ér. A szabálykönyvben van egy táblázat, mely szöveges értékelést ad a csapatnak a pontszámuk és a táblázat mérete függvényében.

Természetesen vannak szabályok az utaláshoz használt szavakra: egyszavas nyomok lehetnek, egyiket sem lehet többször használni egy játék során, és nem lehet a jelszavakkal egyező szótövű utalásokat tenni. És ha már tiltott dolgok: senki sem utalhat semmilyen módon jelenleg vagy korábban nála lévő célkártyára, mikor el kell dönteni, hogy egy nyom melyik koordinátára vonatkozhat. Muszáj megtanulni meggyőzően érvelni.

A Szókapocs egy remekül működő szóasszociációs partijáték. De vajon megállja a helyét a rengeteg másik asszociációs alkotás mellett?

A szabályok első hallásra bonyolultnak tűnhetnek, de az alkatrészek segítségével pofonegyszerű azokat elmagyarázni. Ha nem használjuk a homokórát, kicsit vontatottá tud válni a játékmenet, ugyanis érthető módon mindenki a lehető legjobb, legegyértelműbb nyomot akarja kitalálni az célkártyájához. Ezen nagyon sokat segít a kis időmérő eszköz beiktatása, mert az első benyomásukra kell hagyatkozniuk a játékosoknak, mivel szorít az idő. Eddig az a tapasztalat, hogy így is nagyon sok nyomot el tudunk találni, és bónuszként öt-tíz percen belül biztosan végzünk. Apropó homokóra: vakarhatjuk a fejünket, ha nem vesszük észre, hogy lejárt az idő, vagy 5x5-ös táblázat esetén elfelejtjük megfordítani azt (ugyanis abban az esetben tíz perc áll a rendelkezésünkre). Ez egy akármilyen stopper segítségével orvosolható probléma, és valószínűleg legalább egy embernél van telefon bármelyik társaságban. Tudom, tudom, sokaknak tabu minden elektromos kütyü társasjátékozás közben, számukra tökéletes lehetőség a tradícionális homoklepergetés.

A dobozra nem tudok mást mondani, mint hogy csúnya (szigorúan személyes vélemény). Mintha a készítők nem akarnák eladni a játékot. A színhasználat borzalmas, és a kis grafikák sem segítenek semmit a helyzeten. Azért emelem ezt ki, mert egy nagyon jól működő társasról beszélünk, és sokan könnyen elsiklanak azon darabok felett, melyek nem igazán szemet gyönyörködtetőek. Persze az sem kizárt, hogy ezzel csak én vagyok így.

A játékosszám a Szókötőhöz hasonlóan valószínűleg a Szókapocs esetében is azért lett hat főnél maximalizálva, mert mikor valaki mond egy nyomot, a többieknek közös nevezőre kell jutni, hogy vajon az melyik koordinátát takarhatja. Ez a konszenzus időnként már négy-öt embernél is nehézkes lehet, ha azt szeretnénk, hogy mindenki aktívan részt vegyen benne. Viszont adott esetben lehet akár nyolc-kilenc fővel is játszani, csak ne lepődjünk meg, ha lesznek passzívabb résztvevők is.

Aki szereti az egyszerű, pörgős asszociációs játékokat, annak mindenképpen ajánlom, hogy tegyen egy próbát a Szókapoccsal. Szokatlan elemekkel operál, és kreatív gondolkodásra sarkall a nyomokra vonatkozó kikötéseivel és a működésével egyaránt.

Volt már lehetőségetek játszani a Szókapoccsal? Milyennek ítélitek meg más szóasszociációs játékokhoz képest?