• Ismertető
• 2022.01.23. 13:00:00

Time's Up! Harry Potter

Rengeteg mindent terveztem idén karácsonyra, milyen játékokat fogok majd a régen látott családtagoknak megmutatni, miket fogunk majd együtt kipróbálni! A szokásos ünnepi bakik idén elmaradtak, a fával minden rendben volt, a bejgli-ügyet időben elengedtem, a takarítással sem készítettem ki senkit, csak épp a játékválasztásra sikerült rágörcsölnöm. Így, és csak is így fordulhatott elő, hogy az utolsó pillanatban egy Harry Potter tematikájú partijátékot sikerült elvinnem egy teljesen mugli családnak.

Talán jobb is így, mert akkor eredetileg egy igazi „varázsvilág-fan” cikk született volna egy remek társasjáték bemutatása helyett! De kezdjük az elején, milyen játék is az a Time's Up!?

A Time’s up egy nemzetközi sikerű szókitalálós partijáték. Magyarországon inkább a rokonai ismertek, legfőképp az Activity játékcsalád. Szerencsére azért túlságosan nem hasonlítanak egymásra, ebben a játékban például nem kell rajzolni, nincs tábla, és - az én esetemben – nincs kudarcélmény. Itt csapatok versenyeznek azon, hogy ki talál ki több szót, először még körülírva, majd egy szóval jellemezve, végül csak mutogatva.

Vegyünk néhány varázslót, majd ugyanennyi varázstalan embert, és alaposan keverjük meg őket! A viccet félretéve, a szabály így szól: „Alkossatok legalább két fős csapatokat.” Véleményem szerint jobb a több kétfős elosztás, mint a két többfős. A Harry Potter változat esetében pedig erősen ajánlott, méghozzá vegyes társaság esetén - egy varázsló egy mugli - párokat alkotva.

Miután eldöntöttük, hogy a fehér vagy fekete hátterű feladványokkal játszunk (nincs különbség a nehézségben, azt más jelöli), kiosztunk 30 darab kártyát a játékosok között. Mindenki átnézi a kapott lapjait, és ha esetleg nem tetszik vagy túl nehéznek találja eldobhatja, és húzhat helyette egy másikat. Megpróbálhatunk esetleg néhányat memorizálni a játék előtt, de nincs semmi értelme. Ezután fogjuk a 30 lapot, összekeverjük, és egy húzópaklit alkotunk belőlük az asztal közepén. Szükség lesz még a homokórára, a pontozófüzetre és egy ceruzára.

Minden csapatnak pontosan 40 másodperce van, hogy minél több kártyát kitaláljon. Az egyik játékos felhúzza a pakli legfelső lapját, és megpróbálja minél pontosabban körülírni a feladványt. De nem betűzheti le, nem fordíthatja le más nyelvre (ebbe rengetegszer beleszaladtunk), nem használhat azonos szótőről eredő szavakat! A csapattársak most még annyit tippelhetnek amennyit csak akarnak. A kitalált kártyák felfordítva az asztalon maradnak. Nem kell erőltetni, ha valamelyik nem megy, passzolhatunk és húzhatunk helyette másikat! Az eldobott lapok (kihagyott, eldobott, rosszul megtippelt) pedig az idő lejárta után visszakerülnek a húzópakliba a következő csapat számára. A forduló addig tart, amíg el nem fogy a pakli. Végül felírjuk a helyes tippekért kapott pontszámokat.

A már kitalált 30 lapot összeszedjük, megkeverjük, és újra húzópaklit képezünk belőlük az asztal közepén. A játékmenet megegyezik az előzővel, de már csak egyetlen szót mondhatunk kártyánként, és a csapatunk is csak egyet tippelhet! Amikor minden feladványt kitaláltunk, felírjuk a pontokat, és kezdődhet a végső összecsapás!

A 30 lapot újrakeverjük, húzópaklit képezünk, és kezdődhet a végjáték! A játékmenet megegyezik a második fordulóéval, azzal a különbséggel, hogy már csak mutogatnunk szabad. Nem beszélhetünk, de szerencsére hangokat adhatunk ki. Brummoghatunk, moroghatunk, huhoghatunk, höröghetünk kedvünkre. Most szabad.

Éééés a játék végén a legtöbb pontszámmal rendelkező csapat nyer!

Nem volt könnyű meggyőzni a rokonságot, hogy ez jó lesz nekik. Ami azt illeti, az elején én sem voltam biztos magamban. Mit csináljunk, ha játékostársaink nem csak a könyveket nem olvasták, de még a filmeket sem látták? Húzd ki magad, mosolyogj, és bízz az asztal alatt elsuttogott varázslatban!

A játék szerencsére a varázsvilágban való jártassághoz igazítható, a kártyák sarkában csillagozás jelöli a nehézséget. Az egy csillagos lapokon általános szavak vannak, a két csillaggal jelöltekhez már kell a könyvek vagy a filmek ismerete, a három csillagos pakli pedig a rajongóknak is okozhatnak meglepetést.

A Time’s up játékmechanikájának legnagyobb előnye, hogy ugyanazzal a paklival játszunk le egy partit. Mindig van olyan feladvány, ami többször is felbukkan akár egy fordulón belül is, így előbb utóbb mindenki tudja miről van szó, még akkor is, ha magát a kifejezést esetleg nem is ismeri. Nálunk ilyen volt az „Átváltoztatástan”, ami többször is körbement mire valaki végre ráhibázott. Az egyszavas fordulónál már elég volt csúnyán nézve azt mondani: „Aaaaz”.

Itt jegyzem meg, hogy ha nem találtunk ki valamit, nem szabad elmondani a megoldást! Csak a másik csapatnak segítünk vele, hisz a kitalálatlan lapok a húzópakliba kerülnek. Az interakció nagyon magas, így akkor sem pihenhetünk, ha épp nem mi vagyunk soron. A körünkben hivatkozhatunk más játékosok körére, akár a másik játékosra is, nem tiltja a szabályzat.

Az Activity-vel ellentétben a Time’s up Harry Potter nem büntet, ha nem vagy kreatív. Elég, ha figyelsz a játékostársaidra, vagy ha elég jó a memóriád ahhoz, hogy tudjad mi maradhatott a pakliban mire újra te következel. Egyszerűen vedd könnyedén!

Az egyetlen negatívum a játékkal kapcsolatban a homokóra volt, de nem az idő rövidsége miatt. Egyszerűen nem vettük észre, ha lepörgött a homok. Mindenki beszél, egymás szavába vágva tippelget, nevet, vagy csak erősen koncentrál játék közben. Ki figyel ilyenkor az időre? Egy egyszerű telefonos applikáció, jó hangos csipogásra állítva megoldotta a problémát.

Harry Potter rajongóknak kötelező!